Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Isten megismerése – 2022.10.03.

1./ Avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük…

Az 50-es években tanított kis katekizmus kérdés-felelet metodikára épült. Az első kérdés így szólt: mi végett vagyunk a világon? A válasz első része pedig ez volt: avégett vagyunk a világon, hogy Istent megismerjük. Ám Isten megismerése nehézzé vált a mi korunkban, amikor világok omlanak össze és új világok születnek; amikor a poláris erők egyensúlya megbomlik, és a két pólus közül valamelyik kizárólagosságra tör. A II. világháború után létrejött kétpólusú világ a Szovjetunió felbomlásával egypólusúvá vált. Napjainkban tanúi vagyunk egy többpólusú világ létrejöttének. Amikor egy világrend összeomlik, és az ember kiszakad egy megszokott rendből, akkor könnyen elveszíti kapcsolatát Istennel is. A kommunizmus évtizedeiben hányszor lehetett hallani a keresztény vallásgyakorlatot elhagyóktól, hogy „ma már ez nem divat”. Ez az indoklás persze sántított, mert a vallásgyakorlás sosem „divat” kérdése volt, hanem hitbeli meggyőződésé.

Az ún. népegyház idejében, amikor még az említett kiskatekizmus kérdés-feleleteit biflázták be a gyerekek, könnyebb lehetett Istent megismerni, mert nem volt akkora ellenszél és előítélet a hit ellen, mint napjainkban. Ma a diaszpóra-egyház idejét éljük, amikor a kereszténységgel nyomokban találkozunk, ezért nehezebb lehet eljutni Isten megismerésére. Ám Isten megismerésében nem csak az embernek van szerepe, hanem Istennek is. A gondviselő Istennek is van szerepe!

 

2./ Nincsenek véletlenek… - mondta egy mezőgazdász évfolyamtárs az 52. évfolyamtalálkozón.

Férjével és négy felnőtt gyermekével egy Buda-környéki településen éltek. 2010 karácsonya előtt férje meghalt. Katolikus temetést kért a plébánián, de a temető által kitűzött napon a plébános a székesfehérvári egyházmegye papjaival együtt továbbképzőn vett részt, így a szomszéd település papja sem tudta vállalni a temetést. A temetkezési intézet az özvegyet próbálta rábeszélni polgári temetésre, mondván, az is szép. Ő azonban ragaszkodott a katolikus temetéshez. A temetőben végső esélyként ajánlották a budapesti katolikus temetőlelkészség felkeresését Farkasréten, hátha ők tudnak egy papot keríteni. Az özvegy felkereste a temetőlelkészséget, ahol azt mondták neki, a temetés végzésére megpróbálják felkérni a farkasréti plébánost – és az ügyintéző mondta is a nevét, vagyis az én nevemet. Mire az özvegy elképedt, mivel mi évfolyamtársak, sőt csoporttársak voltunk a zsámbéki főiskolán. Így történt, hogy eltemettem a férjét.

A történetet az 52. zsámbéki évfolyamtalálkozón azzal a záradékkal mondta el, hogy szerinte nincsenek véletlenek. Ezzel teljes mértékben egyetértek, mert magam is szoktam mondani, hogy „nincsenek véletlenek, csak Gondviselés van”. Úgy is mondhatnánk, hogy a véletlen a Jóisten megismerésének egyik útja.

 

A farkasréti templomba jár egy nagypapa, aki fiatal korában válogatott szinten judózott. 1966. november 24-én ő is Prágába utazott volna a magyar judo válogatott kapitányával és négy válogatottjával, de valami okból lemaradt a repülőgépről. Az IL 18-as repülőgép 82 utasával együtt Pozsony közelében lezuhant, mindannyian meghaltak. A sportoló nem a véletlennek tulajdonította megmenekülését, hanem a Gondviselésnek.

 

3./ Az ún. „véletlen” a Gondviselés inkognitója.

A láthatatlan Isten olykor látható eseményekben mutatja meg magát. Napjaink látható eseményei az Európában pusztító aszályos nyár, az Ukrajnában folyó háború és a nyomában járó gazdasági válság, az Amerikában pusztító hurrikán, az Ázsiában pusztító tájfun. Mindezek azonban bele vannak építve az isteni Gondviselés grandiózus világtervébe, egyik sem történik „véletlenül”.

A hit mécsesével világítsunk magunknak. Ezt a mécsest el nem fújom. A sötétségben mécsesre van szükségem. Ahogy a mécses világosságától nem szűnik meg az éj, úgy a reménységtől sem szűnnek meg a bajok. Bár méccsel kezünkben s reménnyel szívünkben járunk, de azért úton vagyunk: Isten megismerésének útján.

Hiszen avégett vagyunk a világon, hogy Isten megismerjük...

 

 

 

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-10-03.odt31.83 KB