Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

Ebben az évben ünnepeltük Lisieux-i Szent Teréz születésének 150. évfordulóját (január 2.), s közeledik Babits Mihály születésének 140. évfordulója (november 26.). Ami kettejüket összeköti, az a katolikus hit, és a misztika. Babits esetében elég, ha a Psychoanalysis Christiana c. versére utalunk. Lisieux-i Szent Terézről Szent II. János Pál pápa így nyilatkozott, amikor halálának centenáriuma alkalmával – 1997-ben – egyháztanítóvá nyilvánította:

„Élete folyamán Teréz új fényt, rejtett és titkos jelentéseket fedezett fel, és az isteni Mestertől megkapta a szeretet tudományát, amelyet olyan sajátos, eredeti módon fejtett ki írásaiban.”

(Divini amoris scientia kezdetű apostoli levél.)

Babits Mihály Ne mondj le semmiről c. versében az ember vágyáról ezt írja:

Minden vágyad az Isten szava benned

mutatva, hogy merre rendelte menned.

Lisieux-i Szent Teréz vágya a mennyország volt, gondolataiban sokszor felmerül a túlvilági élet mibenléte. Hadd idézzek most tőle.

„Istennek némely, most titkos rendelkezése később világos lesz előttünk. Mily sokszor támad oly gondolatom, hogy Istennek minden kegyelmét talán valamely alázatos lélek könyörgésének köszönhetem, akit csak az égben ismerhetek meg.

Isten szent akarata szerint itt a földön egymásért kölcsönösen kell kérnünk az ég áldását, hogy az égi hazában egymáshoz hálás szeretettel ragaszkodjunk, aminő még az ideális családban is alig lelhető fel.

Ott egy közömbös tekintettel sem találkozunk, hiszen az üdvözültek egymás iránt bizonyos tekintetben hálára kötelezettek. Irigy szem tekintete sem esik reánk; egyeseknek a boldogsága alkotja az összes kiválasztottak örömét. A vértanúkkal vértanúk, hitvallókkal hitvallók, a szüzekkel szüzek leszünk, és amint egy család tagjai egymásra büszkék, éppúgy örvendünk ott egymásnak féltékenység nélkül.

Ki tudja, vajon a nagy szentek dicsőségén érzett örömünk nem lesz-e éppoly benső, talán még boldogítóbb, mint magának ezeknek a szenteknek a gyönyörűsége, hisz hátha hozzájárultunk mi is Isten titkos végzése szerint?

És maguk a nagy szentek is, ha megtudják, mivel adósok egészen jelentéktelen lelkeknek, nem ragaszkodnak-e hozzájuk túláradó szeretettel? A kis együgyű pásztor talán valamelyik nagy egyháztanítónak barátja lesz, a tudatlan gyermek meg a pátriárkáé. Mennyire vágyódom a szeretet ezen országa után!”

A Jézusról nevezett Ágnes anyához írt levelében pedig ezt olvassuk:

„Mily világos előttem, hogy minden vágyam és óhajom elcsitul… sőt, az Úr érettem csodákat fog mívelni, amelyek végtelenül meghaladják minden vágyamat.”

Ha már említettük a 150 ill. 140 évvel ezelőtt született két jubilánst, emlékezzünk a 200 évvel ezelőtt (január 1.) született magyar költő-zseni Petőfi Sándorra is, aki Távolból c. versében örök igazságként állítja, hogy „az embert vágyai vezérlik”.

Kegyelemmel megáldott ember az, akit vágyai a mennyországba vezérelnek – miként Lisieux-i Szent Terézt.