“Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön.”
Lk 12, 49

“Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál.” Lk 12, 37.

“Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Lk 12, 15

“Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak ajtót nyitnak.” Lk. 11,10

„Márta, Márta, te sok mindennel törődöl, és téged sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta. Nem is veszíti el soha.” – Lk 10, 41-42

„Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Lk 10, 37.

“Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.” Lk 10, 2

“Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.” Máté 16,18.

“Miután mindnyájan ettek és jóllaktak, még tizenkét kosárra való maradékot szedtek össze.” – Lk 9, 17

“Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra” Jn 16, 13.

„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Jn 20,21

“Aztán nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. Állandóan ott voltak a templomban, dicsérték és magasztalták Istent.” Lk 24,52-53

“De ti nem vagytok a világból, mert kiválasztottalak titeket a világból; ezért gyűlöl benneteket a világ.” Jn 15,18–21

“Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!” Jn 13:34-35

„Juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem.” Jn 10,27-30

„Simon, János fia, szeretsz te engem?” Jn 21,1-19

„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Jn 20,21

“Látta mindezt és hitt.” Jn 20, 8

„Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” Lk 19,28-40

„Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!” Jn 8,11

„Hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett, és megkerült” Lk 15,24

„Ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.” Lk. 13,5

“Mester jó nekünk itt lennünk.” Lk 9,33

“Ne kísértsd Uradat Istenedet” Lk. 4,12