Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3) – mondta Jézus a tanítványainak. Milyen a gyerek? Szereti az édességet. S annak érdekében, hogy édességet kapjon, merész tud lenni.

     Szent Josemaria Escrivá arra buzdít, hogy legyünk olyan merészek, mint a gyerek. „Nem látod, hogyan bánik jó apjával az őszinte, merész gyerek? - Még mielőtt csókkal üdvözölné, máris a zsebében kotorász, hogy cukorkát keressen.” (Út, 896) Ezzel a példával arra akar ösztönözni, hogy lelki édességekre is fájjon a fogad. Ahogy napközben a  gyerek a finomságokra gondol, úgy gondolj lelki dolgokra is: Szűz Máriára, Jézusra, Oltáriszentségre, szentáldozásra, tisztitótűzben szenvedő lelkekre, papokra, hívőkre, családtagjaid lelkére, őrangyalodra, bűnösökre, stb. (vö. Út, 898)

     Lehetséges ez, hogy napközben – hacsak pillanatokra is – de ilyen dolgokra gondoljak? Igen. Ismerkedjünk meg egy szent életű spanyol kislánnyal, aki mindezt meg tudta tenni, és imáinak eredménye is lett.

2./ Tiszteletreméltó Mari Carmen Gonzales-Valerio 1930-ban született, Madridban. Szülei mélyen vallásos életet éltek, mélyen tisztelték a Szűzanyát. Édesanyja amikor várandós volt második gyermekével – Mari Carmennel -, a Szűzanyának ajánlotta fel gyermekét. A kis Mari Carmen hat évesen volt elsőáldozó. Később, amikor iskolás lett, korán felkelt, hogy részt vehessen a szentmisén, és minden alkalommal szentáldozáshoz járult.

     Az elsőáldozása után húsz nappal – 1936-ban – kitört  a spanyol polgárháború, ami valójában egy véres keresztényüldözés volt. Mari Carmen édesapját augusztus 15-én, Nagybolgodasszony ünnepén kommunista katonák letartóztatták és katolikus hite miatt megölték. Mivel édesanyját is megfenyegették, az akkorra már öt gyermekét a nagynénire bízta és ő maga menedéket kért a belga nagykövetségen. Fél év múlva a gyerekeket is azzal fenyegették, hogy elviszik őket a Szovjetúnióba, hogy megtanulják, mi az a marxizmus. Erre a nagynéni mind az öt gyereket bemenkítette a belga nagykövetségre, édesanyjuk mellé. Pár perccel távozásuk után katonai teherautó állt meg házuk előtt, hogy elvigyék a gyerekeket, de akkorra már szerencsére biztos helyen voltak. Később egy északspanyolországi településre költöztek.

     Mari Carmen mélyen érző kislány volt. Titkos naplót vezetett, amit halála után olvastak el. Ebben szerepel egy dátum és egy bejegyzés: „1939. április 6-án, a Jó Pásztor plébániatemplomban felajánlottam magamat.” A jó Isten pedig elfogadta az áldozatot: tizenöt nappal később egy az életét követelő betegség tört ki rajta.

     A kilenc éves kislány megbocsátott apja gyilkosainak, és különösen szívén viselte azok bűnbocsánatát. Főként Manuel Azana spanyol köztársasági elnökét, aki az egész egyházüldzés jelképévé vált. Minden nap elimádkozta a rózsafüzért apja gyilkosainak megtéréséért. Imái nyilván meghallgatásra találtak, mert Azana köztársasági elnök megtért, és nem sokkal Mari Carmen halála után ő maga is meghalt.

     Betegségének két hónapja alatt rengeteget szenvedett, de panasz nélkül viselte fájdalmait. Többször említette, hogy a Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepén, július 16-án fog eljönni érte a Szűzanya. De amikor megtudta, hogy azon a napon lesz nagynénje esküvője, akkor inkább másnap szeretett volna meghalni. Így is lett: 1939. július 17-én meghalt. Halála előtt ezt mondta: „A mennyországba megyek. A tisztitótűz kikerülésével megyek oda, mivel az orvosok kezei között vértanúvá váltam. Mártírként halok meg.”  Majd kezeit összekulcsolva így imádkozott: „Jézus, Mária és József engedjétek meg, hogy békében haljak meg és lelkem hozzátok térjen.”

     Mari Carmen életszentségéről szóló beszámolók nem sokkal temetése után szárnyra keltek. Közbenjárására számos imameghallgatás történt. 1996-ban az Egyház elismerte, hogy Mari Carmen hősies fokon gyakorolta az erényeket, ezért a „tiszteletreméltó” jelző illeti meg.

3./ Úgy gondolj a lelki dolgokra, mint ahogy egy gyerek gondol az édességre – ajánlja Szent Josemaria Escrivá. Tiszteletreméltó Mari Carmen 9 éves gyerek volt, és naponta gondolt a Szűzanyára, Jézusra, szentáldozásra, bűnösökre – közöttük édesapja gyilkosaira –, családtagjaira.

     Az Eucharisztikus Gyermekszövetség napi imája is segíthet, hogy kövesd ennek a 9 éves kislánynak életszentségre vezető útját.

     „A Jézust szerető lélek számára az imádság – még ha lelki szárazságban szenvedne is, mindig balzsam, amely gyógyít. Úgy megy imádkozni, mint a kisgyermek a cukorért, keserű orvosság után.” (Út, 889)

     „Milyen jó is gyermeknek lenni! - Amikor felnőtt kérvényez valamit, fel kell sorolnia érdemeit. Ha a kérvényező gyermek – a gyermeknek nincs érdeme – elég, ha azt mondja: Ennek és ennek vagyok a fia. - Óh, Uram, – mondd neki egész lelkeddel! - én Isten gyermeke vagyok! (Út 892)

     „Látogasd meg az Oltáriszentséget naponta. - Szokásos szóbeli imád után mondd el a Szentségben valóban jelenlévő Krisztusnak mindazt, ami veled napközben történt, ami bánt téged. - Így majd világosságot és erőt kapsz keresztény életed számára.” (Út 554)

     „Legyen kevés magán-áhítatgyakorlatod, de ragaszkodj hozzájuk.” (Út 552)

     Ilyen magán-áhítatgyakorlat lehet az Eucharisztikus Gyermekszövetség imája. Ilyen lehet a rózsafüzér is, vagy Szentírásolvasás otthon. De a legértékesebb a vasárnapi szentmise, amit semmi ne szorítson ki életedből: sem a tanulás, sem a sport, sem a szórakozás, sem a munka. Istennél semmi sem előbbrevaló, hiszen az életünk és minden tőle függ. A vasárnapi szentmise legyen hálaadás mindezért.