Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ A férfi és nő lélektani sajátságainak kialakításában mindig belejátszottak a kulturális, szociális és nevelési hagyományok. Az ún. unisex ruházat például nem törölte el a férfi és nő közötti különbséget, csupán olyan terméket jelöl, melyet mindkét nem használhat. A két nemre jellemző eltérő tulajdonságok nyilvánvalóak: amíg a férfi a tárgyi értékeket keresi, a nő fogékonyabb a személyes értékek iránt. Noha ezek a tulajdonságok akár felcserélődhetnek a két nem között, a biológiai különbségekről sem szabad megfeledkezni. Az új életet az anya hordozza és táplálja, s a magzat hosszú ideig igénybe veszi erőit, képességeit. Viszont a nőben meg is van a képesség és igény a gyermek gondozására, s ez lélektanilag is megkülönbözteti a férfitől.

A férfi és nő lelki alkatán dolgozik az örökletes adottság, az anya hatása, a gyermekkori élmény, a környezet, a kulturális-szociális légkör, de a kegyelem természetfeletti befolyása is. Korunkban erről esik a legkevesebb szó. A divatos gender-ideológia például előtérbe helyezi a nemi identitást befolyásoló környezeti hatásokat, ám az isteni kegyelem természetfeletti hatásáról szó sem esik. Egy istentagadó ideológia esetében ezen nincs mit csodálkozni.

2./ Milyen szerepe van a kegyelem természetfeletti befolyásának?

Ennek megértéséhez induljunk ki az ószövetségi Szentírásból, mely szerint a nő a férfi segítőtársa (vö. Ter 1,18). A nemiség, mint igazi emberi megnyilatkozás és mint az egész emberi nem javát érintő képesség, alá van vetve az erkölcs törvényeinek. Isten a maga akaratát kifejezésre juttatta a természeti törvényben és a kinyilatkoztatásban. A házasságtörést az ószövetségben halálbüntetéssel sújtották, de még hiányzott a kölcsönösség. A férfi elbocsáthatta feleségét, de az asszony nem hagyhatta el férjét. Így éltek a környező népek is, azért a kinyilatkoztatás egyelőre nem követelt többet. A fejlődés azonban már elindult és Krisztus korában a zsidók már egynejűségben éltek, bár a válás kérdését még lazán kezelték.

Jézus helyreállítja az eredeti isteni elgondolást: az egység és a felbonthatatlanság kötelező törvény lesz. Ő gyökeresen orvosolja az emberi magatartást. Nemcsak a házasságtörést tartja bűnnek, hanem a házasság ellen irányuló bűnös kívánságot is. A kegyelem eszközeiben pedig gyógyulást nyújtott az ösztönös természetnek. Sőt magát a házasságot is szentségi rangra emelte, hogy a felek belülről, életszövetségükből kapják az isteni segítséget, illetőleg, hogy kegyelem közvetítői legyenek egymás számára. Pál apostol az Úr parancsára hivatkozva tiltja a válást (1Kor 7,10). A kereszténységben a férfi nem adhat váláslevelet s ezzel elvben helyreállt a férj és a feleség egyenjogúsága.

Összefoglalva mondhatjuk, hogy a férfi és női szerep változott az ószövetség és az újszövetség között. Ennek a lényeges változásnak a megvalósulásában azonban nem csak környezeti hatásoknak van szerepe, de az isteni kegyelem természetfeletti hatásának is; konkrétan a házasság szentségének szentségi hatásának, ami megmutatkozik a katolikus házasságok tartósságában és a gyermekvállalás nagyságrendbeli különbözőségében is.

(vö. Gál Ferenc: A teremtett és megváltott ember, Szent István Társulat 1970. 85-90)

3./ A gender próbálkozása, hogy legyőzzék a férfi és a nő alkati különbségét, ami az interszexualitásban, vagyis a transz-genderben történik, bizonytalan férfiúsághoz és nőiséghez vezet. Ez a férfi és nő közötti hintázás végül csak „provokatív” mutogatássá változik az úgynevezett „hagyományos sémákkal” szemben, és nem számol azok szenvedésével, akik ilyen meghatározatlan állapotban élnek. Hallhattunk olyan tragikus öngyilkosságokról, melyet magukat másik neművé átoperáltatott személyek követtek el.

Ami pedig az oktatást illeti: nem másodlagos az a távlat, hogy kitágítsa a gondolkodást a transzcendens dimenzió, a természetfeletti valóság felé. Ebben a dimenzióban van az Egyház férfiről és nőről szóló evangelizáló küldetésének a helye.

(vö. „Férfinak és nőnek teremtette őket” - a Katolikus Nevelés Kongregációja dokumentuma, Vatikán, 2019. 25, 28, 29.)