Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Szent József Év, 3. - 2021.04.19.

1./ József, az igaz ember

Szent Máté evangéliuma Szent József szemszögéből írja le Jézus születését. Megjegyzi, hogy „Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.” (Mt 1,18-19)

Az érvényes zsidó jog szerint az eljegyzés már jogi kapcsolatot hozott létre a két partner között, úgyhogy Máriát már József feleségének nevezhették akkor is, ha a házastársi közösséget megalapozó egybekelés még nem történt meg. Jegyesként még a szülők házában élt az asszony, s továbbra is az atyai hatalom alá tartozott. Egy évvel később történt meg az egybekelés vagy házasságkötés. Józsefnek ekkor azonban észre kellett vennie, hogy Mária gyermeket fogant a Szentlélektől. Amit itt Máté megelőlegez a gyermek származásáról, azt viszont József még nem tudja. Kénytelen azt feltételezni, hogy Mária megtörte a jegyességet, s ezért őt neki – a törvény szerint – el kell hagynia; ezzel kapcsolatban pedig dönthet a nyilvános jogi aktus és egyfajta magán forma között. Máriát bíróság elé viheti, vagy magán válólevelet adhat neki. József a második utat választja, hogy Máriát meg ne szégyenítse. Máté ezt a döntést mint annak jelét fogja fel, hogy József igaz ember volt. (Joseph Ratzinger – XVI. Benedek: A názáreti Jézus III. 42.)

Mit jelent ez a bibliai jelző: „igaz ember”? Ezt a jelzőt a Szentírás több esetben alkalmazza – pl. Noéra (Ter 6,9), Lótra (2 Pt 2,7), Simeonra (Lk 2,25), Dánielre és Jóbra (Ez 14,14) stb. Az „igaz ember” jelentését az 1. zsoltárból érthetjük meg – amint erről XVI. Benedek pápa rámutat.

Az igaz olyan ember, aki eleven kapcsolatban él Isten igéjével, aki »örömét leli az Úr törvényében« (Zsolt 1,2). Ahhoz a fához hasonlít, amelyet vízfolyás mellé ültettek, s mindig meghozza gyümölcsét… Isten akarata nem kívülről rákényszerített törvény a számára, hanem öröm. [...] E kép az emberről, akinek gyökerei Isten igéjének élő vizébe nyúlnak, aki Istennel párbeszédben él, s ezért mindig gyümölcsöt hoz – ez a kép Józsefre illik. Miután megtörtént József felfedezése (szembesült Mária várandós állapotával), nem akarja nyilvánosan megszégyeníteni Máriát. Jót akar neki, a mélységes csalódás óráján is. A jog és szeretet egységének útját keresi. S így belsőleg felkészült az új, váratlan, s emberileg hihetetlen hírre, amely Istentől éri majd.” (im. 43-44)

2./ Mit tegyen az, aki csalódik házastársában?

Napjainkban sokan vannak, akik csalódnak házastársukban, s emiatt elválnak. Természetesnek veszik a válást. Szent József példája egy másik szempontra irányítja figyelmünket: a jóakaratra. Vajon a válást választó házaspárokban megvan-e az egymás iránti jóakarat? Ha van már gyermek, akkor éppen a gyermek javára szoktak hivatkozni, de a jóakaratnak nemcsak a gyermek irányában kellene meglennie, hanem a házastárs iránt is. Vajon a házastársak jóakarattal segítik-e egymást az üdvösség elérésében? Sajnos sok esetben ennek nyoma sincs, viszont megy a sárdobálás.

Napjainkban igaz embernek kell tartani azt, aki még csalódás esetén is figyelembe veszi a házasság egységéről szóló egyházi tanítást, és jóakarattal van a házasság javának megőrzésében.

3./ Szent József nagysága

Ferenc pápa – Aranyszájú Szent Jánost idézve – megállapítja: Szent József nagysága abban áll, hogy Mária férje és Jézus apja volt, s mint ilyen, az egész üdvrend szolgálatára állt. (Patris corde, 1)

Szent VI. Pál pápa meglátása szerint József apasága abban fejeződött ki, hogy életét áldozattá tette, önmagát, életét, munkáját teljesen a Szent Családnak szentelte… és szeretetét a házában felcseperedő Messiás szolgálatába állította. (uo)

Szent József szeretetet adott családjának. Családja szeretetét elébe helyezte önmaga szeretetének.

De szeretetet csak az tud adni, aki maga is kap szeretetet. „Aki ajándékozni akarja a szeretetet, annak magának is kapnia kell ajándékba a szeretetet. Bizony az ember – miként Jézus mondja: »Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék« (Jn 7,37) – forrássá válhat, amelyből élő víz folyói fakadnak. De hogy ilyen forrássá válhasson, mindig újra innia kell az első ősforrásból, Jézus Krisztusból, kinek megnyitott szívéből magának Istennek a szeretete árad (vö. Jn 19,39)”. (XVI. Benedek – Deus caritas est enciklika, 7)

Itt csatolunk vissza az 1. zsoltár képéhez, melyben az igaz embert a folyó partjára ültetett fához hasonlítja. A folyó vize – Isten szeretete – táplálja, ezért tud ő maga is szeretetet ajándékozni.

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2021-04-19.odt34.78 KB