Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Magyarországot gyakran szokták papok és hívek egyaránt missziós területnek mondani. Tévesen, mert missziós területnek az számít, ahol még nem alakult ki az egyházi szervezet: püspökségek, plébániák. Hazánkban Szent István király kialakította az egyházi szervezetet. Szent II. János Pál pápa első magyarországi látogatása során pontosan fogalmazott, amikor azt mondta püspökeinknek, hogy hazátokban missziós munkára van szükség.

Miben áll a missziós munka? - kérdezhetjük.

2./ Szent Bonifác püspök (672-754) – akinek ma van liturgikus emléknapja – megadja erre a választ. Ki volt ő?

Az angolszászok, akik Nagy Szent Gergely pápa kezdeményezésére a 7. század elején a keresztény vallásra térek, azzal hálálták meg a jótéteményt, hogy a század végétől kezdve ők küldték a legbuzgóbb apostolokat azt európai szárazföld pogányainak megtérítésére. E fáradhatatlan apostolok különösen a fajrokon német törzsek megtérítésén dolgoztak nagy odaadással és eredménnyel. Kiemelkedett közülük a legnagyobb angolszász apostol, Szent Bonifác.

A bencés szerzetesben negyven éves korában lángolt fel a missziós hivatás. Londonon át a legközelebbi német tartományba, a mostani Hollandia helyén fekvő Frízországba indult. Rómából megkapta II. Gergely pápa jóváhagyását, akitől eredeti Winfrid neve helyett a Bonifác nevet kapta. Azért kapta új nevét, hogy kitűnjék a jó, amit cselekedni készült: „bonus facere” - „jót tenni”, azaz: „Bonifátius” - „Jótevő”. Ötven évesen Rómában püspökké szentelték, érseki palliumot is kapott azzal a meghagyással, hogy német földön alakítsa ki az egyházi szervezetet. Munkája során több püspökséget hozott létre, kolostorokat épített, királyok, főpapok, szerzetesek és világiak állandó levelezésben álltak vele. Már elmúlt nyolcvan éves, amikor visszatért missziós munkájának kiindulópontjához, a frízekhez. Miután több ezer embert megkeresztelt 52 társával együtt, abban állapodtak meg, hogy pünkösd ünnepén megbérmálják őket. De a bérmálandók helyett egy csomó fanatikus pogány fogadta kardokkal és lándzsákkal, és irgalmatlanul lemészárolták mindannyiukat. Földi maradványait az általa alapított fuldai kolostorban temették el. Sírja a leglátogatottabb német zarándokhelyek egyike. A német püspöki kar itt szokta tartani üléseit.

A vértanú püspök levelezéséből mára is érvényes gondolatot olvashatunk: „Ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők, ne legyünk béresek, akik elfutnak a farkas elől, hanem gondos pásztorok, akik virrasztanak Krisztus nyája felett, hirdetve Isten minden törvényét nagynak és kicsinynek, szegénynek és gazdagnak, minden méltóságban és korban levőnek úgy, ahogy Isten erre képességet adott nekünk, akár alkalmas, akár alkalmatlan.”

3./ Az európai kultúrát olyan emberek nemzedékei építették, akik meghallgatták és tettekre is váltották az evangélium tanítását. Közéjük tartozott Szent Bonifác vértanú püspök.

Korunk azonban megkísérelte kitörölni az isteni szavakat az emberek emlékezetéből. A totalitarizmusoknak sikerült véres erőszakkal és hazugságokkal ateistákká tenniük sok millió európait. Napjaink ideológiai gyarmatosítási kísérletei – a gender és az LMBTQ ideológiák – tovább mételyezik Európát. Ebben a helyzetben újból meg kell hirdetni az evangéliumi tanítást azok számára, akiket ez az istentelen kor visszavetett az új pogányságok halálos árnyékába. Hogyan tegyük ezt?

Szent Bonifác felhívását követve „ne legyünk néma kutyák, se hallgatag szemlélők” amikor hitünket támadás éri. Az említett ideológiák kikezdték azt az alapot, amelyre az európai kereszténység épült. Márpedig a homokra épített ház összedől (Mt 7,27). A történelem azt a kötelezettséget rója a keresztényekre, hogy hitük és egységük árán biztosítsák az alapot, amelyre az európai háznak épülnie kell. Újra meg kell találnunk azt a sziklát, amelyre az európai ház épül, ez a szikla pedig Jézus Krisztus és az ő tanítása (vö. Mt 7,24).