Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Mi végett vagyunk a világon? - 2022.09.26.

1./ Janus-arcú világban élünk.

Kettőssége abban mutatkozik, hogy egyrészt lehetőséget nyújt Isten megismerésére a szabad vallásgyakorlás biztosításával, másrészt azonban erőteljesen törekszik arra, hogy Istent elfeledtesse az emberekkel. Ez a világ impregnálja az embert Isten irányában. Ez a világ úgy lefoglalja az embert, hogy sem ideje, sem érzéke nem marad Isten számára.

A világ fejedelme, a sátán (vö. Jn 14,30) gondoskodik arról, hogy a láthatatlan Istent nagyon is látható benyomások helyettesítsék; a hallgató Istent zajok és nyüzsgés közömbösítsék. A modern látványvilág mintegy bebörtönzi az embert, s az elektronikus eszközök (internet, rádió, televízió) használata kitölti szabadidőnk nagy részét, s ha mégis maradna időnk Istenre és saját magunkra, akkor hétvégi szabadidőprogramokkal elveszi azt is. Így lesz az ember rabja ennek a látványvilágnak. Ebben a világban a legtöbb embert az foglalkoztatja, hogy „hogyan” éljen. Nem foglalkoztatja az a kérdés, amit a katekizmus megfogalmazott: „Mi végett vagyunk a világon?”

A „miért élünk” kérdéssel csak igen kevesek találkoznak. Amikor azonban betör ebbe a kényelmesen berendezett világba a háború vihara, amikor megjelenik a szenvedés, amikor elillan a béke és biztonság, akkor az ember találkozik a szorongató kérdéssel: Miért vagyunk a világon?

 

2./ Milyen válaszokat adnak erre a kérdésre: Mi végett vagyunk a világon?

a./ A földhözragadt ember úgy véli, hogy ebben a világban az élőlényeknek nem céljuk van, hanem csak funkciójuk. Amelyik élőlény erős és alkalmazkodik, az fennmarad, a többi funkcióját betöltve (pl. a táplálékláncban), elpusztul. E szemléletmód szerint tehát csak létért való küzdelem van, és nem beszélhetünk az élet céljáról. E szemléletmód szerint az ember a fejlődéstörténelem végpontja és nem célpontja.

b./ Más vélemény szerint az élet célja az ember, mint a világegyetem csúcsa. A hedonista életszemlélet szerint az emberi élet célja, hogy élvezze az életet. Élni annyi, mint élvezni.

A humanista életszemlélet ennél emelkedettebb felfogást vall és az élet célját az emberiség boldogításában látja. Konkrétan a béke védelmezésében, a szociális igazságosság megteremtésében, az emberi méltóság biztosításában látja az élet célját.

A mai világban elterjedt és elfogadott pragmatikus életszemlélet – a hedonizmus és humanizmus – végső célnak jelöli meg a jóléti társadalmat, a szexuális szabadságot, vagyis a földi paradicsomot. Csakhogy az emberi élet végén leselkedő halál belerondít ezekbe a hagymázas elgondolásokba.

c./ Szükségszerű, hogy az emberi élet végső célja az Isten legyen. Mindenki elfogadja, hogy az általunk ismert világmindenség egyetlen rendezett egészet alkot, és benne minden mindennel összefügg. De ha világrendről beszélünk, akkor azt is feltételezzük, hogy e rend mögött egy értelmes rendező is van, mert a rend nem jön létre magától és véletlenül. A rend mögötti rendezőt Istennek, Teremtőnek mondjuk.

Most olyan időket élünk, amikor sok minden elhomályosodik. A mai új-barbár időkben a pénz és vér – a nagybetűvel írt Vér Adynál a bűnös élvezetet jelenti – végső soron elhomályosította Istent.

 

3./ Látnunk kell, hogy a pénzéhség és az ösztönök éhsége alján mérhetetlen Isten-éhség tátong. Már Arisztotelész (Kr.e. IV. szd.) leírta: „Az ember az a lény, aki az Istenre éhezik.” Szent Ágoston pedig így fogalmaz: „Nyugtalan a szívünk mindaddig, míg meg nem nyugszik benned, Istenünk.” (Vallomások 1,1)

Az ember vallásosnak születik és rendszerint vallásosan is hal meg. Kultúrája is vallásból született és összeomlásában általában visszatér a valláshoz. Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter szerint az ember át van itatva vallásos érzésekkel és képekkel; s aki ezt nem látja, az vak. Aki ezt félremagyarázni, vagy éppen megmagyarázni akarja, annak nincs érzéke a valóság iránt.

Igen, az embernek szeme van, hogy lásson, füle van, hogy halljon, szívet kapott, hogy szeressen, értelmet, hogy értsen, ösztönt, hogy meghatározott célokra törjön, és kapott egy istenösztönt is, mely ha fölébredt, hajtja az embert, hogy sejtve, keresve, vergődve, vágyakozva, szeretve és hódolva induljon el az ismeretlen Isten felé. (vö. Halász Piusz O.Cist.: Életünk értelme, 15-38)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-09-26.odt33.62 KB