Romano Guardini Örökmécs című könyvében így ír:

“…Számtalanszor mentél föl már a lépcsőn. De vajon ráeszméltél-e arra, mi megy végbe ilyenkor benned? Mert amikor fölmegyünk, történik bennünk valami. Csakhogy ez nagyon finom, halk hangú, úgy, hogy könnyen tudomásul sem vesszük.

Mély titok nyílik meg itt. Egyike azoknak a folyamatoknak, amelyek emberi mivoltunk legmélyéből fakadnak, titokzatos módon, úgy, hogy nem is lehet azokat ésszel felérni, és mégis mindenki megérti őket, mert legmélyebb énünk felel meg rájuk.

Ha lépcsőn megyünk fölfelé, nemcsak a láb lép föl, hanem vele együtt egész mivoltunk is. Lelkileg is följelé haladunk. És ha ezt megfontolva végezzük, sejtelmünk támad a magasságba való emelkedésről is, ahol már minden nagy és tökéletes, vagyis az égről, amelyben Isten lakik.

De mindjárt érezzük a titkot is. Hát Isten fönt van? Hiszen számára nincs fönt és alant! Istenhez csak úgy juthatunk el, hogy ha tisztultabbak, igazabbak, jobbak leszünk. De mi köze a javulásnak a testi fölemelkedéshez? Mi köze a lelki tisztaságnak a fönt-álláshoz? Itt azután nincs mit tovább okoskodni. Az alantlévő már önmagában az alantasnak, a rossznak a jelképe, ami pedig fönt van, a nemesé, a jóé, és az igazi fölfelé-emelkedés lényünknek a „Magasságbelihez”, az Istenhez való fölemelkedéséről beszél. Ezt már nem tudjuk megmagyarázni, de a dolog így van, érezzük, látjuk, hogy így van.

Ezért vezetnek lépcsők az utcáról a templomba, és ezek azt mondják nekünk: „Te most fölmész az imádság házába, Isten közelébe.” A templom hajójáról újra lépcsők vezetnek a szentélybe, és ezek arról beszélnek: „Most a szentek-szentjébe lépsz.” És lépcsők vezetnek föl az oltárhoz. Aki oda fölmegy, annak azt mondják, amit egykor Isten mondott Mózesnek a Hóreb hegyén: „Vesd le saruidat, mert szent a hely, amelyen állasz.” Az oltár az örökkévalóság küszöbe.

Mily nagyszerű mindez! Nemde ezután öntudatosan fogsz fölmenni a templom lépcsőin, gondolva arra, hogy azok fölfelé vezetnek? Minden alacsonyt lent fogsz hagyni, és valóban a „magasba” fogsz emelkedni? De mire való ez a sok beszéd? Az a fő, hogy mindez a lelked mélyén megvilágosodjék, s hogy lélekben valóban „fölemelkedj” Istenhez.”

Forrás : Romano Guardini Örökmécs

“A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (PPEK) – a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.”