Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Ferenc pápa a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a következőket mondta:

„Magyarországon egymást követték azok az ideológiák, amelyek igazságként mutatkoztak be, de szabadságot nem adtak. És ez a veszély ma sem szűnt meg: gondolok itt a kommunizmusból a konzumizmusba való átmenetre. Mindkét „izmus” közös vonása a szabadság hamis eszméje; a kommunizmus „szabadsága” olyan „szabadság” volt, amelyet rákényszerítettek az emberekre, amelyet kívülről korlátoztak, amelyben mások döntöttek; a konzumizmus „szabadsága” pedig egy szabadelvű, hedonista, önelégedett „szabadság”, amely a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesz bennünket. Milyen könnyű eljutni a gondolkodásra mért korlátoktól, ami a kommunizmusé, a saját magunk korlátok nélküli elgondolásához, ami a konzumizmusé! A korlátolt szabadságból egy korlátok nélküli szabadságba. Jézus viszont kiutat kínál, amikor azt mondja, hogy az az igaz, ami az embert felszabadítja, ami az embert a függőségeiből és bezárkózásaiból kiszabadítja. Ennek az igazságnak a kulcsa a szeretettől soha el nem szakadó, kapcsolatban maradó, alázatos és nyitott, konkrét és közösségi, bátor és alkotó megismerés. Ez az, aminek a művelésére az egyetemek hivatottak, és amit a hitnek táplálnia kell. Ezért kívánom, hogy ez és minden más egyetem az egyetemesség és a szabadság központja, a humanizmus termékeny műhelye és a remény laboratóriuma legyen.”

2./ A keresztény szellemiség lexikona fogyasztás szócikkében Anton Rotzetter kapucinus írja:

A konzum szó a latin consumo, »magához vesz«, »fogyaszt« szóból származik. Aránylag új jelenség az európai nyelvekben és azt az irányt jelenti, amely a fogyasztásra alapuló társadalomban, a fogyasztásba torkollik.

Az ember alapvető szükségleteinek kielégítéséhez élelemre, lakásra, ruházatra… stb. van szüksége, s ezeket a természetből veszi és fogyasztja. Ebből a szükségszerűségből alakultak ki a fogyasztható javakat előállító foglalkozások, majd később termelési ágak. Idővel kölcsönös induktív folyamat bontakozott ki a szükségletek és a termelés között: ahhoz, hogy a termelés nyereséges legyen, a szükségleteket növelni kell, s a megnövekedett szükségletek viszont fokozott termelést igényelnek. Az eszköz, mellyel a termelés gyakran mesterségesen támaszt igényeket, a reklám, mely nem ritkán ravasz és agresszív módszerekkel ösztökél a vásárlásra. Mindehhez társul, hogy az előállított termékeket szándékosan rövid élettartamra tervezik. A fogyasztás a tőkés társadalom sajátos hajtóereje, s ezt a társadalmat ma fogyasztói társadalomnak is nevezik.

Amennyiben a fogyasztás abszolút értékké válik, a fogyasztói társadalom és a legújabban használt konzumizmus az összes negatív következmény gyűjtőfogalmai. Már maga a fogyasztás nihilista irányba mutat, mert amit az ember elfogyaszt, azt megsemmisítette. Ha az embert csak a fogyasztás határozza meg, belül üressé válik és elvész az élet igazi értelme. Minél inkább anyagi szükségleteire korlátozódik, annál inkább elvész a lelke (teremtő ereje, szemlélődési képessége, a pihenés, a szeretet, a csend…). Minden csak úgy kerül mérlegre, hogy eladható-e és milyen áron kapható meg? A személyes törekvések teljes passzivitásnak adják át a helyet. Az embert csak külső „áruk” határozzák meg, s önrendelkezését és a mélységet, melyből sajátos erői fakadnának, elveszíti.

Ezért a keresztényeknek ma konzum-aszkézisre, fogyasztói aszkézisre kell törekedniük. Ennek tartalma pozitív értelemben: meg kell gondolnunk igazi szükségleteinket és józan kritikával kell kezelnünk a „jólétet” (aminek ellentéte a lelki szegénység); észre kell vennünk a reklámok ravaszságát és hazugságát; ápolni kell lelki erőinket és kezdeményező képességünket. Negatív értelemben: le kell mondani sok reklámozott holmiról, függetlenné kell válni a reklám áradatától, s harcolni kell azért, hogy a nyilvánosság előtt a gazdasági problémáknak ne legyen abszolút értéke.

Az Úr szava - „Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri és lelkének kárát vallja?” (Mt 16,26) – hívőknek és nem hívőknek egyformán mondja, hogy az ember elveszhet a világban, a vagyonban és a birtoklásban, sőt abban a hitben is, hogy csak annyiban ember, amennyiben birtokol. Ezzel szemben csak az marad meg – a halálon túl is - , amit az ember lélekben, a megismerésben és szeretetben birtokol Istenből, önmagából és az emberekből.” (im.99)