Isten hozottA betegek szentségét azok a hívek (megkereszteltek) kaphatják, akik betegség vagy öregség miatt veszélyben forognak, ha ez a veszély nem is közvetlen életveszély. A szentség erőt ad a szenvedés elviseléséhez, egyesíti a beteget Krisztus szenvedésével önmaga és az Egyház javára, esetleg hozzásegít a gyógyuláshoz, a bűnöket is megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. A halállal nem ér véget életünk, hanem más módon folytatódik, ezért fontos, hogy szeretteink ne haljanak meg a bűnbánat szentsége (gyónás) és a betegek szentsége nélkül.
A betegek lelkipásztori ellátását általában a területileg illetékes plébániák végzik, kórházakban a Kórházlelkészi Szolgálat segítségével. Az otthon vagy kórházban fekvő betegek szentségekkel való sürgősségi ellátásának szervezett formáját nyújtja a Kórházlelkészi Szolgálat, amely állandóan biztosítja a betegek, haldoklók számára a szentgyónás elvégzésének, a szentáldozás és a betegek szentsége felvételének lehetőségét.
Sürgős esetben éjjel-nappal hívható telefonszámuk: 06 (1) 319-3105
Templomunkban minden évben, a betegek világnapjához kapcsolódva (február 11.), idős, beteg testvéreink közösen veszik fel a betegek kenetét szentmise keretében. Mozgásukban akadályozott testvéreinket otthonukban keressük fel előre egyeztetett időpontban.
A BETEGEK KENETE SZENTSÉGÉRŐL
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiumából
blank
Hogyan élték át a betegséget az Ószövetségben?
Az ószövetségi ember a betegségben megtapasztalta a saját korlátait, s ugyanakkor fölfogta, hogy a betegség titokzatos módon a bűnhöz kötődik. A próféták látták meg azt, hogy a betegségnek megváltó értéke lehet saját és mások bűneiért. Így a betegséget Isten színe előtt élték meg és tőle kérték a gyógyulást.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 313. (1499–1502)
Mi a jelentősége Jézus betegek iránti részvétének?
Jézus együttérzése a betegekkel és számos gyógyítása világos jelei annak, hogy Ővele elérkezett az Isten országa, s benne a bűn, a szenvedés és a halál fölötti győzelem. Szenvedésével és halálával új értelmet adott a szenvedésnek, mely ha az övével egyesül, a tisztulás és az üdvösség eszköze lehet önmagunk és mások számára.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 314. (1503–1505)
Mi az Egyház magatartása a betegek iránt?
Az Egyház, mert parancsot kapott az Úrtól a betegek gyógyítására, kötelességének érzi a betegek gondozását és az értük való közbenjáró imádságot. Mindenekelőtt birtokában van a betegek javára szolgáló szentség, melyet maga Krisztus alapított és Szent Jakab tanúskodik róla: „Beteg valaki köztetek? Hívassa az Egyház presbitereit és imádkozzanak fölötte, miután megkenték őt olajjal az Úr nevében” (Jak 5,14–15).
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 315. (1506–1513, 1526–1527)
Ki veheti föl a betegek kenetének szentségét?
Az a hívő veheti föl, akihez betegség vagy öregség miatt halálveszély közelít. Ugyanaz a hívő többször is fölveheti, ha súlyosabbá válik ugyanaz a betegség, vagy egy másik súlyos betegség éri. E szentség fölvétele előtt a betegnek lehetőleg személyes gyónást kell végeznie.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 316. (1514–1515; 1528–29)
Ki szolgáltatja ki ezt a szentséget?
Ezt a szentséget csak pap vagy püspök szolgáltathatja ki.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 317. (1516, 1530)
Hogyan szolgáltatjuk ki ezt a szentséget?
E szentség kiszolgáltatásának lényege a lehetőleg püspök által megáldott olajjal történő megkenés a beteg homlokán és kezein (a római szertartásban; a test egyéb részein is más szertartásokban), miközben a pap e szentség különleges kegyelmét kérő imáját mondja.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 318. (1517–1519, 1531)
Melyek e szentség hatásai?
Különleges kegyelmet hoz, mely a beteget bensőségesebben egyesíti Krisztus szenvedésével önmaga és az egész Egyház javára; erőt, békességet és bátorságot ad neki, s a bűnöket is megbocsátja, ha a beteg nem tudott gyónni. E szentség olykor, ha Isten akarja, a testi egészség visszanyeréséhez is segítséget nyújt. Ez a szentség minden esetben fölkészíti a beteget az Atya házába vezető útra.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 319. (1520–1523, 1532)
Mi a Viaticum?
Azok szentáldozása, akik elhagyni készülnek a földi életet és az örök életbe készülnek átlépni. Az Eucharisztia, melyet az evilágból az Atyához való átmenetel órájában vesz magához az ember közösség a meghalt és föltámadott Krisztus testével és vérével, az örök élet magva és a föltámadás ereje.
A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 320. (1524–1525)