Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Május 1., a munkások ünnepe – vagy ahogy nálunk nevezik: a munka ünnepe – a XIX. századi munkásmozgalmak eredményeként lett sok országban nemzeti ünneppé. A munkásmozgalom egyik legfőbb célkitűzését még a század első felében az angol Robert Owen gyártulajdonos fogalmazta meg: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés; ám az akkori 10-16 órás munkanapból jóval később lett 8 órás munkanap.

A munkáskérdésben gyorsan terjedtek a marxizmus és liberalizmus eszméi, de az Egyház is hallatta hangját.

Henri Lacordaire francia domonkos szerzetes, a XIX. század neves hitszónoka ezt mondta:

„Van az embernek egy elidegeníthetetlen tulajdonjoga. Olyan tulajdonjog, amit nem lehet elválasztani, hacsak meg nem szűnünk emberek lenni, és aminek elidegenítését a társadalom nem fogadná el. És ez a munkához való jog.”

Alfred Baudrillart bíboros, aki 1942-ben bekövetkezett haláláig a párizsi katolikus egyetem rektora volt, nem a munka funkciójáról beszélt, hanem annak perszonális szerepéről: „A munka a tulajdont szentté teszi. De tisztelet illeti magát az embert is, aki szentté teszi magát a munkát.”

Pierre Teilhard de Chardin francia jezsuita szerzetes is hasonlóan gondolkodott: „A munka az ember megszentelésének igazi eszköze, mert ezek által az ember tökéletessé teszi Isten képét a lelkében. Teljesíti kötelességét, biztosítja jogait, megszerzi az élet szükségleteit szerettei és önmaga számára és hasznossá teszi önmagát a társadalom számára.”

XIII. Leó pápa 1891-ben kiadott Rerum novarum kezdetű enciklikájának fő témája a munkáskérdés. A Rómából akkor hazatérő Prohászka Ottokár fordította le magyarra XIII. Leó enciklikáját, és terjesztette annak eszméit. A későbbi székesfehérvári püspök bírálta a történelmi materializmust és a marxista ateizmust, a szociáldemokrácia keresztény-ellenességét, akárcsak a magyar egyházi és világi feudalizmust.

XII. Pius pápa 1955-ben a munkások május 1-i ünnepét egyházi ünneppé is tette, mégpedig „munkás Szent József” elnevezéssel. Ezzel az egyházi ünneppel a munka transzcendens jellegére mutat rá. Az ünnep rendeltetése, hogy egyre közelebb kerüljünk Istenhez.

2./ A munkát és a birtoklást megrontotta a bűn.

A bűn megrontja a rendet s arra törekszik, hogy az embert eszközzé, munkaeszközzé fokozza le, aki csak arra való, hogy termeljen. A zsidókat Egyiptomban kemény munkára fogták, amely nem hozott gyümölcsöt; csak munka volt, pihenés nélkül. (lásd: Kiv 1,8-14; 5,6-8) Isten kiszabadította népét, visszaadta a munka értékét, és pihenőt adott népének. (lásd: Kiv 3,7-10) Az ünnepre vonatkozóan az áll a Bibliában: „Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked! Hat napig dolgozz, és végezd a munkád. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé.” (Mtörv 5,12-14)

Aki szívből dolgozik, tisztelvén a személy méltóságát, nem csupán a földi élet jobbítását szolgálja, hanem Isten országát építi, folytatja a Teremtő művét, cselekvő munkatársa a Gondviselőnek a történelemben azáltal, hogy képességeit munkával igazolja. Ehhez persze megfelelő lelkületre van szükség. A pihenésre és az ünnepre is szükség van, mindkettő Isten adománya, miként a munka is.

Sajnos a mai produktív szemléletű, profitorientált világ az embert nem a teremtés folytatójaként szemléli. A munka és gazdagság nem azért van, hogy ez legyen az életcélunk. Életcélunkat Istentől kaptuk: közösségben lenni vele és embertársainkkal. A keresztény ember elfordul a birtoklásvágytól, „a kapzsiságtól, ami nem más, mint bálványimádás” (Kol 3,5). Aki folyton önmaga hasznát keresi, abból hiányzik az emberség és rabszolgája az anyagiaknak. Méltán elmondható róla, amit Nagy Szent Vazul ír: „Te valójában nagyon szegény vagy, emberség-szegény, akiből hiányzik az istenhit; te az örök dolgok iránti reménység szegénye vagy.”

Az evangéliumi nyolc boldogság szegénység-ideálja a keresztény ember modellje, amely azt jelenti, hogy mindennél és mindenkinél jobban kell ragaszkodni Istenhez, felhagyni az önzéssel, a szív tisztaságával kell csodálni a szépet, örülni a barátságnak és fogadni az isteni szót, mely üdvözít.