Makovecz Imre emlékezete – 2011.10.14.
1./ Vannak olyan találkozások, melyek kitörölhetetlen nyomot hagynak életünkben. Ilyen találkozás volt számomra Makovecz Imre. Fizikai valójában sosem találkoztam vele, de szellemiségével annál többször. Ő a saját nyelvén – az építészet nyelvén – mondta el mindazt, amit egy költő a szavaival, egy színész vagy zenész a játékával mond el. A farkasréti temető róla elnevezett Makovecz-termét – ahol őt is felravatalozták – gyakran látom; kétszer is megcsodáltam a paksi templomot, a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetem auditóriumára mindannyiszor rápillantok, amikor Esztergom felé megyek. A legmélyebb hatást mégis a százhalombattai templom tett rám, melyet jó tíz éve tekintettem meg, amikor meglátogattam az azóta elhunyt Mits János plébánost.
Mire tanított engem Makovecz Imre a százhalombattai templomával? Két gondolatra. Az egyik, hogy a papnak azonosulnia kell azzal az emberi környezettel, melyben él. A másik, hogy a papnak azonosulnia kell Istennel, akit szolgál. Ezt a két gondolatot továbbította nekem a százhalombattai templom és a vele szervesen összeépített paplak.
2./ A légifelvételről látható a halmokhoz hasonló épületegyüttes. A kora középkorból fennmaradt halomsírok miatt kapta a település a nevét is: Százhalombatta. Ezen a területen olyan emberek laktak, akik halottaikat halmokba temették, sőt ők maguk is dombház jellegű házakban laktak. Makovecz Imre temploma tehát harmonizál a történelmi múlttal, felmutat valamit a település gyökeréből. A templom halmait megtámasztó fehér falak pedig a római kort idézik, mintegy az ókori római aquaductusra – vízvezetékre – emlékeztetve. A település jelenkora tehát a múlt gyökeréből fakad. A templom a múltba van beágyazva, mintegy közösséget vállal a település múltjával. Ebből Makovecz Imrének azt a gondolatát vélem felismerni, hogy a papnak azonosulnia kell emberi környezetével. A paplak a templomtól balra eső egyik halom alatt épült fel. Felül, a halom közepén egy óriási kör alakú nyílás van, ezen süt be a nap a belső udvarba. Erre a kör alakú udvarra nyílik minden ajtó és ablak. A pap tehát ha kinéz az ablakán, csak a belső udvart és fölötte a nyíláson át az eget látja. Ebből Makovecz Imrének azt a gondolatát vélem felismerni, hogy a pap égre néző ember legyen. Másképpen fogalmazva: a papnak azonosulnia kell Istennel.
Megdöbbentő, mennyire aktuális üzenete van ennek a paplaknak. A halomban lakó papnak nincs kilátása az utcára, a külvilágra; egyedül Isten egére van kilátása. Mintha csak azt akarná ezzel mondani, hogy a pap ne legyen világias – és ami tőle elválaszthatatlan -, ne legyen anyagias! A pap égrenéző, istenkereső ember legyen! Pál apostol hasonlóan fogalmaz: „Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket.” (2 Kor 4,18)
3./ A templom belseje olyan, mint egy erdő. Betonból épült fatörzsek úgy tartják a fából készült boltozatot, mintha az égboltot tartanák. Makovecz Imre temploma nem más mint az ég és a föld találkozása. A kupola záradékpontján egy opeion – köralakú ablak – engedi be a természetes fényt. Alatta az oltár úgy fest a sok megkövesedett fatörzs között, mint egy kis erdei tisztás, ahová besüt a nap. A Nap fénye rávilágít a világ Világosságára, az Eucharisztiában köztünk maradt Jézusra. A katolikus vallású Makovecz Imre egy beszélgetésben vallotta, hogy amikor a hívő szentáldozáshoz járul, akkor válik Krisztus misztikus testévé. S a bennünk lakó Jézus minket élő templommá tesz.
4./ A templom tornya különös szimbólumokat tartalmaz. A bejárati ajtó felett a kereszt jelével ékesített napkorong, melynek szárnyai vannak, és az egész a bika szarvai között van elhelyezve. Makovecz Imre tudatosan alkalmazza ezeket a kereszténységet megelőző, illetve a kereszténységgel párhuzamos eszközöket. A XX. sz. orosz írójára – Mereskovszkijra – hivatkozva mondta, hogy Krisztus árnyéka már megjelent Krisztus megtestesülése előtt a különböző kultúrákban. Makovecz Imre napkorongján ezért látható már a kereszt jele. S bevallottan azért alkalmazza ezeket a megtestesülés előtti formációkat, mert a mai apokaliptikus korban nagyon nagy erőkre van szükségünk. Korunkban védelemre van szüksége az embernek. Ezt a védelmet Istentől kapjuk. Az a faboltozat, melyet a megkövesedett fatörzsek tartanak, az eget formázza, mely Isten alkotása, mely úgy borul fölénk, mint az Atya védelmező karja gyermekére, mikor megáldja őt. A százhalombattai templomot meglátva először a torony csúcsán lévő kereszt ötlik szemünkbe. Nem a szokványos gömbből nő ki ez a kereszt, hanem egy bimbóból. Makovecz Imre apokaliptikus korunkban nem hanyatló kereszténységet, hanem egy bimbózó kereszténységet lát. Úgy legyen!