Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2023.07.16

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Életem 75. évében az egyházi törvénykönyv előírása szerint benyújtottam lemondásomat a plébánia vezetéséről, amit Bíboros Úr elfogadott és 2023. augusztus 1-i hatállyal nyugállományba helyezett, egyben kinevezte utódomul Tóth Kálmán plébános urat. Az élet rendje, hogy aki nem hal meg idő előtt, az nyugdíjba megy.

   Hálás vagyok az Úrnak, amiért napra pontosan 44 évi papi szolgálati időm alatt mindvégig megtartott egészségben, s egy lineáris pályát tudhatok magam mögött. Öt állomáshelyem közül Farkasrét volt a második leghosszabb időszak, 13 év. Mindegyik más volt, de mindegyikre szívesen emlékezem. A nyolc év csepeli káplánság a papi pálya első iskolája volt; Pilisvörösvár-Bányatelep öt éve első önálló plébániám; a budai déli espereskerületben előbb Nagytétényben három év, majd Baross Gábor telepen 15 év sok építkezést hozott; végül pedig Farkasrét, melyről idejövetelemkor az egy éve Istenben boldogult dr. Pákozdi István Apor Vilmos téri plébános (akkor még egyetemi lelkész) azt mondta, hogy papi pályafutásom kiteljesedését fogja meghozni. Igaza lett.

   A megnövekedett feladatokban segítőkész munkatársak, iskolai hitoktatók voltak segítségemre, akik nélkül nem működhet egy ekkora plébánia. Köszönet nekik.

   Noha a covid-járvány óta itt is csökkent a templomlátogatók száma, ennyi hívővel egyik plébániámon sem találkoztam. Amíg itt két évente húsz fő felett volt a bérmálkozók száma, másutt egész espereskerületben sem éri el ezt a számot. A tavaly megújult egyházközségi képviselő-testület friss jogi diplomás tagja – összefogva 2-3 nagy ministránssal – új kis ministránsokat toborzott, akik lelkesedése magával ragadott engem és a szülőket is. Pákozdi István atya jóslata beteljesedett.

   Bizonyos vagyok abban, hogy Tóth Kálmán atyának is sok öröme lesz farkasréti szolgálata alatt, s az ő pályafutása is itt nyeri el kiteljesedését.

 

   Arany János halála előtt fél évvel írta Sejtelem című négysorosát.

 

                             Életem hatvanhatodik évébe,

                             Köt engem a jó Isten kévébe.

                             Betakarít régi rakott csűrébe,

                             Vet helyemre más gabonát cserébe.

 

   Ez az élet rendje. Hálás vagyok, hogy életem hetvenötödik évében ilyen szép emlékeket idézhetek fel.

 

2./ Észak-Oroszország szülötte, Kronstadti Szent János (1829-1908) ortodox pap szavaival mondhatom én is:

   „Hálát adok a legszentebb, mindenkinél jóságosabb és bölcsebb édesanyámnak, Isten egyházának: megmentőmként vezet ebben az átmeneti életben, s a mennyei polgárságra nevel. Hálát adok neki az imák, az istentiszteletek, a szentségek és a szertartások minden rendjéért. Hálát adok tisztaságos anyámnak, Isten egyházának, amely fölfelé, az ég felé ragadja szellememet, megvilágosítja értelmemet a mennyei igazsággal, s megmutatja az örök élet útjait, megment a szenvedélyek kényszerétől és gyalázatától, áldássá változtatva életemet.”

 

   Hasonlókat kívánok minden kedves hívőnek, gyerekeknek és felnőtteknek, az élet viharaiban küzdőknek és a csendes kikötőkbe igyekvőknek – kérve számukra a mi Urunk kegyelmi segítségét, hogy egy se vesszen el azok közül, akikért a kereszten feláldozta magát (vö. Gal 2,20).

 

Farkasrét, 2023. július 16.

 

                                                                                                                    Verőcei Gábor

                                                                                                                         plébános

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2023-07-16.odt29.12 KB