Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

Kedves Testvérek!

1./ Szabad választások és népszavazás előtt állunk.

Ehhez a témához másként közelít a politika és másként az erkölcsteológia. Az erkölcsteológiai szempontok nem mellőzhetők egy keresztény választópolgár számára, ezért szükségesnek látszik ebbéli tájékozódás.

Szabad választásokról beszélünk. Mit jelent a szabadság?

A szabadság nem kötetlenséget jelent, nem arra való jogot, hogy a személy azt tegye, amire éppen kedve van – vagy amire politikacsinálók ösztönzik (pl. érvénytelenül szavazzon, tépje össze a szavazócédulát, stb). Sajnos, az ember tévesen sokszor így értelmezi szabadságát, és ezért súlyosan kell fizetnie. A szabadság nem jelent belső közömbösséget sem a jó és rossz irányban. Az igazi szabadság elsősorban az a képesség, hogy valaki belső meggyőződéssel, odaadással – külső befolyásoktól mentesen – szabadon fordul Isten felé. Tudatában van annak, hogy e szabadság birtokában sajátos módon tehet tanúságot hitbeli meggyőződéséről, hiszen amikor egy valláserkölcsi vonatkozású kérdésben kiáll a katolikus tanítás mellett, akkor Isten mellett áll ki.

A szabadság ajándéka azt a nagy feladatot állítja az ember elé, hogy helyesen éljen vele. Érett személyiségre utal az, ha döntésében személyes meggyőződés vezeti, és nem elvakult szenvedély, vagy külső ráhatás. A szabad választás az igazi jó cél elérésére törekszik.

(vö. Király Ernő: Keresztény élethivatás, 161)

2./ Két út között kell választani.

Mózes ötödik könyvében arról olvasunk, hogy Isten két utat tárt az ember elé: az élet és a halál, az üdvösség és a kárhozat útját. Aki szereti Istent és megtartja parancsait, az üdvösséget nyer; aki elfordul Istentől és elcsábul, az a kárhozatra jut. „Életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé: válaszd az életet!” (MTörv 30,19)

A szabadság Istentől kapott ajándék, mely mindig a jóra törekszik. A rossz választása nem szabadság, hanem szabadosság. A szabadosság pedig bűn. Szent Jakab apostol írja: „Aki tudna jót tenni, de nem tesz, bűnt követ el.” (Jak 4,17)

A rosszat rossznak kell mondani. Nem lehet a tolerancia álszent álarca mögé bújva kitérni az állásfoglalás elől. Ha a rosszra nem mondok nemet, az nem szabadság, hanem a szabadság elferdítése, azaz szabadosság.

Szent Pál apostol a rómaiknak írt levelében nem hallgatta el a pogányok erkölcsi eltévelyedését, nevezetesen azt, hogy „asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel; a férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.” (Róm 1,26-27) Mindennek oka az Istentől való elfordulásuk volt. Mert ha nem az isteni kinyilatkoztatásban kapott tanítás irányítja a lelkiismeretet, és az isteni kegyelem nem erősíti meg az akaratot, akkor az emberben túlteng az érzékiség.

Mutatis mutandis – némi változtatással – ma is hasonló helyzetben van az emberiség. Az LMBTQ-ideológia természetellenessége kihívást jelent a keresztényeknek. Ha a keresztény erre nem mond nemet, azzal bűnt követ el. Ez az eltévelyedés az isteni igazsággal ellentétes, s ezért sérti az emberi méltóságot. Azok a szirénhangok, melyek azt sugallják, hogy légy toleráns eme eltévelyedéssel szemben, valójában azt célozzák, hogy ismerd el a bűnt normalitásnak. A bűnös iránt toleránsnak kell lenni – hiszen Isten is türelmes a bűnös iránt – de a bűnnel szemben nem lehetséges a tolerancia. A bűnt nevén kell nevezni. Ez az ember érdeke. Az orvos is elmondja a betegnek, hogy mi a baja, mert csak így tud rajta segíteni.

Fel kell ismerni, hogy a szabadság teremtő erő, a bűn viszont pusztító erő.

A szabadság az életet szolgálja, a bűn a pusztulást. Az isteni útmutatás aktuálisan szól a választóknak: „Válaszd az életet!” (MTörv 30,19)

Farkasrét, 2022. február 27.                                                                                           Gábor atya