• 1931-ben megalakul a Kisegítő Kápolna Egyesület

A templomtól távol, főképpen Felsőkrisztinaváros hegyvidékén lakó hívek gondozására és plébánia szervezésére 1931-ben Kisegítő Kápolna Egyesület alakul. Vasárnaponként Röss Bertalan kapucinus misézik az Érdi úti iskolában.

• 1938-ban felépül a Keresztes Szent Jánosról nevezett temetőkápolna

Forrás: Fortepan / Kellner Ludwig (1940)

Amint 1938-ban a Fővárosi Temetkezési Intézet felépíti a Farkasréti temetőben a Keresztes Szent Jánosról nevezett temetőkápolnát, az istentiszteleteket rendszeresen ott végzik Felsőkrisztinaváros papjai. A kápolna 1945 januárjában elpusztul, de istentiszteleti célokra az alteplomszerű kriptát használhatóvá teszik. Expositura lesz 1946-ban, 1950. január 1-től pedig a felsőkrisztinavárosi, tabáni, kelenföldi, és istenhegyi plébániák területéből önálló lelkészséggé alakul. (Kép forrása: Fortepan / Kellner Ludwig, 1940.)

• 1952-ben a Kolling-vendéglő éttermét alakítják át misézőhellyé

1952-ben a kriptakápolnát elhagyva a Hegyalja út 139. sz. alatti Kolling-féle vendéglő éttermét alakítják át misézőhellyé, amelynek védőszentjévé Szent Ágostont választják.

• 1977-ben felszentelik a Farkasréti Mindenszentek templomát 

A mai, új templom (200 m2) építése 1975 májusában kezdődik Szabó István tervei szerint. Dr. Lékai László bíboros 1977. április 10-én szenteli fel Mindenszentek tiszteletére és ugyanekkor emeli plébánia rangra a lelkészséget. Szabó István alkotásáért Ybl-díjban részesült.

A templom eltért a megszokott formáktól, mivel 16 000 darab BH 60-as beton béléstestből építették fel. Nincs tornya, helyette a bejárat ég felé tárt, imádkozó kezet formáz. A főhomlokzaton XIX. századi kőfeszület látható. 

A templom alatt 1978-ban alakítják ki a plébánia-szintet, amely a templommal együtt egyházi tulajdon. Az alagsori részen 1997–98-ban kolumbárium épül.

Szabó István nemcsak építésze volt a templomnak, hanem a társmûvészetek teremtő mestere is. Szobrászi, festői és belsőépítészeti munkássága a templom csaknem minden pontján megjelenik.

Szabó István által készített hatalmas, színes üvegablak-kompozíciói a templom Mindenszentek elnevezését példázzák. Az épületben összesen 180 m2 színes üvegablakot építettek be, amelyek műgyantás ragasztással készültek. 

A főbejárat feletti nagy üvegkép a Feltámadott Üdvözítőt ábrázolja. A keleti oldalon az üvegablak absztrakt Pietà-ábrázolás, a másik oldalon a Jó és a Rossz harcát jelképezi. A nyugati ablak a Miatyánk képét mutatja: az Úr imádkozni tanítja apostolait. 

Látható még a Karácsonyi Kis Jézus, mellette Mária – alakját egy szem és egy kendő jelképezi – és József szeme és szakálla bemutatásával. A leghatalmasabb, sárga színben ragyogó az Utolsó – illetve örök – vacsorát ábrázolja. 

Az utolsót, a Hét szentséget ábrázolót, 1987-ben készítette el az akkorra már nagyon beteg Szabó István.

Az üvegajtón belépve a templomhajóban megragadó a nagy kereszt látványa, mely meghatározza és arányaival átfogja a teret. A szentségház a kereszt tövében látható. Az elülső részen a sugáralakban szétfutó üvegmozaik nemcsak az örökmécses szerepét tölti be, hanem Jézus Szentséges Szívét is szimbolizálja. Rajta helyezték el a Megfeszített Krisztust. Három középen összehegesztett rézszalagból készült, a középső megfelelően hajtogatva. A hármas gyertyatartó a Szentháromságot jeleníti meg. 

A templomban két rézdomborítás található: a Szent Család, valamint Szent Antal a Kis Jézussal, ugyancsak Szabó István alkotásai.

Az oltár, a szószék, a gyertyatartók, az oltáremelvény ülőzsámolyai mind fekete rusztikus acélszelvényből készültek. A templom apró berendezései, a fél- és negyedgömb formájú rézperselyek, a bejárattal szemben lévő lépcsőzetes gyertyatartók, ajtó-kézfogók megformálása a tervező egységes elképzelését tanúsítják.

A templom új, kerámia dombormûvekből álló keresztútját Blaskó Sándor szobrászmûvész készítette el 2009 nagyböjtjére.

Az oltárkárpit, az Istenszülő-ikon, Máder Indira textilmûvész alkotása, mérete 203 × 153 cm. Az ábrázolás alapja egy 1531 körüli karéliai ikon. Az ikonábrázolás a maga archaikus időtlenségével képes elválni, de belehelyezkedni is ebbe a speciális kialakítású modern térbe. 

Középen Istenszülő a Gyermek Jézussal, körbe foglalva, amely a világmindenséget tükrözi. A Szûzanya bíborvörös császári maphórionban, melyen három szíriai szüzességszimbólum látható, kezét nyitottan az ég felé emeli. Jézus kezében egy tekercs látható. Az ábrázolás körül Hartvik püspök Szent István király legendájának fohásza: ÉG KIRÁLYNŐJE, E JELES VILÁG ÚJJÁSZERVEZŐJE, VÉGSŐ KÖNYÖRGÉSEIMBEN A SZENTEGYHÁZAT ÉS AZ ORSZÁGOT A TE OLTALMADBA BÍZOM. 

A kör alakú pajzsforma a megváltói szenvedés vérvörösben izzik, textilszerû, kendő jellegû képet keltve. Így a szemlélődőben Veronika kendőjét idézi fel, s vele együtt azt a szent ívet, mely Jézus Krisztus földi születésétől egészen megváltói áldozatáig és egyházteremtői tettéig terjed. A kompozíció négy sarkát az evangélisták szimbólumai díszítik.

Az orgona 2001-ben készült el, tervezôje Sirák Péter orgonaművész. A klasszikus orgonaépítészet hagyományait követő hangszer mechanikus szerkezetű (játszó- és regisztertraktúrájú), egy manuál- és pedálbillentyûzettel rendelkezik. 18 regiszterének összesen 845 sípja van.

A hangszert az Aquincum orgonagyár készítette, két nyelvregiszterét a német Giesecke cég, játszóasztalát a német Laukhuff cég szállította. Az orgonát 2001. április 16-án Tempfli József nagyváradi megyéspüspök szentelte fel.

A templom alatti pincében kialakított urnatemető 1998-ban készült el. Az urnakápolna Boldog Apor Vilmos vértanú püspök nevét viseli. Az urnatér Török Ferenc építész és Bartók István tervei alapján épült. 

2010 szeptemberében adományként került a templomba Molnár C. Pál 1960–1970-es évek körül készült Magyar Szentek-kompozíciója (120 × 80 cm). Szintén adományként került a templomba a Lisieux-i Kis Szent Teréz terrakotta dombormû, amely Bányai Gábor Bertalan keramikus munkája (2008).