Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Isten szolgálata embertársunkban – 2022.11.21.

1./ Szent Erzsébet neve és a karitász gondolata örökre összefonódott. Napjainkban az Erzsébet-tábor és az Erzsébet-utalvány emlékeztet arra a cselekedetre, ami II. András királyunk és Merániai Gertrúd királyné leányát naggyá és szentté tette: a szeretetre. Szent Erzsébet Istent szolgálta embertársaiban is. Ugyanezt elmondhatjuk persze Tours-i Szent Mártonról is, aki köpenyének felét átadta a didergő koldusnak, mert benne Krisztust ismerte fel. Halász Piusz lényeglátóan jegyzi meg:

 

A szentek életében folyton azt tapasztaljuk, hogy amikor egészen Isten szolgálatára szentelik magukat, akkor Isten visszaküldi és az emberek szolgáivá teszi őket. Ebből született minden időben a keresztény karitász: szegénygondozás, betegápolás, fogolykiváltás, tanítás stb. A miért vagyunk a világon? kérdésre azt válaszoltuk: „Azért, hogy Istent megismerjük, szeressük és neki szolgáljunk.”

De így is válaszolhatunk: „Azért vagyunk a világon, hogy Istent embertársainkban ismerjük föl, és benne Istent szeressük és szolgáljuk.”

Mai világunkban sok ember vallja Nietzschével együtt Isten halálát. Csakhogy Isten nem halt meg, hanem Jézusban emberi alakban jelent meg közöttünk; Jézus pedig azonosította magát a kitaszított, mellőzött, kiselejtezett emberrel – ahogy az evangéliumban olvassuk: a legkisebbekkel – és kijelentette: „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40)

Ez az emberré vált Isten, ez a Jézus volt jelen Szent Márton koldusában és Szent Erzsébet leprás betegében, s amikor ők szeretettel szolgálták a rászorulókat, akkor bennük Istent szolgálták.

 

2./ Szeretettel szolgálni. Mit jelent ez? Halász Piusz egy francia regény történetére utal:

 

A rokkant sorsjegyárus késői gyermek volt, nem szívesen fogadták szülei. A háború őt magát rokkanttá tette, faluját pedig egyenlővé a föld színével. Azok a toronyházak, melyek később a helyén épültek, már nem jelentettek szülőföldet számára. Se múltja, se jövője. A karácsonyi szezonban az egyik áruház Télapónak szerződtette. Egész nap csipogó gyermekek veszik körül, akik tőle várják színes álmaik beteljesülését. Záróra után kis barátai leveleit olvasgatja és meleg hangú válaszokat küld nekik. Szeretet árad feléje és szeretetet sugároz vissza – ebben a légkörben találja meg önmagát.

[Erről mondja József Attila, bár más vonatkozásban – viszonzatlan szerelméhez szóló Gyermekké tettél c. versében – zseniális pszichológiai ráérzéssel, hogy »Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.«]

Aztán egy napon vége a karácsonyi szezonnak, s ahogy a rokkant sorsjegyárus leveti jelmezét, önmagát is elveszíti. Szeretet nélkül nincs többé súlya és értelme életének.

 

Minden embernek van egy hivatása – akár tud róla, akár nem –, ez pedig az, hogy szeressen. A szeretetszolgálat tartja fenn a világot, csak ez tarthatja fenn belső világunkat is. Amikor valaki egy konkrét szituációban, vagy egyszerűen csak szeretetigényével áll elém, nagy lehetőség áll nyitva előttem: igent és nemet is mondhatok. Ha viszont megnyílok és befogadom őt, ha igent mondok és segítek rajta, abban a pillanatban felebarátok lettünk Krisztusban; és a felebarátnak tett szolgálatom Istennek tett szolgálattá válik. (vö. Halász Piusz O.Cist: Életünk értelme, 121-129)

 

3./ Teilhard de Chardin (1881-1955) már a II. világháború után meglátta a fejlődés irányát, s ezt planetizációnak nevezte – amit ma globalizációnak nevezünk. Az ugyancsak jezsuita hittudós Henri Boulad 2017-ben Budapesten előadást tartott Globalizáció és kereszténység címmel. Ebben ígéretes jövőnek mondta az Európai Unió létrejöttét, mely békét hozott az előző évszázadokban egymással hadban álló nemzeteknek. Ám Brüsszelben létrejött egy olyan központ, amelyet a nemzetközi pénzvilág irányít, direktívákat ad, manipulál. A sátán ott munkálkodik a globalizáción keresztül; a migráció mögött ott lapul Európa destabilizációjának terve, és azt a széthullást az iszlamizáción keresztül kívánják megvalósítani. - Egyetlen hatalom van, ami átsegíti forrongó világunkat az embertelenné válás veszedelmén: a szeretet. Krisztus parancsa ez: szeressétek egymást! (Jn 15,17)

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-11-21.odt34.08 KB