Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Ozsvári Csaba emlékezete – 2023.01.23.

1./ Szép karácsonyi könyvajándék az Új Ember Kiadó Ozsvári Csaba ötvösművészről szóló megemlékezéseket összegyűjtő kiadványa: A Te arcodat keresem, Uram. A gazdag képanyagból azt emelem ki, ami a 2023. januári Adoremus füzet borítóján is látható: A három királyok hódolata, mely a pátyi Szent II. János Pál pápa-templom részére készült. Máté evangéliumában olvassuk, hogy a napkeleti bölcsek meglátva a gyermek Jézust és anyját, Máriát, leborultak és hódoltak neki, majd elővették kincseiket, s ajándékot adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát (Mt 2, 11).

Ozsvári Csaba domborművén az első napkeleti királyt térdre borulva ábrázolja, amint kezében a magyar királyi koronát nyújtja ajándékul. A művész szinopszisban láttatja a három királyok történetét Szent István királyunk történetével, nevezetesen azzal, amikor első szent királyunk felajánlotta koronáját és országát Szűz Máriának. Benczúr Gyula, Székely Bertalan festményei, Varga Imre szobrász alkotása a római Szent Péter bazilika Magyarok Nagyasszonya kápolnában és számos más alkotás örökítette meg ezt a jelenetet, de a három napkeleti bölcs látogatásával valószínűleg egyedül Ozsvári Csaba hozta összefüggésbe.

A felajánlás gondolata nem csak Szent István királyban fogant meg, de Ozsvári Csabában is. Miközben 2008-2009-ben a pátyi templom bronzkapujának domborművein dolgozott, 2009. július 9-én feleségével, Imrivel együtt felajánlotta életét Magyarország lelki megújulásáért. A felajánlás szentmise keretében történt, a magyar schönstatti családközösség óbudavári központjában, mintegy száz családközösségi tag jelenlétében. A szentmise után két órával Csaba a kápolna mellett hirtelen összeesett és meghalt. 46 éves volt. A döbbenetes hatás mélyen beleivódott a résztvevők lelkébe. Megértették, hogy Isten elfogadta Csaba felajánlását, odaadottságát Magyarország lelki megújulásáért. Felfogták azt, amit Lisieux-i Szent Teréz oly szépen megfogalmazott: nem halok meg, hanem átmegyek az örök életbe.

 

2./ Ozsvári Csaba nagyon szerette olvasni Joseph Ratzinger, a későbbi XVI. Benedek pápa könyveit. A január 5-én – Vízkereszt ünnepe előtti napon – eltemetett pápa gondolatai nyilván beépültek Csaba életébe. Most ennek a hatásnak keressük a szálait.

XVI. Benedek pápa első külföldi útja hazájába vezetett, a 2005. augusztusában megrendezett XX. Ifjúsági Világtalálkozóra. Augusztus 20-án a három királyról elmélkedve a pápa ezt mondta:

„A napkeleti bölcsek most megtanulják, hogy önmagukat kell odaadniuk – nem kisebb ajándékokat vár Krisztus Király. Most megtanulják, hogy életükben annak a cselekvésmódnak kell uralkodnia, amellyel Isten gyakorolja a hatalmat és amilyen maga Isten: az igazság, a jog, a jóság, a megbocsátás, az irgalmasság embereivé kell válniuk. Többé nem fogják megkérdezni: mi hasznom van ebből, hanem ezt kell kérdezniük: mivel szolgálom én Isten jelenlétét a világban. Meg kell tanulniuk elveszíteni és éppen ezáltal megtalálni önmagukat.”

A pápa tanításában kihallani Jézus szavait a búzaszemről szóló hasonlatával kapcsolatban. A búzaszem a földbe kerülve elhal, de ezáltal egy új élet keletkezik, mely sokszoros termést hoz a kalászban (Mt 12,24). Majd hozzáteszi: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.” Ezt úgy kell érteni, hogy aki szereti az örök életet, az ezért képes elveszíteni a földi életet; illetve aki gyűlöli – azaz kevésbé szereti – életét ebben a világban, az megmenti az örök életre. Jézus a hasonlatban önmagáról is szólt, hiszen ő önfeláldozó életet élt. Aki az ő követője akar lenni, követnie kell őt az élet odaadásában is, ha választani kell földi élet és örök élet között.

Ozsvári Csaba szerette az Egyházat, vagyis az Egyházon keresztül szerette Jézust, s ezért tudott odaadott életet élni. Nem azt kérdezte, hogy mi hasznom van ebből a világból, hanem azt kérdezte, hogy mivel szolgálom én Isten jelenlétét a világban. Életfelajánlását elfogadta az Úr. Korai halála felveti a kérdést: miért vette el őt az Úr? Egy schönstatti édesanya okos választ adott erre:

Ez olyan, mint egy hímzés, aminek most csak a hátulját látjuk, és ott van a sok keszekusza szál, és csak találgatni tudunk, hogy mi ez. De egyszer majd, megfordul ez a hímzés, és látni fogjuk a pontos képet, és akkor majd megértjük, hogy mi miért történt.”

Egy fiatal pedig hozzátette: „Most már elhiszem, hogy van a másik felén valami, és abban is biztos vagyok, hogy az szép.” (im. 18)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2023-01-23.odt33.91 KB