Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Isten és a világ szolgálata – 2022.11.14.

1./ Kétségtelen, hogy ma egyre kevesebb embert vonz Isten szolgálata.

A mai emberek többsége úgy gondolkodik, hogy avégett vagyunk a világon, hogy ezt a világot megismerjük, megszeressük, megszervezzük és kihasználjuk, hiszen csak egyszer élünk. A mai emberek többsége nem Istent akarja szolgálni, hanem a világot.

Ezzel a szemlélettel szöges ellentétben állnak Jézus mondásai:

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelkének kárát vallja.” (Mt 16,26) „Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyűlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.” (Mt 6,24)

Szent Jakab apostol pedig figyelmeztet: „Aki a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.” (Jak 4,4)

 

E szövegek alapján alakult ki egy olyan keresztény magatartás, amely ellenségesen tekint a világra, elfordul tőle, sőt menekül előle. E befelé fordulás, védekezés azonban idegen az evangélium szellemétől. A kereszténynek küldetése van ehhez a világhoz, tehát nem menekülhet ki belőle, nem zárkózhat be a templom szakrális légkörébe. Másképpen fogalmazva: a keresztény nem zárkózhat be szektás módon, hanem missziós küldetése van a világhoz. Jézus a főpapi imájában azt kéri a mennyei Atyától, hogy óvja meg őket a világtól, és nem azt, hogy vegye ki őket a világból (vö. Jn 17, 15).

A „világ” itt nem fizikai valóságot jelent, hanem erkölcsi fogalmat. Talán legvilágosabban János apostol szavaiból tűnik ez ki: „Ne szeressük a világot, sem azt, ami a világban van. Aki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete. Minden, ami a világon van: a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától származik, hanem a világtól.” (1 Jn 2,15-17)

 

2./ Milyen feladata van a keresztény embernek ebben a világban?

Tudjuk, hogy a teremtés nem egy befejezett állapot, hanem állandó folyamat, evolúció, és ebben a fejlődésben az embernek lényeges szerepe van. Az ember nem egy már kész világban találja magát, hanem ezt a világot kell végső rendeltetésére segíteni, teljes hozzáértéssel és felelősséggel.

„Eddig úgy gondoltuk, hogy Isten az ember érkezése előtt már befejezte a színpad berendezését, most már csak az van hátra, hogy eljátsszuk szerepünket. Ám ez nem így van… a történelmi események nem „deus ex machina”-ként történnek, hanem Isten általunk és velünk műveli azokat.”

(Halász Pius O.Cist. - Életünk értelme, 112)

 

Szent Péter apostol Cezáreában, Kornéliusz házában Jézusról beszélt, aki „ahol csak járt, jót tett, meggyógyította az összes ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten.” (ApCsel 10,38). Ha a keresztény ember a tudomány segítségével Isten erejét kölcsönzi magának és azzal legyőzi a természet erőit, ha megteremti az emberi élet gazdasági feltételeit, ha rendet teremt társadalmi síkon, ha megszervezi a béke erőit, ha kidolgozza a munka ethoszát, és ha megfékezi a betegségeket, akkor Jézus példáját követi. (uo. 112)

A hívő ember átérzi felelősségét a mai világban, munkájával Jézust követi, ezáltal munkájának elsődleges célja nem a haszonszerzés lesz, hanem a szolgálat. (uo. 115)

A világban természeti törvényeket fedezünk fel - gondoljunk csak a kozmoszra, az évszakok váltakozására, a vándormadarak ösztöneire stb. - de ahol törvény van, ott törvényhozónak is kell lennie. A mi feladatunk nemcsak az, hogy kifürkésszük az Alkotó törvényeit, hanem hogy a világra vonatkozó terveit is kiolvassuk, és mint készséges munkatársai e tervek végrehajtásában segítségére legyünk.

„A Teremtő az ember számára paradicsomnak tervezte el a földet, s ha a bűn ki is űzött bennünket belőle, a Megváltó nemcsak a bűn, hanem annak következményei ellen is meghirdette a harcot. Tehát Jézus Krisztus sem akarja, hogy akár gőgösen, akár csalódottan egy szakrális világba vonuljunk vissza, hanem hogy a kozmosz megszentelésén dolgozzunk.” (uo. 116)

 

AttachmentSize
Vesperás, 2022-11-14.odt31.22 KB