Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Teréz-mise, 2021. május 17.

1./ „A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,33)

Jézus búcsúbeszédének ez a mondata a belé vetett bizalom fontosságát említi. Bízni kell az Úrban a szorongatások, szenvedések, üldözések, nehézségek között is, mert ő legyőzi a világot. De ez a győzelem a világ felett nem olyan jellegű, mint egy katonai győzelem. Ez a győzelem az istenhívő emberben következik be. Lehet kívül nyomorúság, de lényemen belül győzelem, mert az én világomat győzte le Jézus. Jézus szerint „belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, erkölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és tisztátalanná teszi az embert.” (Mk 7, 21-23) Amikor az isteni kegyelem segítségével legyőzzük magunkban ezt a sok rosszat – s ezt a győzelmet nem magunknak, hanem Istennek tulajdonítjuk – akkor valójában Jézus az, aki legyőzte bennem a bűnös világot.

Szent Ágoston mondja: „Nem győzte volna le a világot, ha az ő tagjait (híveit) legyőzné a világ.”

A világ fejedelme, a sátán megpróbál mindenkit rávenni a bűnre. A bűn először csak kis hajszálrepedéseket okoz a lélek templomán, de ha erre nem figyelünk, a repedések egyre nagyobbak lesznek. A sátán megpróbál éket verni Isten és a benne hívő ember közé: a bizalmatlanság ékét.

Tudjuk, hogy az ék először kicsiny hasadást tesz a fán, melyet a favágó szét akar hasítani, de „a lassú víz partot mos” elve idővel meghozhatja az Istentől való elszakadást is. Tudjuk, hogy a vízcseppek gyakori eséssel a kemény követ is képesek megfúrni; a szú féreg apró harapdálásokkal az erős gerendát elrágja.

Júdás, Jézus apostola nem hirtelen lett árulóvá, hanem apránként; amikor az apró bűnök ellen nem küzdött; hozzászokva azokhoz később az árulás bűnébe esett, s végül öngyilkos lett.

Pázmány Péter szerint „a sok apró vétkek meghidegítik emberben az isteni és lelki dolgokhoz való édességet és serénységet, mint a forró vizet a sok kevés hideg víz elsőben lágymeleggé, azután hideggé teszi: Isten is megvonzza azoktól sok és kiváltképpen való nagy segítségit, kik semminek tartják az ő megbántását. Így az ember meghidegedvén és megerőtlenedvén, akármely kicsiny kísértlettel halálos vétekbe taszíttatik.” (PPÖM VII, 117)

 

2./ A legnehezebb lecke, amit meg kell tanulni: az Istenbe vetett bizalom. Az egyik legnagyobb bűn Isten ellen az iránta való bizalmatlanság. A helyes emberi magatartás az, ha önmagammal szemben vagyok bizalmatlan, Isten iránt pedig bizalommal vagyok.

Az Isten iránti bizalom tanítómestere Lisieux-i Szent Teréz egyháztanító – a „bizalom szentje” - így ír az Isten iránti bizalomról, már halálos betegséggel küzdve:

Meghalhatnék a fájdalomtól, látva milyen tehetetlen vagyok. De még csak nem is szomorkodom miatta. Vakmerő odaadással, halált megvető bizalommal maradok helyemen: és a szememet isteni Napomra emelem, míg el nem jön a halál.

Nem félek semmitől. És ha sűrű felhők rejtenék el előlem az én szerelmes Csillagomat, ha azt kellene hinnem, hogy számomra nincs más, mint ennek az életnek vak sötétje, akkor lennék igazán és teljesen boldog. Akkor lenne a bizalmam végtelen.

Helyzetemen mit sem változtatnék. Rendületlenül bíznék, tudva azt, hogy a sötét felhők mögött mégiscsak ott ragyog az én isteni Napom.”

 

3./ Ha hiányzik a bizalom, akkor megjelenik a kétségbeesés.

Aquinói Szent Tamás mondja: „Igaz, hogy bűnös emberek vagyunk, de mégsem szabad kétségbe esnünk, mert a kétségbeesés még nagyobb bűnökbe sodor.” Sienai Szent Katalin egyháztanító szerint „Isten olyan mértékben segít bennünket, amilyen mértékben bízunk benne.” Avilai Szent Teréz egyháztanító szerint „a leghelyesebb mindenben Isten akaratához igazodni. S bajainkból erényt kovácsolni. Mert akár tetszik, akár nem, úgyis Isten akarata teljesedik égben és földön mindig.” „A csüggedés és kétségbeesés mélyéből nem kapsz erőre. Erőt a bizalomteljes remény és vállalkozó szellem ad csak” - mondja Faulhaber bíboros. Bízzunk tehát Istenben, mert „nem veszhet el a gyermek, akit Isten hordoz a tenyerén.” (Szalézi Szent Ferenc)

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-05-17.odt33.65 KB