Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ 2018. december 8-án – Szeplőtelen Fogantatás ünnepén – az algériai Oránban boldoggá avatnak 19 szerzetest, akiket 1994-1996 között öltek meg iszlám terroristák. Közöttük van az a hét francia trappista szerzetes is, akikről nagy sikerű filmet is készítettek Emberek és istenek címmel. Ez az ünnepi esemény figyelmünket az üldözött keresztényekre irányítja. Amíg mi itt Európában és Magyarországon félelem nélkül gyakorolhatjuk hitünket, sok ázsiai és afrikai országban állandó életveszélyben élnek a keresztények.

A budai Szent Angéla Gimnázium énekkara a közelmúltban Egyiptomban koncertezett. Sirák Blanka 12. osztályos diáklány így számolt be útjukról:

„A legmeghatározóbb tapasztalat az volt számomra, hogy az ottani keresztény közösség tagjainak jóval erősebb a hitük, mint nekünk. Könnyű itthon kereszténynek és hívőnek lenni, amikor nem fenyeget semmi veszély, biztonságban vagyunk, de Egyiptomban az emberek az életüket is odaadnák – és ha rákényszerülnek, oda is adják – a hitükért. Ez számunkra is megerősítés.”

Énektanáruk – Semjénné Menus Gabriella – elmondta, hogy Egyiptomban a kereszteléskor rátetoválják a kisgyermek csuklójára a keresztet, hogy élete során soha, semmilyen körülmények között ne felejthesse el, hová tartozik. Néhány évvel ezelőtt kopt keresztény gyerekeket szállító iskolabuszt támadtak meg terroristák. Egyesével leszállították a diákokat, és feltették nekik a kérdést: Megtagadod a hitedet? Áttérsz a muzulmán vallásra? Nemet mondtak. Lelőtték őket. Egyetlen egy sem tántorodott meg közülük. Tavaly nyáron egy egyiptomi keresztény kórus énekelt Budapesten. Az egyik fiatal énekesük egy véres téglát hozott ereklyeként abból a templomból, ahol húsvétkor terroristák keresztényeket gyilkoltak meg. A téglán az ő vérük volt látható, közöttük a fiatalember édesanyjának és nővérének a vére. A magyar fiatalok kifejezték együttérzésüket és sajnálatukat, mire az egyiptomi kopt fiatalember ezt válaszolta: „Nem kell sajnálnotok minket, nektek sokkal nehezebb üdvözülni!”

Elgondolkodunk ezen a válaszon: miért nehezebb nekünk üdvözülni, és miért könnyebb az üldözött keresztényeknek?

Hogy megértsük, vegyünk egy példát. Kinek könnyebb megírni egy dolgozatot? Annak, aki készül rá; vagy annak, aki nem is gondol arra, hogy másnap dolgozatot kell írnia? Ki tud jobb eredményt elérni egy sportversenyen? Aki rendszeres edzéssel készül rá; vagy aki elszórakozza a felkészülési időt? Nem kétséges, hogy aki rákészül a dolgozatírásra és a sportversenyre, annak könnyebb dolga van. Így lesz az üdvözüléssel is: aki készül az üdvösségre, az könnyebben is fog üdvözülni, mint aki rá se gondol az üdvösségre, vagy csak ímmel-ámmal készül rá. Az üldözött keresztények nap mint nap életüket kockáztatják a hitükért, és ez a helyzet kényszeríti őket az állandó készenlétre. Itt Európában – benne Magyarországon is – kényelmes kereszténység található, egyre kevesebben járnak templomba, a szentségeket is kevesebben veszik fel. Ez arra utal, hogy sokan nem készülnek az üdvösségre. Ezért nehezebben is üdvözülnek – ahogy az egyiptomi keresztény fiatalember mondta.

2./ Jézus hogyan segít abban, hogy készüljünk az üdvösségre? Az Oltáriszentség rendelésével segít. A kafarnaumi zsinagógában Jézus az Oltáriszentségről beszélt:

„Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon.” (Jn 6,51.54)

Persze az Oltáriszentség vétele előkészületet igényel. Megfelelő hitoktatás után járulhatunk először szentáldozáshoz. További előkészület, hogy a szentmise előtt egy órával nem eszünk és nem iszunk semmit (legfeljebb vizet). Előkészület az is, hogy rendszeres időközönként szentgyónáshoz is járulunk, megtisztítva lelkünket a rárakódott bűn szennyétől. Aki így készül az Oltáriszentség méltó vételére, az egyben az üdvösségre is készül. Első gondolatra talán könnyebbnek tűnik ez a felkészülés, mint az üldözött keresztényeknek naponta együtt élni a halálveszéllyel. Valójában mégis az egyiptomi fiatalembernek van igaza: nekünk nehezebb üdvözülni. Miért? Azért, mert az ember könnyen elkényelmesedik, ellanyhul. A mi hitünket nem terroristák fenyegetése veszélyezteti, hanem sokkal nagyobb veszély: a közöny. Közöny az, amikor valamit nem veszek komolyan. Amikor egy keresztény nem veszi komolyan a vasárnapi szentmisén való részvételt – akkor közönyös. Amikor nem veszi komolyan, hogy egy évben legalább egyszer, húsvét tájékán szentgyónást végezzen – akkor közönyös. Amikor nem tartja fontosnak a napi rendszerességgel végzett imádságot – akkor közönyös. Amikor mindezekre csak legyint egyet, és azt mondja: kit érdekel ez az egész – akkor közönyös.

A közönyös keresztény nem készül az üdvösségre, ezért sokkal nehezebb helyzetben van, mint az üldözött keresztény, aki viszont naponta kénytelen szembenézni a hite miatti halállal. Mivel naponta szembenéz a halállal, ezért készültségben él, az örök életre való készültségben.

Igaza van tehát az egyiptomi keresztény fiatalembernek: nekünk itt Európában, Magyarországon nehezebb üdvözülnünk. Megtörténhet, hogy kevesebb keresztény is fog üdvözülni itt Európában, mint az üldözött keresztények között.

Mégis mit tehetünk mi, hogy könnyebben üdvözüljünk? Közösséget kell alkotnunk a többi kereszténnyel: fiatalok a fiatalokkal, gyerekek a gyerekekkel, felnőttek a felnőtt keresztényekkel. Gondoljunk a tábortűzre: a sok izzó fahasáb egymást is tüzesíti, ezért nehezebb kioltani a tüzét. Gondoljunk egy köteg rőzsére: együtt sokkal nehezebb eltörni a gallyakat, mint külön-külön. Így vannak a közösségbe tömörülő keresztények is: együtt sokkal könnyebb megőrizni a hitet, mert a közösség tagjai saját hitükkel a többiek hitét is erősítik. A közösségben nem csak adunk, de kapunk is. Egységben az erő – mondja a közmondás. (vis unita fortior)

Amikor szentségimádás alkalmával együtt imádjuk az Oltáriszentségben jelenlévő Jézust, közösséget alkotunk. Így is készülünk az üdvösségünkre. Amikor otthon elimádkozod az Eucharisztikus Gyermekszövetség imáját, azzal is készülsz az üdvösségre... Mondjuk el most közösen ezt az imát!