Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./     Az év utolsó előtt estéjén, iskolai szünetben, ezen a szentórán a szórakozásról elmélkedünk. Nem az akármilyen módon való szórakozásról, hanem a keresztényhez méltó szórakozásról. Bennünket, keresztényeket már a római birodalomban is úgy ítéltek meg, mint akik az életöröm ellenségei vagyunk. Azért állították ezt, mert a keresztények nem vettek részt a pogányok szórakozásaiban, amelyek valójában kicsapongó orgiák, tivornyák voltak. - A keresztények megítélése évezredek óta mit sem változott a vallástalan emberek részéről. Ma is azt mondják, hogy mi nem tudunk felszabadultan ünnepelni. A felszabadultság alatt ugyanazt értik, mint az ókori pogányok: a bacchanáliákat, az érzéki örömökben való elmerülést. Bármit is gondoljon és mondjon rólunk a világ, nekünk keresztényeknek nem lehetnek mintaadó modelljeink a megasztárok és celebek, mert nekünk már van egy hírességünk, aki mintát adott a szórakozásban is. Ez a híresség Jézus Krisztus.

Minden normális ember szereti a társasági összejöveteleket. Jézus is szerette. Első csodáját is egy társasági összejövetelen – a kánai menyegzőn – művelte. Ha Jézus az életöröm ellensége lett volna, akkor először is el sem ment volna a lakodalomba; másrészt nem segítette volna elő az ünnepség folytatását azzal, hogy a vizet borrá változtatja. Ezzel szemben Jézus a csodával megmentette a családot a kellemetlen helyzettől, és hozzájárult ahhoz, hogy a vendégek továbbra is jól érezzék magukat. Jézusra aztán nem lehet azt mondani, hogy ünneprontó volt, hogy az életöröm ellensége volt. De egy keresztényről sem lehet ezt elmondani, ha az a keresztény Jézushoz hasonlóan viselkedik.

A kérdés az, hogyan kell viselkednie egy kereszténynek a társasági összejövetelen, ami lehet egy szilveszteri buli, vagy születésnapi buli, vagy akár egy lakodalom is.

Először is azt kell megválaszolni, hogy miért megyek el egy bulira? Nyilván nem azért, hogy részegre igyam magam, vagy mint a régi rómaiak, lucullusi lakomákon pukkadásig tömjem a gyomromat. Nekünk nem ez a minta! Nekünk Jézus a minta! Jézus számára az evés-ivás nem gondatlan, ostoba dorbézolást jelentett. Jézus számára minden vendégség olyan alkalmat jelentett, amikor különleges beszélgetéseket folytathatott vendéglátójával, lett légyen az Simon farizeus (Lk 7,36-50), vagy a két lánytestvére, Mária és Márta (Lk 10,38-42), vagy Zakeus, a vámos (Lk 19,1-10). Jézus a legkülönbözőbb társadalmi rétegek képviselőit is megtisztelte látogatásaival, mert ezeket a találkozókat alkalomnak tekintette a barátkozásra. Igen, Jézus barátkozni akart még a vele ellenségesen viselkedő farizeusokkal is, vagy a nép által mélyen megvetett vámosokkal is. Jézus számára nem volt olyan népréteg, amellyel szemben előítélettel viseltetett volna. Jézus a mai viszonyok között biztos, hogy elmenne akár egy cigány családhoz, vagy egy hajléktalanhoz is. De nem azért, hogy együtt igya le magát azzal a társasággal az asztal alá, hanem azért, hogy felemelje őket egy emberhez méltó életre. És több esetben sikere volt: a házasságtörő asszonyt megmentette a megkövezéstől, a vámos Zakeus pedig kárpótlást adott korábbi csalásaiért. Vagyis a társasági összejöveteleken nem az evés-ivás, vagy az „én jól érezzem magam” jelszó volt a fontos, hanem a másik emberrel való kapcsolatteremtés.

Figyelemreméltó az is, hogy Jézus ugyanakkor szigorú szavakat intézett azokhoz, akik az ünneplést túl könnyedén, mindenféle felelősségérzet nélkül élték át: „Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban...” (Lk 21.34) Jézus szavait megszívlelhetnék azok a fiatalok, akik azzal „büszkélkednek” hétfőn az osztálytársaiknak, hogy szombaton jól berúgott, hogy hány doboz sört, hány felest ivott meg stb.

Jézus ivott bort, de mértékkel. Jézus tudott örülni az élet ünnepnapjainak, de megőrizte emberi méltóságát. S aki Jézus követőjének tartja magát, annak a szórakozásban, a társasági összejöveteleken is Jézust kell mintának tekintenie, és nem a „Való világ” és más show-műsorok botrányhőseit. Az élet szép, de csak józanul. Az élet gazdagít, de csak a mértékletesség erényével. Az életet védeni kell, és nem pusztítani. Az élet felelősséggel jár, nem felelőtlen tobzódással. Ha keresztényként akarsz élni, akkor keresztényként kell szórakoznod is! Mértéktartással, felelősséggel. Nem kizárólag arra törekedve, hogy te „jól érezd magad”, hanem arra törekedve, hogy emberi kapcsolatokat építs, hogy kereszténységedet hasznosítsd mások javára.

Év elején fogadalmakat szoktunk tenni az új évre vonatkozóan. Most gondolkodj el azon, hogyan fogod alakítani buliaidat, hogyan fogod ápolni társas kapcsolataidat. Jézus, segíts ebben!

2./     A fiatalok szeretik az éjszakai fennmaradást. A cserkésztáborok elmaradhatatlan programja az éjszakai portyák, elemlámpa nélkül. Bármilyen táborozás alkalmával is szeretnek sokáig beszélgetni a sötét sátorban, vagy tábortűz mellett. A névnapi és születésnapi bulik is rendszerint az éjszakába nyúlnak, sok esetben haza sem mennek – persze a szülők tudtával - hanem ott nyomja el őket az álom a vendéglátó családnál. A nyári hónapokban a fiatalok csapatosan ülnek éjszaka a nagyvárosok kivilágított főterein, templomok lépcsőin. Téli hónapokban ugyanezt teszik – ha pénztárcájuk engedi – fűtött étkezőhelyeken. Miért kezdenek a fiatalok éjszaka élni? Azért, mert ez számukra a szabadságot jelenti. Tulajdonképpen ez rendben is van, ha nem megy a szükséges pihenés, vagy az állapotbeli kötelesség – a tanulás – rovására. A hétvégébe belefér egy éjszakába nyúló buli, vagy beszélgetés, vagy egy fárasztó, de annál izgalmasabb erdei portya. Másnap kipihenik magukat. Ezek hasznosak a kapcsolatteremtés miatt is.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a fülrepesztő diszkók kevésbé alkalmasak a tartalmas kapcsolatteremtésre, hiszen a nagy zajban még beszélgetni sem lehet. A diszkók világa a mesterségesen fenntartott kapcsolatok helye, ahol mindenki mutogatja magát. Nem beszélve az ilyen helyek veszélyeiről, az alkohol- és drogfogyasztásról, és ezek gyakori szövődményéről – a szexuális kalandba - amibe könnyen belevisz egy társaság. A diszkók éjszakai világa tehát nem nekünk való szórakozás. Persze vannak települések, ahol nincs más szórakozási lehetőség, mint a diszkó – mondják erre a fiatalok. Ez igaz lehet. Ebben az esetben meg kell teremteni a keresztény fiataloknak megfelelő lehetőséget a szórakozásra. Közösséget kell létrehozni, közös programokat szervezni: kirándulások, játékok, születésnapi és névnapi bulik, közös múzeumlátogatások stb.

Van azonban még egy lehetőség, amiben ismét Jézus adott példát nekünk. Jézus is szerette az éjszakát. Jézus idejében az alkonyattal befejeződtek a tevékenységek. Az emberi tevékenységhez ugyanis vagy természetes fényre, vagy mesterséges világításra van szükség. Alkonyatkor kezdett besötétedni, s mivel mesterséges közvilágítás nem volt, a lakásban is legfeljebb egy olajmécses világított – amivel takarékoskodni is kellett -, így az emberek hamar nyugovóra tértek. Nekünk már elképzelhetetlen, hogy a tyúkokkal mi is nyugovóra térjünk. Márpedig a tyúkok alkonyatkor már mennek aludni. Képzeld el, mit csinálnál, ha télen 5-6 óra körül már le kellene feküdnöd, és nem lenne másod egy olajmécsesen kívül, természetesen sem tv, sem rádió, sem internet. Mit csinálnál?

Jézus mit csinált? Szerette az éjszakát. Az evangéliumok több helyen utalnak erre. Jézus nem elégedett meg azzal, hogy nyugovóra térjen. Számára az éjszaka a szabadság, a megnyugvás pillanata. Ilyenkor gyakran kiment egy elhagyott helyre és imádkozott. Kereste az Atyával való együttlét zavartalan perceit, óráit.

Lukács evangélista leírja Jézusról, hogy „nappal a templomban tanított, éjszakára pedig kiment az Olajfák-hegyére, és ott töltötte az időt.” (Lk 21,37)

Márk evangélista Jézus kenyérszaporítása után pedig ezt írja: „Jézus elküldte tanítványait, és fölment a hegyre imádkozni. Közben besötétedett. Ő ott maradt egyedül a parton. Amikor látta, mennyire küszködnek az evezéssel – mert ellenszelük volt -, a negyedik éjszakai őrváltás órájában elindult feléjük a vízen járva.” (Mk 6,46-48) Jó tudnunk, hogy a római korban az őrségben álló katonák negyedik őrváltásának ideje hajnali 3 – 6 óra között volt. Vagyis Jézus alkonyattól kezdve minimum hajnali 3-ig imádságban töltötte az időt a hegyen. Ez legalább 9 órát jelentett imádságban.

Ám Jézus nem csak az Atyával szeretett éjszakákat átvirrasztani, hanem olykor éjszakai látogatót is fogadott, akivel akár hajnalik is beszélgetett. Az első apostolok délután 4 óra körül mentek el hozzá, és aznap nála is maradtak – miként János evangélista írja (Jn 1,39). Más alkalommal a farizeusok közül való Nikodémus, a zsidó főtanács tagja kereste fel éjnek idején Jézust (vö. Jn 3,1-2).

Manapság katolikus fiatalok között ismétlődnek az éjszakai imádságok. A december 4-i farkasréti ifjúsági lelkinap egyik Baross Gábor telepi résztvevője – a 16 éves Jessica – beszámolt arról, hogy a közeli budatétényi missziós központban részt vett a verbita szerzetesek által szervezett adventi ifjúsági virrasztáson. Ez december 11-én, szombaton délután 5-től, vasárnap hajnali 5-ig tartott. Mit csináltak a fiatalok ez alatt a 12 óra alatt? Vacsora után ismerkedés, fél órás előadás – melyet egy órás csoportos megbeszélés követett, 1 órás szentségimádás, éjfélkor szentmise, utána agapé, hajnali 3 – 4 óra körül meglepetések, majd végül közös kiértékelés, éneklés és záró imádság.

A fiatalok is szerethetik az ilyen éjszakai imavirrasztásokat, mert ezek sok országban elterjedtek, és rendszeresen megrendezik. A budatétényi verbita szerzetesek évente legalább kétszer szerveznek ifjúsági imavirrasztást, amire az ország minden részéből jönnek fiatalok. A Baross Gábor telepi Jessica azt írta, hogy neki maradandó élményt nyújtott és nagyon élvezte.

Nekem erről az jut eszembe, hogy vannak fiatalok, akik akár minden szombaton diszkóban töltik az éjszakát, és vannak katolikus fiatalok, akik közös imavirrasztásokat szerveznek időről időre. Kiki a maga igénye szerint! Kérdésem: Miért ne lehetne ifjúsági imavirrasztást tartani Farkasréten? Ha nem is mindjárt délutántól hajnalig, de bevezetésként miért ne lehetne úgy szervezni egy lelki programot, mint ahogy a cserkészek szoktak portyát szervezni. A farkasréti plébánia lenne a helyszín, ahol a fiatalok, cserkészek, ministránsok, a scola tagjai egy szombat délután összejönnének. Itt lennének olyan programok, mint amit a budatétényi verbiták is szerveznek, azzal a különbséggel, hogy a program az éjfélkor kezdődő szentmisével fejeződne be, de utána mindenki itt aludna a vendégszobákban, és hittanteremben (hálózsákban), és a nem túl korai reggeli ébresztő és reggeli után mennének csak haza. (Az éjfélkor kezdődő szentmise már érvényes arra a vasárnapra.)

Most rövid csendben elmélkedj arról, hogy az Istennel és a többi fiatallal való kapcsolatteremtés szempontjából melyik az értékesebb éjszakai időtöltés. Gondold át, hogy neked is lenne igényed ilyen éjszakai imavirrasztásra? S ha van igényed, el mernéd ezt mondani a másik katolikus fiatalnak is, vagy pedig várnád, hogy előbb téged kérdezzen meg a másik. Ha mindenki a másikra vár, akkor nem fog történni semmi. De ha csak egy valaki merne kezdeményezni, akkor lehet belőle valami.

Advent utolsó napjaiban – dec. 22-én – kaptam Tarnai Kláritól egy Böjte Csaba ferences atyától való idézetet: „Kezdj el jót tenni, és mások melléd állnak!” Valójában ez az idézet indított engem arra, hogy megfogalmazzam az előbb említett javaslatot. Bízom abban, hogy mások is a javaslat mellé állnak. Bízom benne, hogy a következő hónapokban is összejövünk ide az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Jézus köré, és összejövünk utána kötetlen beszélgetésre agapé keretében. Bízom benne, hogy rajtam kívül többen akarják az imaközösség megerősödését, a cserkészcsapat fennmaradását. Bízom benne, hogy ha mi közösen akarunk valami jót tenni az egyházközségért, az Jézus örömére is szolgál. „Kezdj el jót tenni, és mások melléd állnak!” - mondta Csaba testvér. Most ti is halljátok ezt a felszólítást. Vajon téged is megindít az a gondolat, hogy te is tégy valamit Jézusért és az ő közösségéért? Most kérlek benneteket, imádkozzuk együtt a kiosztott imádságot.

Úr Jézus! Segítsd plébániánk lelkipásztorait, hogy kitartsanak szándékukban. Erősítsd meg a cserkészcsapat tagjait, hogy lelkesedésük ne fogyatkozzék meg és másokat is tudjanak lelkesíteni. Töltsd el örömmel a ministránsok és a scola csoportját, hogy a szentmiséken való szolgálatukkal tovább építsék a plébániai közösséget. Ébreszd fel minél több gyerekben, fiatalban a vágyat, hogy az említett közösségek sorába lépve maguk is életre szóló élmények és barátságok részesei lehessenek.

Szűz Mária, te hitted, amit más ember nem hitt volna el. Te hitted, hogy az istállóban született Gyermek a világ Teremtője. És hitedben hamarosan a pásztorok is melléd álltak. Te hitted, hogy a kereszten megcsúfolt és megvetett Jézus az Isten Fia. És hitedhez a pogány római százados is csatlakozott, amikor kijelentette Jézusról: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt.” (Mk 15,39)

Ó, Mária! Járj közben értünk ilyen erős hitért, hogy elhiggyük Csaba testvér buzdításának igazát: „Kezdj el jót tenni, és mások melléd állnak!”

Lisieux-i Szent Teréz, te a bizalom szentje vagy: növeld bennünk a bizalmat, hogy ha én megteszem azt a keveset, ami tőlem telik, akkor a többit Isten kegyelme pótolni fogja.

Istennek minden szentjei, könyörögjetek a mi Mindenszentek templomának hívő közösségéért!

Ámen.