Vesperás homilia
Kedves Testvérek!
Régi igazság, hogy aki ad, az kap. Pl a szülő, a tanár és a pap is miközben ad, maga is kap. Ezt tapasztaltam meg magam is a december 4-i ifjúsági lelkinapon. A jó Isten minden fáradozásunkat honorálja már itt a földön is. Legyen ez adventi buzdítás a karácsonyi fárasztó készületben.
Gábor atya
Vesperás elmélkedés az „Ó-antifónákról” (2010. december 17.)
1./ A mai nappal megkezdődik a visszaszámlálás karácsonyig, éspedig jellemzően 7 napon keresztül. A 7 szent számnak számít a Bibliában. Hét napon át a vesperásban énekelt Magnificatot (Mária öröménekét, Lk 1,46-55) un. Ó-antifónák – kereténekek – vezetik be és zárják le. Ezek az Ó-antifónák valójában könyörgések, melyek mindegyike „Ó” felkiáltással kezdődik: pl Ó Bölcsesség, Ó Jesse sarja, Ó Napkelet. Ezeknek a könyörgéseknek a felépítése olyan, mint más könyörgéseké a szentmisében: először a megszólítás, majd egy kép kifejtése, és befejezésül a kérés hangzik el. Vegyük például a mai nap Ó-antifónáját, mely így szól:
Ó BÖLCSESSÉG,
te a Fölséges szájából eredtél,
te az egyik világszéltől a másikig érsz,
te mindeneket erővel és jóságosan elrendeztél:
JÖJJ, vezess minket a bölcsesség útján.
A hangsúly mindig az utolsó sorban, a kérésen van: JÖJJ! Mind a hét Ó-antifóna kérése ezzel a szóval kezdődik: veni – azaz – jöjj! A Jézus előtti ószövetségi és pogány világ közös megváltó utáni vágya szól belőlük. Az egyház liturgiája – nevezetesen a vesperás imaórája – visszhangozza a mai emberiség vágyakozását a Megváltó után. A világban más várakozások vannak. Emlékezzünk vissza, a világ milyen nagy várakozással tekintett az új amerikai elnök – Obama – megválasztása elé. Szinte földi messiásként várták. Aztán néhány rövid hónap, és rádöbbentek, hogy nem töltötte be a hozzá fűzött reményeket.
Hogyan is tölthetné be egy ember az emberiség várakozását a megváltás után? Az emberiség megváltás utáni vágyát csak Jézus töltheti be – akár elismerik ezt, akár nem.
II. János Pál pápa markánsan fogalmazta meg ezt a várakozást, és a pápa gondolatait Sillye Jenő egy dalba foglalta, melyet a fiatalok ismernek és énekelnek:
„A világnak Krisztus kell! A világnak Krisztus kell! A világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol! Emlékezz! Emlékezz, te Krisztushoz tartozol!”
Nagyon mélyértelmű szavak ezek. A keresztényre szüksége van a világnak. Nem egyéni tulajdonságai miatt van rá szüksége a világnak, hanem azért, mert a keresztény Krisztushoz tartozik. Másképpen fogalmazva: a világ Krisztust keresi a keresztényben. De ennek felismeréséhez Istentől kapott bölcsességre van szükségünk. Ha nincs meg bennünk ez a bölcsesség, akkor könnyen elbizakodottak, gőgösek leszünk, mert azt hisszük, a mi saját egyéniségünk vonzza a másik embert. Nem!
Bennünk Krisztust keresik, a krisztusi tulajdonságokat, vagy ahogy Pál apostol fogalmaz, a Lélek gyümölcseit. „A Lélek gyümölcsei: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás.” (Gal 5,22) Minden látszat ellenére a világ erre van kiéhezve – a krisztusi emberre -, mégsem ezt kapja, hanem a Való Világ és más show-műsorok szennyét. Nagy ritkán persze felszakad az emberekből a jobb és szebb utáni vágy. Talán a karácsony még mindig ilyen időszak. Bár a pénzvilág ezt is igyekszik lerontani, amennyiben a profitra helyezi a hangsúlyt, és a szeretet utáni vágyat is szeretetpótlékokkal akarja kielégíteni.
Bölcsességre, Istentől eredő okosságra van szükség, hogy átlássunk ezen a sűrű szövésű szitán.
2./ Isten megadja ezt a bölcsességet. A december 4-ei ifjúsági lelkinapon Attila atya azt a feladatot adta a fiataloknak, hogy rajzolják le saját címerüket – amiben érdeklődésük, hobbijuk képi kifejezése szerepeljen – és a címer fölé írjanak egy jelmondatot. Egy 16 éves lány címere közepére egy égő gyertyát rajzolt, mely felé minden irányból kezek nyúlnak. A jelmondat így hangzott: „Úgy élj, hogy mások Benned Jézust ítélik meg.” A rajzon lévő gyertya talán Jézust, a világ világosságát ábrázolja; de lehet, hogy őt magát, a keresztény fiatalt jelenti, aki felé más emberek vonzódnak. A gyertya felé nyújtott kezek a többi embert ábrázolják. A jelmondat nem igényel magyarázatot: úgy élj, hogy mások Benned Jézust ítélik meg! Honnan van ez a bölcsesség egy 16 éves lányban? Ki tanította erre? Ez a gyönyörű felismerés a Lélektől ered: Úgy élj, hogy mások Benned Jézust ítélik meg!
3./ A farkasréti ifjúsági lelkinap során magam is kaptam, miközben adtam. Mit kaptam? Amikor az említett címerek és jelmondatok lelki kiérleltségében (!) gyönyörködtem, az Istenhez vitt. Hiszen Isten nem azért ad ilyen lelki örömöket, hogy a teremtménynél megálljak, hanem azért részesít ilyen lelki élményekben, hogy Őt sejtsem meg, és hívjam: jöjj, és vezess engem is a bölcsesség útján!