A gyónásban Isten megbocsátja elkövetett, de megbánt bűneinket, segítséget ad, hogy jobbá váljunk. Fontos, hogy rendszeresen végezzünk szentgyónást! Isten azokat is várja megbocsátó szeretetével a bűnbocsánat szentségében, akik régóta nem részesültek benne!

Az elsőgyónást végzetteknek a későbbiekben minden katolikus templomban a helyi szokásoknak megfelelő időpontokban lehet gyónni.

Templomunkban a gyóntatás: a szentmisék előtt fél órával.
A gyóntatószék a templom hátsó felében található.

Lelkitükör gyerekeknek (9-12 éves korosztálynak)

Lelkiismeretvizsgálat és lelki tükör 
– az első évben szülői segítséget igényelhet –

A lelkiismeretvizsgálat tudatos cselekmény, amelyet a gyermek – kezdetben szülői segítséggel – havonta elvégez. A lelkiismeretvizsgálatot bensőséges ima vezet be, amelyet a szülő mondhat az első időszakban, később már a gyermek. Lényeges, hogy ne kényelmetlen helyzet rögzüljön a gyermekben, hanem egy őszinte önfeltárás Isten előtt, aki szeret minket. A szülő nem lehet bíró ezekben az esetekben, még akkor sem, ha „kitudódik” számára valami, amiről nem tud, vagy nem sejtett. Fontos megtartani a bizalomteljes légkör intimitását. Csak akkor szólni, ha a gyermek kéri a segítséget.

A lelkiismeretvizsgálat szertartását célszerű a gyermek szobájában végezni.
A szülő leül a gyermekével (székre, sámlira, a szőnyegre) és elmagyarázza, hogy most őszintén fogunk beszélni Istennel. A szobában legyen egy szentkép, vagy kereszt, amelyet a gyermek választ ki, és kötődik hozzá.

Keresztvetés.

Ima, amelynek során Isten segítségét kérjük abban, hogy felismerjük, mi jót és rosszat tettünk az elmúlt időszakban: Pl. Istenem, segíts, hogy megértsem azt, miért tegyek jót, és kerüljem a rosszat. Add, hogy egyre jobban szeresselek téged és embertársaimat úgy, mint magamat. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Most következik a lelkiismeretvizsgálat, amit a gyermek lehetőleg egyedül végezzen, hiszen ez az ő lelkének legbensőbb ügye, de legyünk készen segíteni és válaszolni neki. Célszerű elmondani, hogy saját gyermekkorunkban, amikor valamit rosszul tettünk, annak milyen következményei voltak, és azt is, milyen öröm volt helyrehozni a dolgokat.

Törekedtem megtartani Isten parancsait, amelyek segítségével megteszem mindazt, amire Jézus kér engem? Szerettem Istent mindenek fölött, és embertársaimat, mint magamat?

I. parancsolat: Uradat, Istenedet imádd, és csak Neki szolgálj!

  • Hiszem azt, és bízom abban, hogy Isten feltétel nélkül szeret engem?
  • Igyekeztem szeretni Istent és hálás vagyok neki szeretetéért?
  • Haragudtam Istenre, mert valami másképp történt, mint ahogy azt én akartam?
  • Imádkozom reggel, este és fontos helyzetekben?
  • Hálás vagyok Istennek, amiért van mit ennem, és van ruhám, amely védi testi egészségemet?

II. parancsolat: Isten nevét hiába ne vedd!

  • Kívántam valakinek azt, hogy Isten büntesse meg?
  • Erősködtem a hamis dolgok védelmében és védtem a hazugságot?
  • Megszegtem adott szavamat?
  • Beszéltem csúnyán?
  • Voltam túlzottan büszke és hiú?

III. parancsolat: Az Úr napját szenteld meg!

  • Megszenteltem a vasárnapot azzal, hogy elmentem szentmisére?
  • Kértem Istent, hogy a következő héten minden jóban segítsen?
  • Segítettem szüleimnek abban, hogy vasárnap pihenjenek?
  • Pihentem vasárnap, hogy legyen lelki-testi erőm a következő heti feladataimhoz?

IV. parancsolat: Atyádat és anyádat tiszteld!

  • Megköszönöm minden este Istennek, hogy vannak szüleim, akik életet adtak nekem és igyekeznek jót adni nekem?
  • Engedelmes voltam szüleim iránt?
  • Segítettem nekik, és örömmel részt vettem a családi programokban, feladatokban?

V. parancsolat: Ne ölj!

  • Védelmeztem az életet?
  • Megvédtem a gyengébbet?
  • Segítettem annak, aki gyengébb?
  • Vigyáztam mások és a saját egészségére, testi épségére?
  • Kerültem azokat a tornagyakorlatokat, amelyek segítenek abban, hogy erős és egészséges legyek?
  • Próbáltam másokat arra rávenni, hogy rosszat tegyenek?
  • Igyekeztem kibékülni azzal, aki megbántott?
  • Igyekeztem elkerülni veszekedést és verekedést?
  • Segítettem másokat kibékülni egymással?

VI. parancsolat: Ne paráználkodj!

  • Gúnyolódtam fiúkon/lányokon?
  • Törekedtem önuralomra?
  • Duzzogtam és illetlenül viselkedtem szüleimmel és tanáraimmal?

NB! A szülő már ezen a helyen igyekezzen felvilágosítani gyermekét arról, hogy a szexualitás Isten olyan ajándéka, amellyel nem élhetünk vissza, és nem használhatunk ki. A szexualitás (nemi jelleg) egy érték, amelyet védenünk kell, mivel szent dolog. Fontos a helyes szexuális felvilágosítás népmeséken keresztül. Ugyanakkor legalább annyira fontos, hogy ne keltsünk a gyerekben túlzott bűntudatot sem azért, amiért nem kell!

VII. parancsolat: Ne lopj!

  • Tiszteltem és védtem mások tulajdonát és testi, lelki épségét?
  • Igazságos voltam másokkal?
  • Együttérző voltam másokkal?
  • Igyekeztem helyrehozni a kárt, amit másoknak okoztam?
  • Vigyáztam a természetre és környezetemre?
  • Rongáltam tárgyakat és növényeket?
  • Bántottam állatokat?
  • Elvégeztem azokat a feladatokat, amelyek kötelességeim közé tartoznak?
  • Megbecsültem szüleim és tanáraim értem végzett munkáját és fáradozását?
  • Hálás voltam nekik, és megköszöntem nekik, hogy törődnek velem?

VIII. parancsolat: Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!

  • Igazságos voltam másokkal?
  • Állítottam valótlan dolgokat?
  • Dicsekedtem olyan dolgokkal és képességekkel, amelyek nincsenek a birtokomban?
  • Beszéltem másról valótlant, rossz dolgokat?
  • Csábítottam mást rossz cselekedetekre?
  • Hízelegtem önző céllal?
  • Tiszteltem a művészi értékeket?
  • Rongáltam?

IX. parancsolat: Felebarátod házastársát ne kívánd!

  • Megsértettem barátságokat?
  • Elárultam más titkát és gyengeségét?
  • Igyekeztem tisztelni a felnőtteket?
  • Voltam túlzottan durva másokkal?

X. parancsolat: Mások tulajdonát ne kívánd!

  • Fösvény voltam?
  • Irigykedtem – szomorú és letört voltam, mert nem szereztem meg magamnak valamit, ami másnak van?
  • Kérkedtem – lenéztem másokat, mert nekik nincsenek meg azok a javak, amelyekkel a szüleim ellátnak engem?

Forrás: pestiferences.ferences.eu/

Lelkitükör
  • Mikor voltam utoljára gyónni?
  • Elmulasztottam-e a húsvéti szentgyónást – vagy szentáldozást?
  • Hanyagul készültem-e a gyónásra? Nevezetesen: elmulasztottam-e fölindítani magamban a bánatot és erősfogadást?
  • Kihagytam-e akkor szándékosan súlyos bűnt? (Ha igen, a gyónás érvénytelen volt, sőt szentségtörés és meg kell ismételni.)
  • Elfelejtettem-e akkor meggyónni valamilyen súlyos bűnt? (Ha igen, most kell azt meggyónni.)
  • Hanyagul végeztem-e a kapott elégtételt?

1. Kötelességeim Isten iránt (I-III. parancsolat):

  • Kételkedtem-e szándékkal hitigazságban?
  • Szívesen hallgattam-e hitellenes beszédet?
  • Olvastam-e hitellenes könyvet, lapot, vagy más írást? Van-e ilyen birtokomban?
  • Beszéltem-e hitem ellen? Szégyelltem-e hitemet megvallani vagy megtámadott hitemnek védelmére kelni?
  • Zúgolódtam-e Isten ellen? Kishitű, vagy vakmerően bízó voltam-e Istennel szemben?
  • Elmulasztottam-e imádkozni reggel, este, evés előtt, evés után? Figyelmetlen, tiszteletlen voltam-e az imádságban?
  • Isten, a szentek és a szent dolgok nevét kimondtam-e a kellő tisztelet nélkül, vagy szükség nélkül? Káromoltam-e Istent vagy a szenteket? Átkozódtam-e?
  • Szentségtörést követtem-e el (szentségek méltatlan vétele, szent személyek, helyek, dolgok súlyos meggyalázása által)?
  • Esküdöztem-e könnyelműen, hamisan, bűnös dolgokra? Megszegtem-e eskümet?
  • Vasárnap vagy kötelező ünnepeken elmulasztottam-e szentmisén résztvenni? Figyelmetlen, tiszteletlen voltam-e ott?
  • Vasár és ünnepnap kellő ok nélkül végeztem-e hosszabb időn át nehéz testi munkát?
  • A szigorú böjtöt (hamvazószerdán és nagypénteken) megtartottam-e? Nagyböjt péntekein húsételektől tartózkodtam-e?
  • Hittem-e babonában?

2. Kötelességem magam és embertársaim iránt (IV-X. parancsolat)

  • Kellő tisztelet nélkül voltam-e szüleim, elöljáróim, tanáraim iránt? Megtagadtam-e tőlük segítségemet? Szeretetlen voltam-e családom tagjai iránt?
  • Elhanyagoltam-e kötelességeimet? Alkalmazottakkal szemben gőgös, követelőző, durva voltam-e?
  • Mértéktelen voltam-e evésben, ivásban? Hiú voltam-e ruházkodásomban és viselkedésemben?
  • Tettem-e valamit egyenesen azért, hogy vele életemet megrövidítsem vagy kioltsam?
  • Okoztam-e másnak testi vagy lelki fájdalmat (bántalmaztam-e, bosszantottam-e mást)? Tettem-e kárt más életében? Vigyáztam-e a közlekedésnél mások és magam életére?
  • Elmulasztottam-e máson segíteni (anyagiakkal, jótettekkel), amikor megtehettem volna? Tettem-e kárt más vagyonában (ha igen, kb. mekkorát)?
  • Pazaroltam-e? Eltulajdonítottam-e másét? Becsaptam-e mást? Az így okozott kárt jóvá tettem-e? Tartozásomat megfizettem-e?
  • Elmulasztottam-e figyelmeztetni a bűnösöket (ha volt remény rá, hogy lesz foganatja)? Veszedelmes bűnösöket följelentettem-e a törvényes elöljáróságnál?
  • A csüggedőket és a szomorkodókat vigasztalás nélkül hagytam-e (mikor segíthettem volna rajtuk)?
  • Gyűlöltem-e mást? Ellenem vétőknek megbocsátottam-e?
  • Élőkért és holtakért imádkoztam-e?
  • Helytelen cselekedettel oka voltam-e más bűnének? Tanítottam-e, ingereltem-e, fölszólítottam-e mást bűnre? (Ha igen, mire?) Segítettem-e mást bűnben? (Miben?)
  • Gyanúsítottam-e mást kellő ok nélkül? Kibeszéltem-e másnak rejtett bűnét? Besúgtam-e valakinek, ami rosszat róla mondott? Ráfogtam-e másra valami hibát?
  • Szívesen hallgattam-e gyanúsításokat, rágalmazásokat, megszólásokat? Megvetettem-e, tiszteletlen szóval vagy tettel illettem-e mást?
  • Hazudtam-e? Képmutató voltam-e? -Titkot kibeszéltem-e? –
  • Elmulasztottam-e ígéreteimet pontosan megtartani?
  • Szemérmetlen gondolatokat vagy gerjedelmeket szándékosan kerestem-e? Beleegyeztem-e ilyenekbe? –
  • Folytattam-e szándékosan szemérmetlen beszédet? Hallgattam-e, olvastam-e, írtam-e szemérmetlenséget? Van-e nálam ilyen olvasmány? Néztem-e szemérmetlen újságot, filmet, színi- vagy más előadást? Vétkeztem-e szemérmetlen érintéssel magamon, vagy máson? Vétkeztem-e még valamivel a tisztaság ellen?

 

Bővebben a bűnbánat szentéségéről és arra való felkészülésről >

 

A szentgyónás menete

Belépve a gyóntatószékbe vagy gyóntatóhelyiségbe köszönünk:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Letérdelünk (vagy leülünk) és keresztvetéssel kezdjük:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Bevezető imádság:

Gyónom a Mindenható Istennek, és neked, lelkiatyám, hogy utolsó gyónásom óta,
ami …… (hete / hónapja) volt, ezeket a bűnöket követtem el

Áldozni szoktam: ……

Ezeket a bűnöket követtem el:……

Akinek segítség az, hogy a készület során egy papírra is felírja a bűneit, az szégyenkezés nélkül használhatja azt a gyónás közben is.

A súlyos bűnöknél fontos az esetleges súlyosbító vagy enyhítő körülmények megemlítése is; valamint a számuk, gyakoriságuk megemlítése is (pl. havonta, vagy hetente többször).

Végül ezt mondjuk: Más bűnömre nem emlékszem.

Meghallgatjuk a lelkiatya szavait, válaszolunk esetleges kérdéseire, végül elfogadjuk az elégtételt.

Ha nem értjük az elégtételt vagy problémát jelent az elvégzése, szólnunk kell a gyóntatónak!

Ezután újra megbánjuk bűneinket, és elmondjuk a bánatimát:

Teljes szívemből bánom minden bűnömet, mert azokkal a jó Istent megbántottam. Erősen fogadom, hogy Isten segítségével a jóra törekszem, a bűnt és a bűnre vezető alkalmat kerülöm.

Keresztvetéssel fogadjuk a gyóntató feloldozását, s felelünk: Amen.

A pap szavaira: Magasztaljuk Istent, mert jóságos hozzánk! (Ezen párbeszéd elmaradhat.)

Válasz: Mert örökké szeret minket.

Pap: Isten megbocsátotta bűneidet, menj békével!

Válasz: Istennek legyen hála!

Ezután felállunk, köszönünk és távozunk.

További írások, gondolatok a szentgyónásról: pestiferences.ferences.eu/gyontatas/felkeszules-a-szentgyonasra/

A BŰNBÁNAT ÉS A KIENGESZTELŐDÉS SZENTSÉGÉRŐL

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából

blank
Hogyan nevezzük ezt a szentséget?

Ezt a szentséget így is nevezzük: a bűnbánat szentsége, a kiengesztelődés szentsége, a megbocsátás szentsége, gyónás, a megtérés szentsége.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 296. (1422–1424)

Miért van a kiengesztelődés szentsége a keresztség után?

Mivel a keresztségben kapott új kegyelmi élet nem szünteti meg sem az emberi természet gyöngeségét, sem a bűnre való hajlandóságot (a concupiscentiát), Krisztus megalapította ezt a szentséget azon megkereszteltek megtérésére, akik a bűnnel eltávolodtak tőle.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 297. (1425–1426, 1484)

Mikor történt e szentség alapítása?

A föltámadott Úr ezt a szentséget akkor alapította, amikor húsvét vasárnap este megjelent apostolainak és ezt mondta nekik: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn 20,22–23).

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 298. (1485)

Szüksége van-e a megkeresztelteknek megtérésre?

Krisztus megtérésre szólító felhívása a megkereszteltek életében végig hangzik. A megtérés folyamatos kötelessége az egész Egyháznak, mely szent, de a bűnösöket is magában foglalja.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 299. (1427–1429)

Mi a belső bűnbánat?

A „megtört szív” (Zsolt 51,19) dinamizmusa, melyet az isteni kegyelem indít, hogy válaszoljon Isten irgalmas szeretetére. Magában foglalja az elkövetett bűnök fölötti bánatot és azok megtagadását, az erős elhatározást, hogy többé nem vétkezik és a bizalmat Isten segítségében. Az isteni irgalomba vetett reményből táplálkozik.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 300. (1430–1433, 1490)

Milyen formákban fejeződik ki a bűnbánat a keresztény életben?

A bűnbánat nagyon változatos formákban mutatkozik meg, különösen a böjtölésben, az imádságban és az irgalmasság cselekedeteiben. Így és sok más módon lehet gyakorolni a mindennapos keresztény életben, különösen is a nagyböjtben és a bűnbánat napján, pénteken.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 301. (1434–1439)

Melyek a kiengesztelődés szentségének lényeges elemei?

Két lényeges eleme van: a Szentlélek hatására megtérő ember cselekedetei és a papi föloldozás, mellyel a pap Krisztus nevében megbocsát és meghatározza az elégtétel módját.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 302. (1440–1449)

Melyek a bűnbánó cselekedetei?

A következők: gondos lelkiismeretvizsgálattöredelem (vagy bánat), mely tökéletes, ha az Isten iránti szeretetből, tökéletlen, ha más motívumokból fakad, és magában foglalja a többé nem vétkezés ígéretét; bűnvallomás, mely a bűnöknek a pap előtt tett megvallása; elégtétel, azaz bizonyos bűnbánati cselekmények elvégzése, melyeket a gyóntató ró a bűnbánóra, hogy helyrehozza a bűn által okozott kárt.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 303. (1450–1460, 1487–92)

Mely bűnöket kell meggyónni?

Meg kell gyónni a még meg nem gyónt súlyos bűnöket, melyekre az ember gondos lelkiismeretvizsgálat után emlékszik. A gyónás az egyetlen rendes módja annak, hogy a súlyos bűnökre bocsánatot nyerjünk.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 304. (1456)

Mikor kötelező a súlyos bűnök megvallása?

Minden hívő, aki eljutott az értelem használatára, köteles meggyónni súlyos bűneit legalább egyszer az évben, és valahányszor, amikor szentáldozáshoz akar járulni.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 305.  (1457)

Miért lehetnek a szentségi gyónás tárgyai a bocsánatos bűnök is?

Az Egyház nagyon ajánlja a bocsánatos bűnök meggyónását is – bár nem szorosan kötelező –, mert az ilyen gyónás segít a lelkiismeret helyes formálásában és a rossz hajlandóságok elleni küzdelemben, hogy engedjük meggyógyítani magunkat Krisztus által és előbbre jussunk a Szentlélek életében.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 306. (1458)

Ki ennek a szentségnek a kiszolgáltatója?

Krisztus a kiengesztelődés szolgálatát apostolaira, utódaikra, a püspökökre és ezek munkatársaira, a papokra bízta, akik ezért Isten igazságosságának és irgalmasságának az eszközei. A bűnbocsátás hatalmát az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében gyakorolják.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 307. (1461–1466, 1495)

Kinek van fenntartva bizonyos bűnök feloldozása?

Néhány különösen súlyos bűn (mint például azok, amelyek kiközösítéssel járnak) feloldozása fönn van tartva az Apostoli Széknek vagy a helyi püspöknek, illetve az általuk fölhatalmazott papoknak, de halálveszély esetén minden pap bármilyen bűnt és kiközösítést feloldozhat.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 308. (1463)

Kell-e titkot tartania a gyóntatónak?

E szolgálat kényes és súlyos volta és a személyt megillető tisztelet miatt minden gyóntató minden kivétel nélkül és nagyon súlyos büntetések terhe mellett köteles megtartani a szentségi pecsétet, azaz abszolút titoktartásra van kötelezve a gyónásból megismert bűnökre vonatkozóan.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 309. (1467)

Melyek e szentség hatásai?

A bűnbánat szentségének hatásai a következők: kiengesztelődés Istennel és a bűn megbocsátása; kiengesztelődés az Egyházzal; az elveszített kegyelmi állapot visszanyerése; a halálos bűnökkel kiérdemelt örök büntetés teljes, s az ideigtartó büntetések – melyek a bűn következményei – legalább részleges elengedése; a lelkiismeret békéje és nyugalma, és a lelki vigasztalás; a lélek erőinek növekedése a keresztény küzdelmekhez.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 310. (1468–1470, 1496)

Kiszolgáltatható-e ez a szentség bizonyos feltételek mellett általános bűnvallomással és általános feloldozással?

Súlyos szükség eseteiben (például közvetlen halálveszélyben) a kiengesztelődés közös ünnepléséhez lehet folyamodni általános gyónással és kollektív föloldozással, megtartva az Egyház szabályait, s elhatározva, hogy a súlyos bűnöket a megfelelő időben egyénileg meggyónják.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 311. (1480–1484)

Mit jelentenek a búcsúk?

A búcsú Isten színe előtt a már megbocsátott bűnökért járó, ideigtartó büntetések elengedése, melyet a keresztény hívő, aki megfelelően fölkészült és teljesítette a kiszabott föltételeket, elnyer önmaga vagy a megholtak számára az Egyház segítségével, amely mint a megváltás szolgálója Krisztus és a szentek elégtételt nyújtó érdemeinek kincstárát hivatalosan kezeli és abban részesít.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 312. (1471–1479, 1498)