1./ Munkácsy Mihály gyerekfejjel élte át az 1848-49-es szabadságharcot és az azt követő megtorlást. E szomorú események emléke jelenik meg a Tépéscsinálók (1871) c. festményén, melyet 27 évesen alkotott, s a Magyar Nemzeti Galériában láthatunk.
Egy sötét szobában botjára támaszkodó sebesült honvéd a harci eseményekről beszél a falu leányainak, asszonyainak, akik közül az egyik gyászol, a másik sír, a többiek megrendülve figyelnek. Közben serény kézzel tépést, azaz kötszert készítenek – lepedőből, huzatból, ingből -, hogy legyen mivel felitatni a sebesültek vérét.
Megrendítő erejű kép! Mozgósító erejű kép. Segítségre mozgósít. A sebesültek megsegítésére mozgósít.
2./ Napjainkban lelki sebesültek vannak – nagy számban. Szétesett családok, céltalanul kallódó fiatalok, felnövő gyermekeiért aggódó szülők, édesanyák... Csak a jó Isten tudná megmondani, hány szülő és házastárs nyeli befelé a könnyeit. Lelkileg szenvednek ebben a „békésnek” mondott világban, ahol talán több könny hull, mint amennyi vér hullott bármely háborúban. A háborúk vérzivatara néhány év múltán véget ért, de a könnyek akár évtizedeken át csendesen peregnek. A vért tépéssel itatták fel. És a könnyeket mivel itatjuk fel?
Imával!
„Az ima az első és legalapvetőbb segítségnyújtás a lelkeknek és az is marad.”
(Szent Josemaria Escrivá, Barázda 472)
Az ima felitatja a könnyeket.
3./ Szent Mónika (332-387) hosszú éveken át imádkozott kicsapongó életet élő Ágoston fia megtéréséért. Könnyek között kiáltott Istenhez, és soha nem kételkedett abban, hogy imái meghallgatást fognak találni. Ránk maradtak egy akkori püspök jól ismert szavai: „Lehetetlen, hogy ennyi könny gyermeke elvesszen!” Nem is veszett el. Ágoston megtért, majd püspök lett, s az egyház egyik legzsaniálisabb tanítóját tiszteljük benne.
4./ Az Édesanyák Szent Mónika Közössége 1987-ben kapott jóváhagyást a madridi bíboros érsektől. Előzménye: egy édesanya felvetette, „mit tehetünk mi, édesanyák, hogy gyermekeink ne veszítsék el hitüket?” Válaszul többen elhatározták, hogy naponta buzgón imádkoznak nemcsak a saját, hanem minden édesanya gyermekének hitéért, és a hét egy napján, amelyet mindegyikük szabadon választhat, a templomban is elmondják imájukat. - Ez a mozgalom azóta több országban elterjedt, így hazánkban is. Baross Gábor telepen kb három éve több mint 50 – zömében kisgyermekes – édesanya csatlakozott az Édesanyák Szent Mónika Közösségéhez. A templomban a vasárnapi szentmise után szokták csöndben elimádkozni a Közösség napi imáját, havonta egyszer pedig az értük felajánlott szentmise után közösen imádkozták el a 2-3 perces imádságot. (Természtesen nem tudott minden közösségi tag eljönni erre a szentmisére, de azért számon tartották.)
E levéllel kívánom meghirdetni az Édesanyák Szent Mónika közösségének farkasréti szervezését. Az ima „a legalapvetőbb segítségnyújtás a lelkeknek”, ugyanakkor visszahat az imádkozóra is: mélyíti imaéletét, erősíti hitét, reményét és szeretetét. A jelentkező szíveskedjék kitölteni az alábbi jelentkezési lapot, és a sekrestyében, irodában leadva megkapja a Szent Mónika Közösség napi imáját. - Bízom benne, hogy ez az imamozgalom Farkasréten is gyümölcsöző lesz.
Budapest-Farkasrét, 2010. augusztus 10.
Szeretettel: Gábor atya
------
Név:
Elérhetőség: utca hsz.
Telefon: