Az Úr Jézus Testének és Vérének áldozata, melyet azért alapított, hogy megörökítse az időben, egészen az Ő eljöveteléig a Kereszt áldozatát, és ezzel Egyházára bízta Halálának és Föltámadásának emlékezetét. Az egység jele, a szeretet köteléke; a húsvéti lakoma, melyben Krisztust vesszük, a lélek betelik kegyelemmel és megkapjuk az örök élet zálogát.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 271. (1322–1323, 1409)

Nagycsütörtökön alapította, „azon az éjszakán, amelyen elárultatott” (1Kor 11,23), miközben apostolaival ünnepelte az Utolsó Vacsorát.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 272. (1323, 1337–1340)

Miután összegyűjtötte apostolait a Cönákulumba, Jézus kezébe vette a kenyeret, megtörte és odaadta nekik, mondván: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik”. Azután kezébe vette a borral telt kelyhet, és mondta nekik: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 273. (1337–1340, 1365, 1406)

Az egész keresztény élet forrása és csúcsa. Az Eucharisztiában éri el csúcspontját Isten bennünket megszentelő tevékenysége és a mi iránta való tiszteletünk. Az Eucharisztia magában foglalja az Egyház minden lelki javát: magát Krisztust, a mi Húsvétunkat. Kifejezi és létrehozza az isteni élettel való közösséget és Isten népének egységét. Az Eucharisztia ünneplésével már most egyesülünk az égi liturgiával és elővételezzük az örök életet.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 274. (1324–1327, 1407)

E szentség kifürkészhetetlen gazdagságát tükrözi sokféle neve, melyek egy-egy sajátosságát fejezik ki. A legismertebbek: Eucharisztia, szentmise, az Úr vacsorája, kenyértörés, eucharisztikus ünneplés, az Úr szenvedésének, halálának és föltámadásának emlékezete, szent áldozat, szent és isteni liturgia, szent misztériumok, legszentebb Oltáriszentség, szentáldozás.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 275. (1328–1332)

Az Ószövetségben az Oltáriszentség előképe elsősorban az évenként megült húsvéti vacsora, melyet a zsidók kovásztalan kenyérrel ünnepeltek az Egyiptomból való váratlan és szabadító kivonulás emlékezetére. Jézus tanításában előre beszélt az Eucharisztiáról, és az utolsó vacsorán egy húsvéti vacsora keretében alapította. Az Egyház hűségesen az Úr „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (1Kor 11,24) parancsához, mindig ünnepelte az Eucharisztiát, elsősorban vasárnaponként, Jézus föltámadásának napján.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 276. (1333–1344)

Az Eucharisztia ünneplésének két nagy része van, melyek egyetlen istentiszteleti cselekményt alkotnak: az igeliturgia, mely Isten Igéjének hirdetése és hallgatása; az eucharisztikus liturgia, melynek részei a kenyér és a bor fölajánlása, a kánon vagy anafora, benne a konszekráló szavak és az áldozás.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 277. (1345–1355, 1408)

Az érvényesen fölszentelt pap vagy püspök, akik Krisztusnak, a főnek személyében és az Egyház nevében cselekszenek.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 278. (1348, 1411)

A búzakenyér és a szőlőbor.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 279. (1412)

Az Eucharisztia emlékezet abban az értelemben, hogy jelenvalóvá és aktuálissá teszi azt az áldozatot, melyet Krisztus a kereszten egyszer s mindenkorra ajánlott föl az Atyának az emberiség javára. Az Eucharisztia áldozati jellege magában az alapító szavakban nyilvánul meg:
„Ez az én testem, mely értetek adatik” és „ez a kehely az új szövetségé az én véremben, mely értetek kiontatik a bűnök bocsánatára” (Lk 22,19–20). A keresztáldozat és az Eucharisztia áldozata egy és ugyanaz az áldozat. Azonos az áldozat tárgya és felajánlója, a különbség csak a föláldozás módjában van: véres áldozat a kereszten, és vérontás nélküli az Eucharisztiában.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 280. (1362–1367)

Az Eucharisztiában Krisztus áldozata teste tagjainak áldozatává is válik. A hívők élete, istendicséretük, szenvedésük, imádságaik és munkájuk egyesül Krisztus életével, istendicséretével, szenvedésével, imádságával és munkájával. Az Eucharisztia áldozatát az összes élő és meghalt hívekért is fölajánljuk Istennek, továbbá az összes ember minden bűnének jóvátételéül, s testi és lelki javak elnyeréséért. A mennyei Egyház is egyesül Krisztus áldozatával.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 281. (1368–1372, 1414)

Jézus Krisztus egészen egyedülálló és máshoz nem hasonlítható módon van jelen az Eucharisztiában. Ugyanis igazán, valóságosan és lényegileg van jelen: testével és vérével, lelkével és istenségével. Szentségi módon van jelen, azaz a kenyér és a bor eucharisztikus színei alatt az egész Krisztus: Isten és ember.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 282. (1373–1375, 1413)

A transzszubsztanciáció azt jelenti, hogy a kenyér egész szubsztanciája Krisztus testének szubsztanciájává, és a bor egész szubsztanciája Krisztus vérének szubsztanciájává változik. Ez az átváltozás az eucharisztikus imádságban (a szentmise kánonjában) történik meg Krisztus hatékony szavára és a Szentlélek tevékenysége révén. Mindazonáltal a kenyér és a bor érzékelhető sajátosságai, azaz „az eucharisztikus színek” változatlanok maradnak.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 283. (1376–1377, 1413)

A kenyértörés nem osztja meg Krisztust, teljesen és épségben van jelen mindkét eucharisztikus szín alatt, és azoknak bármely részében.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 284. (1377)

Krisztus eucharisztikus jelenléte addig tart, amíg megvannak az eucharisztikus színek.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 285. (1377)

Az Oltáriszentséget az egyedül Istent megillető imádással (cultus latriae) tiszteljük mind az eucharisztikus ünneplésben, mind azon kívül. Az Egyház ugyanis a legnagyobb gonddal őrzi a konszekrált Ostyákat, elviszi a betegekhez és azokhoz, akik képtelenek részt venni a szentmisén, kihelyezi a hívők elé imádásra, körmenetekben hordozza. Hívja a hívőket a tabernákulumban őrzött Oltáriszentség látogatására és imádására.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 286. (1378–1381, 1418)

Az Eucharisztia húsvéti lakoma, amennyiben Krisztus szentségileg valósítva meg a maga húsvétját, nekünk ajándékozza testét és vérét, melyet eledelül és italul kínál, s áldozatában egyesít bennünket önmagával és egymással.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 287. (1382–1384, 1391–1396)

Az oltár magának Krisztusnak a szimbóluma, aki úgy van jelen, mint föláldozott bárány (a kereszt áldozati oltára), s mint mennyei eledel, aki nekünk ajándékozza magát (eucharisztikus asztal-oltár).

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 288. (1383, 1410)

Az Egyház kötelezővé teszi a híveknek a szentmisén való részvételt minden vasárnap és a parancsolt ünnepeken, és ajánlja, hogy más napokon is vegyenek részt rajta.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 289.  (1389, 1417)

Az Egyház ajánlja híveinek, hogy akik részt vesznek a szentmisén, kellően fölkészülten áldozzanak is. Kötelezően írja elő a szentáldozást legalább húsvétkor.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 290. (1389)

A szentáldozásnak feltétele a teljes közösség a katolikus Egyházzal és a kegyelem állapota, azaz a halálos bűntől való mentesség tudata. Aki tudja, hogy súlyos bűnt követett el, annak meg kell gyónnia, mielőtt szentáldozáshoz járul. Fontos a lelki összeszedettség és az imádság, és az Egyház által előírt böjt megtartása is, valamint a megfelelő ruházat és viselkedés a Krisztus iránti tisztelet kifejezésére.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 291. (1385–1389)

A szentáldozás erősíti egységünket Krisztussal és az Ő Egyházával, megújítja és megőrzi a keresztségben és a bérmálásban kapott kegyelmet, és gyarapít a felebarát iránti szeretetben. Mivel megerősít a szeretetben, eltörli a bocsánatos bűnöket és megőriz a halálos bűnöktől.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 292. (1391–1397, 1416)

A katolikus áldoztató megengedetten áldoztatja meg a keleti egyházak tagjait, akik nincsenek teljes közösségben a katolikus Egyházzal, valahányszor önként kérik és fel vannak készülve a szentáldozásra.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 293. (1398–1401)

Mert az Eucharisztia elhalmoz bennünket az ég minden kegyelmével és áldásával, megerősít a jelen élet zarándokútjára, s fölébreszti bennünk az örök élet vágyát azáltal, hogy már most egyesít bennünket az Atya jobbjára fölment Krisztussal, a mennyei Egyházzal, a Boldogságos Szűzzel és az összes szentekkel.

A Katolikus Egyház Katekizmusának Kompendiuma, 294. (1402–1405)