Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Kedves Farkasréti Családok!

 1./ Egy hét alatt két különböző, de mégis összetartozó információhoz jutottam. Egy többgyermekes édesanya – aki korábban a farkasréti ifjúsági csoport tagja volt, de ma már másik fővárosi plébánia híve – arról nosztalgiázott, hogy mennyire hiányzik neki az egykori farkasréti szokás, amikor a vasárnapi szentmise után még sokáig közösen beszélgettek egymással. Mostani lakóhelyén nincs ilyen szokás. A másik információ a jelenlegi házas csoport egyik édesapjától származik, aki azt mondta, hogy abban az általános iskolában, ahová gyermekei járnak, nincs közösség. - Mindkét beszámoló a közösség iránti igényről szólt – amelyet a konkrét esetben nem tudtak kielégíteni.

    A kérdést mi is feltehetjük: a farkasréti plébánián milyen a közösségi élet? Nincs olyan plébánia, ahol elégedetten hátra lehetne dőlni. A közösségépítés szempontjából engem leginkább a vasárnap 9 órai családos szentmise foglalkoztat.  A korábbi években a családos csoport egy-egy családja felváltva hozott egy-egy tepsi süteményt, és szentmise után a szülők és gyerekek a hittanteremben elbeszélgettek egymással, amíg a sütemény tartott. Az utóbbi két évben a MOM-park területén működő francia pékség ingyenesen felajánlotta a szombati megmaradt péksüteményeit, különleges kenyereit – és ezek szétosztása ill. elfogyasztása adta a szentmise utáni „ családos programot”. Ez a felajánlás most megszűnt. Hogyan tovább? Mivel lehetne kiváltani a szentmise utáni beszélgetések fennmaradását?
 
     Olyan programra van szükség, amely több gyereket és rajtuk keresztül szülőt is érint. Egyik megoldás az lehetne, ha a 9 órai szentmise alatt az oltár előtt álló fém vázába minél több cédula kerülne. (A cédulára név nélkül írja fel a gyermek vagy szülő, hogy a héten milyen áldozatot hozott a hitéért, Jézusért.) Amikor a szentmise végén megtörténik a találós kérdés megfejtői közül a nyertes kihúzása, a győztes egyben megbízást kap arra, hogy mise végén ürítse ki a fém vázát, és az oda bedobott áldozat-felajánlások céduláit a templomkertben égesse el. Kívánatos lenne, hogy a többi gyerek (és szülő) lekísérje őket a papírcédulák elégetésére. Ha már ott vannak, akkor kialakulhat egy kis beszélgetés. Kérem a szülőket, ösztönözzék gyermekeiket hétköznap – akár a közös esti imádságnál -, hogy kis áldozathozatalaikat írják fel egy papírcédulára, és vasárnap hozzák magukkal a templomba, hogy bedobhassák a fém vázába. A szülői buzdítás sokat jelent!
   Amint a családi közös étkezést is közös beszélgetés kíséri és követi, úgy van ez a szentmise ünneplésénél is. A közösség a beszélgetés útján kovácsolódik eggyé. Ez kegyelmi idő.
 
2./ A közösségépítés másik lehetséges útja, hogy összeírjuk a családok tagjainak – szülőknek és gyerekeknek – születés- és névnapi dátumát, s a vasárnap 9 órai szentmise után a hittanteremben közösen felköszöntjük az aktuális héten ünnepelteket egy közös énekléssel. Némi kis csokiosztás még vonzóbbá teszi a közös ünneplést. Kérem a családokat, hogy aki igényli ezt a fajta közösségi megemlékezést és ünneplést, szíveskedjék felírni a családtagok neveit – születés- és népnapi dátumokkal – egy papírra, és bármelyik 9 órai szentmise után nekem átadni.
     Hiszem, hogy az ilyen közösségi összejövetelek a kegyelem kiáradásának pillanatai lehetnek, amikor megtapasztaljuk, hogy Isten vonul át közöttünk. A bizalom légkörében  egyre inkább meg fogjuk osztani egymással leglényegesebb gondjainkat és megéljük, hogy egymáshoz tartozunk.
 
3./ A derű és nevetés nem csak a családi élet fontos tápláléka, de az egyházközségi életben is nélkülözhetetlen. A nevetés, jókedv ugyanis gyógyít és táplál. Szeretném, ha ebben a civódó-gyűlölködő-intrikus világban a farkasréti plébánia olyan hely lenne, ahol nem egymáson nevetünk, hanem együtt nevetünk. Ehhez kérem a mai nap szentje - Szent András apostol - közbenjárására Isten kegyelmi ajándékait.
 
Farkasrét, 2014. november 30.
Verőcei Gábor

plébános