A Pünkösd utáni első évközi vasárnap a Szentháromság vasárnapja. Miután az üdvösség történetének eseményeit megünnepeltük, mintegy összefoglalóul hitünk legszentebb misztériumát ünnepeljük. A Szentháromság, latinul Trinitas Sancta, az egy, élő és igaz Isten misztériuma: Atya, Fiú és Szentlélek, három személy egyetlen lényegben.

Az ünnep a 13. században terjedt el, XXII. János pápa 1334-ben az egész Egyház számára elrendelte.

Az ünnepről szóló további írások:

• Katolikus Tábori Püspükség: Szentháromság vasárnapja
• Magyar Kurír: Szentháromság vasárnapjának története és liturgiája (Verbényi István írása)
• Andrej Rubljov: Szentháromság ikon (Portik Noémi, M. Klarissza nővér írása))

A Szentháromság dicsőítő éneke (himnusz)

Hárman a fenség trónusán
ülnek az égi lakomán;
mert a magányost a magány
nem vigasztalja igazán.

Míg örök szelleme szemét
magára szegezi az Atya,
lényének tükörére kép
vetődik: egy új ön-maga.

S amint a Kép megszületett,
az Egy nincs többé egyedül:
a Születetlen és Szülött
egymásnak társasan örül.

S a Szentlélek ez az öröm,
mely összeköt Atyát s Fiút,
s a három együvé ömöl,
egy Fő-fő Jóba összefut.

Annak, ki sohse született,
illőn, és aki Született,
s a Léleknek, oltárra-tett
szívvel zengjünk dicséretet!

Ámen.

(J. Peckham himnusza, Babits Mihály fordítása)