Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2022.11.01.

 

Kedves Testvérek! Kedves Fiatalok!

 

1./ Az október 23-i budapesti pedagógustüntetésen egy 18 éves pécsi – egyházi gimnáziumba járó – diáklány szájából elhangzott trágár beszéd sokaknak tetszett, sokakban pedig megütközést váltott ki. Nem a trágár szónoklat miatt térek rá erre az esetre, mert ez magától értetődőn elutasítandó. Ami miatt szóvá teszem, az a katolikusok között is megjelenő polarizálódás, ellentétes reakció: volt, aki elhatárolódott, más pedig támogatóan kiállt a slam poetry produkcióval kapcsolatban és Pázmány Péter bíboros erőteljes nyelvezetéhez hasonlította.

Ami Pázmány nyelvezetét illeti, az valóban erőteljes, karakteres – de nem trágár. A magyar irodalmi nyelv megteremtőjének kifejező erejével úgy lehetne jellemezni a diáklány előadását, hogy az trágárságtól bűzhődött. Pázmány A nyelvek vétkeirül szóló prédikációjában kifejti, miért méltatlan a fajtalan, trágár beszéd egy keresztényhez. Aranyszájú Szent Jánost idézi, aki szerint a mi nyelvünk és szájunk oly edények, melyekben Isten eleibe vitetnek a dicséretek, hálaadások, könyörgések. „Ki merné ganéjjal undokítani a tálat, melyben kedves eledeleket vitetnek a világi fejedelmek eleibe: hogy merjük mi az Isten tálait és könyörgő eszközit, a mi nyelvünket és ajkinkat, undok vétkekkel rútítani?”

A trágár, erkölcsiséget sértő, fajtalan, szemérmetlen, nemi tekintetben romlott beszéd méltatlan és megbotránkoztató egy kereszténytől, mert nyelvével és szájával Isten dicséretét kell szolgálnia, azt hálaadásra vagy könyörgésre kell használnia. Az említett színpadi produkció ganéjtól bűzhődött - mondhatnánk Pázmány szemléletes nyelvi kifejezésével élve.

 

2./ A másik ok, ami miatt rátérek a trágár beszédmódra, az az, hogy egy korjelenséggel állunk szemben. Ne csodálkozzunk, hogy egy mindenre nyitott és fogékony fiatal elsajátítja a mosdatlan beszédet, amikor erre számos példát lát. A trágár beszéd egyaránt elfogadhatatlan egy politikai vitaműsor vezetőjétől, egy tanártól és egy diáktól. A felnőttek felelőssége itt megkerülhetetlen.

Julien Green (1900-1998) amerikai író írja:

„Az emberi szó oly gyakran alatta van annak, amit szeretnénk kifejezni, hogy néha azt kérdezzük, vajon ez nem az édenkerti bukás következményeinek egyike-e. Kellett, hogy azelőtt létezzék az emberi gondolat közlésének másfajta formája is, ami kevésbé közönséges volt, mint a mostani.”

Henri Bergson (1859-1941) francia filozófus a gondolati tartalom hiányosságával hozza kapcsolatba a közönséges beszédet: „A szó természetes rendeltetése, hogy szolgálja a gondolatot, nem pedig, hogy pótolja azt.”

Egy arab közmondás szerint urai vagyunk a ki nem ejtett szavaknak; de rabjai azoknak, amelyek szájunkon kicsúsztak.

Szent Pál apostol figyelmeztet: „Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljatok hallgatóitoknak” (Ef 4,29) „Hagyjátok el a haragot, a gyűlölködést, a rosszindulatot, az átkozódást és az ocsmány beszédet” (Kol 3,8).

A katolikus egyház társadalmi tanításának ifjúságnak szánt adaptációja – a Docat – szerint az emberi személyt és méltóságát sokféle ártalom fenyegeti. Ezek közé számít a bűnös trágár beszéd. Bűnös életmódunkkal pedig kárt okozunk másoknak. (50. p.) A trágár beszéd a közjó ellen van.

 

3./ A véleménynyilvánítás szabadsága nem adhat polgárjogot a trágár beszédnek. Befejezésül a XVIII. században élt neves hitszónok – P. Quadrupani – kézikönyvéből idézek:

Tisztelnünk kell az embereket és véleményüket, de nem bűnös szenvedélyeiket és beszédüket. Ha tehát az érintkezésben valami illetlenséget látsz, vagy nem illő, sőt talán vallásellenes beszédeket és kifakadásokat hallasz, ne helyeseld ezt sem szóval, sem hallgatással, hogy meg ne becstelenítsd önmagadat. Az igazán derék, becsületes ember nem tud hízelegni és még felettese előtt sem fogja bármiképp helyeselni azt, ami rovást érdemel. Aki ellenben idegen bűnöket jogosnak és ésszerűeknek mond, az méltatlan arra, hogy embernek nevezzék.” (Lelki útmutató XVII. 6.)

 

Farkasrét, 2022. november 1.                                                                                        Gábor atya

 

 

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2022-11-01.odt32.42 KB