Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Lelkipásztori levél, 2021.05.01

 

Kedves Testvérek! Kedves Gyerekek!

 

A koronavírus-járvány miatt mindannyiunk élete megváltozott. Megváltozott a családi, iskolai, vallási közösségek élete; a valóságos emberi kapcsolatok helyett hosszú ideje csupán online-kapcsolatokra van lehetőségünk. Mit hozott számunkra ez a soha korábban nem tapasztalt helyzet? Magányt, bizonytalanságot, kórháztól és haláltól való félelmet. Bárhol éljen valaki a földtekén, mindenütt ezekkel találkozik, hiszen világjárványról beszélünk.

Mit hozott számunkra immár a második húsvét, melyet ki-ki otthon a képernyő előtt tudott úgy ahogy ünnepelni, mi pedig András diakónus atyával a 2019-es húsvéti gyertya fénye mellett a templomban ünnepeltünk? Hívek nélkül lehet ünnepelni? Aki kórházban van, vagy nagyszülei látogatásától megfosztva van, tud ünnepelni? Aki félelemben él, tud ünnepelni? Aki elvesztette hozzátartozóját, vagy jó ismerősét a járványban, tud ünnepelni? Vagy csak egy nagy lelki ürességet érez magában az ünneplés helyett? Az ismeretlen helyzettől való félelem képes megbénítani; az élet boldogságát szorongás váltja fel. A családi környezet korábban megszokott biztonsága abbéli nyugtalanságba csapott át, hogy bármikor bárkit elveszíthetünk.

 

Jézus az utolsó vacsora közben – előre tudván, mi vár rá – felkészítette tanítványait arra, hogy nemsokára elszakadnak egymástól. Tudatosította azonban bennük, hogy ez az elválás nem lesz végleges, nem örökre búcsúzik el tőlük. Ezt mondta nekik:

„Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek! Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.” (Jn 14, 1-3)

Jézus tehát a halálba indult, tanítványait pedig felkészítette erre a helyzetre, hogy ne érje őket váratlanul és készületlenül. Benne is volt halálfélelem – amint erről a Getszemáni kertben történtek leírása tájékoztat (vö. Lk 22, 39-46). De tudta, hogy nem a halálé az utolsó szó, és a halált feltámadásával fogja legyőzni.

 

Közel 50 évvel ezelőtt, esztergomi papnövendék koromban történt. A szeminárium ablakából gyakran láttunk általános iskolás osztályokat bemenni az esztergomi Keresztény Múzeumba. Az ország minden részéből jöttek különösen tavasszal. Egyik alkalommal az egyik teremőr elmesélte, hogy egy diák – a keresztre feszített Jézust ábrázoló festményre mutatva – megkérdezte tőle: ez a bácsi mit csinál ott? A gyereknek fogalma sem volt Jézus kereszthaláláról.

Miért jutott eszembe ez a régi történet? Azért, mert talán ma nem kevesen vannak – akár keresztények között is – akik nem tudják, vagy ha tudják, megfeledkeznek arról, hogy miért halt meg Jézus a kereszten.

Jézus azért halt meg a kereszten, hogy „helyet készítsen nekünk” a mennyben. Azért halt meg, hogy előre menve a halálba, eloszlassa félelmünket a magánytól, a bizonytalanságtól, a kórháztól, a szorongástól és a haláltól. Minden gyerek fél a sötétségtől, de ha a szülő előtte megy, akkor már csökken a félelme.

Jézus, az Isten Fia azért lett emberré, azért vállalta az emberi lét minden szorongását és félelmét, hogy csökkentse félelmeinket. Az örök élet ígéretével, a feltámadás reményével vigasztalta tanítványait az utolsó vacsorán; és ezzel erősít meg minket is a járvány által keltett félelemben.

 

Előnyös helyzetben vagyunk mi keresztények ebben a világjárványban? Igen, ha elhisszük Jézusnak az utolsó vacsorán tett ígéretét: „azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek Atyám házában.” A mi hitünk pótolni tudja azt a biztonságérzetet, amit egyik vakcina sem tud 100 %-os biztonsággal megadni. A vakcina ad bizonyos természetes biztonságérzetet; a hit azonban többet ad: természetfeletti biztonságérzetet. Ilyen biztonságérzetre semmiféle gyógyszer sem képes. A halálnak egyetlen ellenszere van: a feltámadás. A világjárvány közepette jó erre gondolni!

 

Farkasrét, 2021. május 1.                                                                                    Gábor atya

 

AttachmentSize
Lelkipásztori levél, 2021-05-01.odt31.52 KB