Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Kedves Hívek!

1./ Akié a fiatalság, azé a jövő! Régi igazság ez, melyet a diktatórikus rendszerek – a nácizmus éppúgy, mint a kommunizmus -  igyekeztek is megvalósítani oly módon, hogy egyszerűen „rátelepedtek” az ifjúságra. Minden korábbi ifjúsági szervezetet erőszakkal megszüntettek és helyettük létrehozták a saját ideológiájuk mentén megalkotott ifjúsági szervezeteket. Úgy akarták bebetonozni a kommunizmus jövőjét, hogy meg akarták nyerni maguknak az ifjúságot, mert az ifjúság jelenti a jövő zálogát. Mivel a kereszténység kezdetétől fogva kiemelten foglalkozott az ifjúsággal, legfőbb riválisuknak, sőt ellenfelüknek az Egyházat tekintették. Az ifjúsági hitbuzgalmi szervezeteket betiltották, papi és civil vezetőik ellen szabályos hajtóvadászatot indítottak, sokukat bebörtönözték, vagy koholt vádakkal kivégezték. Hogy valójában megnyerték-e az ifjúságot, az ma már lényegtelen kérdés, mivel a kommunizmus Európában összeomlott és összezsugorodott.
     Ám a mai Európa mintha  megfeledkezett volna a régi igazságról: akié a fiatalság, azé a jövő! De az is lehet, hogy nem megfeledkezett erről a régi igazságról, hanem más módszerrel akarja megnyerni az ifjúságot: drog- és szexliberalizációval. Az eredmény?  Egyrészt csak hazánkban 20 ezer problémás szerhasználóról, szenvedélybetegről tudnak a szakemberek. Másrészt az élettársi viszony hovatovább kiszorítja a házasságokat, jelezve a hagyományosnak mondható keresztény valláserkölcsi tanítás marginalizálódását. A drog- és szexliberalizáció harcosai nagy hatással vannak fiataljainkra, és így nyerik meg őket... Kinek? Minek? A jövőnek? Hát azt nem mondhatjuk, hogy a jövőnek nyerik meg, mert ahol nincs gyerek, ott nincs jövő. Amilyen intenzitással szedi áldozatait a drog- és szexliberalizáció, olyan intenzitással csökken a gyermekek száma. A mohamedán világban is csak addig lesz nagyszámú népszaporulat, amíg a drog- és szexliberalizáció be nem tör társadalmukba. Ez a két métely mindenütt otthagyja nyomait. Még a keresztény családokban is...
 
2./ Egy elkötelezett katolikus házaspárral beszélgettem. A négy – ma már nagykorú – gyermeket felnevelő édesanya ezt mondta: aggódunk a gyermekeinkért. Vajon mi lehet aggodalmuk oka, amikor felnőtt, de még nem házas gyermekeik mindmáig a katolikus elvek alapján élnek?! A társadalmi légkör az, ami aggodalommal tölti el a keresztény szülőket.
     Az ószövetségi bölcsességi könyvek egyike némi megnyugvást adhatna, mert már ebben az ókori könyvben is a szülők aggodalmairól olvashatunk. Sirák fiának könyve öt gondolatban foglalja össze a szülő gondjait lányuk miatt:
-       nehogy későn menjen férjhez,
-       ha férjhez ment, nehogy meggyűlöljék,
-       amíg érintetlen, nehogy félre vezessék és teherbe essék (szülei szégyenére),
-       férje mellett nehogy görbe úton járjon,
-       asszony korában nehogy meddő legyen. (vö. Sirák 42,9-10)
Ebben a szentírási szövegben ugyan csak a lányt fenyegető veszélyek vannak felsorolva, de lényegében hasonló veszélyek a fiúkat is fenyegetik. A szülők aggodalmai tehát a fent felsorolt helyzetekből fakadnak. Úgy tűnik, csak az idők változnak, de a szülők aggodalmai nem.
     Mit tehet az aggódó szülő?  Adhat tanácsot, de vajon megfogadják? Adhat szép és követendő életmintát, de vajon követik őt? A fiatalok sok esetben elutasítják a szülő „túlzott” félelmét, sok eserben nem követik a szülők „meghaladott” életstílusát. A szülő ilyenkor csődként éli meg minden fáradozását. Mit tehet mégis a szülő? Mi az, amiben még ma is bízhat? Az imádságban! A szülő minden időben imádkozhat gyermekeiért, hogy ne essenek bele a Szentírás által fentebb tömören összefoglalt helyzetek egyikébe se.
 
3./ Az Egyház ma is fontos feladatának tartja az ifjúság nevelését. Ezért tart fenn katolikus oktatási intézményeket és kollégiumokat, ezért gondoskodik a hitoktatásról és a szentségekre (elsőáldozásra, bérmálásra, házasságra) való felkészítésről. Ezért tartunk rendszeresen havonta szentségimádásokat a fiatalokért és a fiatalokkal. A fiatalokért és házasokért a hónap 28-án az esti 6 órai szentmise után. A bérmálkozás előtt álló diákokkal a hónap első péntekén este 7-től, a volt bérmálkozókkal a hónap harmadik péntekén este 8-tól, utána agapéval. Mit tehet az aggódó szülő? Eljöhet a közös szentségimádásra, és elküldheti gyermekét az ő szentségimádásukra. Megtesszük?
 

Farkasrét, 2015. május 24-én, Pünkösd ünnepén

 

                                                                            Verőcei Gábor
                                                                                  plébános