Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ A negyvenes szám szimbolikus jelentése a Szentírásból kiolvasható.

Jézus megkeresztelkedése után – még mielőtt megkezdte volna nyilvános működését – negyven napra elvonult a pusztába, ahol a sátán megkísértette (Mt 4,2; Mk 1,12; Lk 4,2). El kell gondolkodni azon, miért ezt az időközt választotta Krisztus, és miért őrizte meg ezt az ősi hagyomány.

A negyvenes szám több helyen előfordul a Biblia lapjain. Már Szent Hilarius felveti a negyvenes szám misztériumát, amikor így ír róla: „A sátán tudta, hogy negyven nap alatt áradt szét az özönvíz, fedezték fel az ígéret földjét, írta meg Isten Mózes törvényét (ti. a tízparancsolatot), élte a nép a pusztában az angyalok életét (ti. táplálta őket mannával).” Itt nem elvont számmisztikával van dolgunk, hanem egészen konkrét események visszhangjáról.

A Számok könyve a pusztában töltött negyven évet Isten büntetésének tulajdonítja, amiért elfordultak az Úrtól. „Az Úr haragja fölgerjedt Izrael ellen, s így negyven évig bolyongtak a pusztában, míg ki nem pusztult az egész nemzedék, amely olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében” (Szám 32,13). Figyelemre méltó, hogy a negyven év, mint a bűnhődés szimbólumrendszere megjelenik a vízözön kapcsán is (Ter 7,4. 12.17).

Mózes ötödik könyvében azonban a negyven évnek új értelmezése lép elő: ez a próbatételek ideje, amelyet Isten kiszab a népére. Mindeközben Isten népével marad: „Az Úr, a te Istened őrködött fölötted, amikor átvonultál ezen a nagy pusztaságon. Negyven éve már, hogy az Úr, a te Istened veled van és nem szenvedtél hiányt semmiben” (MTörv 2,7). A negyven év eszerint a kegyelem ideje. Ez alatt az idő alatt Isten egészen közel volt népéhez, gondoskodott szükségleteiről. Ugyanakkor ez a próbatétel ideje is. Isten próbára akarta tenni a népét, hogy képes-e egyedül Őrá hagyatkozni. A hit ideje ez.

2./ Jézus negyvennapos böjtje rendkívül erősen emlékeztet Mózes és Illés negyvennapos böjtjére a hegyen, illetve Beerseba pusztájában. Mózes a Sinai hegyen töltött negyven napot imára és böjtre fordította, mégpedig azért, hogy a bűnös Izrael elkerülje büntetését. A negyven nap így a bűnbánat ideje. A negyven napnak ez a jelentése fordul elő Jónás könyvében is: „Jónás bement a városba, egy napi járásnyira, és hirdetni kezdte: »Még negyven nap, és Ninive elpusztul!« Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek. Kit tudja, hátha irgalmas lesz, és újra megbocsát az Isten, lecsillapul izzó haragja, és nem kell elvesznünk!” (3,4.9) Jónás könyve, mint tudjuk, prófécia, vagyis az Egyház böjtjét jelzi, a világban a megtérést hirdetve a közelgő ítéletre való tekintettel.

Szent Ágoston történelemteológiai összefüggést lát a próféták és Jézus, illetve az Egyház böjtje között. „Mózes, Illés és az Úr maga is negyven napig böjtöltek, hogy az ő példájukon megtanuljuk: a feladatunk egyáltalán nem az, hogy alkalmazkodjunk és kötődjünk a világhoz, hanem hogy keresztre feszítsük a régi embert. Egész életünknek ilyennek kell lennie. És ha ez a feladatunk életünk minden napján, akkor mennyivel inkább feladatunk ez a Nagyböjt idején, amely nem pusztán életünk egy része, hanem azt a maga egészében leképezi. Más időszakban sem szabad engedni azt, hogy szívetek elnehezüljön az evés és az ivás túlzásaitól, ebben az időszakban azonban a böjt gyakorlatával is ki kell ezt egészítenetek.” (Sermo, 205)

Egy másik beszédében Szent Ágoston ezt mondja: „A negyvenes szám titkot rejt magában. Úgy tűnik számomra, mintha a jelen világ jelképe volna, amelyen keresztülmegyünk, ahogy az évek járása, az emberi dolgok bizonytalansága, fordulatai, ez a mindent magával ragadó ingatagság visz és sodor bennünket. Ez a szám tehát a jelen világ előképe. Az a feladatunk, hogy a világon, amelyen keresztülmegyünk, az itt eltöltött életben az e világi sóvárgásoktól távol tartsuk magunkat: ezt jelképezi a negyvennapos böjt, amelyet mindenki Nagyböjt néven ismer. Ihletet merített e név a Törvényből, mivel Mózes negyven napig böjtölt; a prófétákból, hiszen Illés szintén negyven napig böjtölt; valamint az Evangéliumból, ahol azt láthatjuk, hogy Jézus ugyanennyi ideig böjtölt.” (Sermo, 270)

Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a negyvenes szám a bibliai hagyományban elsősorban a kísértés száma. A keresztény embernek részesednie kell Krisztus megkísértésében. Nem véletlen, hogy nagyböjt első vasárnapján Krisztus megkísértéstörténetét olvassuk, mert a hívő ember a kísértésekben hűséges Krisztustól kap erőt a kísértések leküzdéséhez.