Egy gondolat a köztereken felállított betlehemekről
A versenyszellem korunk jellegzetes vonása lett. „Versenyszféra” lett az egész világ. Nem csak a gazdasági élet, de a közélet is. Ennek legújabb megnyilvánulása, hogy településeink versenyre kelnek a köztereken felállított betlehemekkel is. Régebben kizárólag a templomokban és néhány keresztény családban állítottak betlehemet, ma már számos közterületen láthatunk ilyet, iskolák és különböző közösségek munkájának eredményeként.
Mit jelent ez? Profanizálódik a betlehem, vagy szakralizálódik a lakosság? Az igazság valószínűleg a kettő között található. A betlehem a szeretet hatalmát jeleníti meg. Az isteni szeretet hatalmát! Hiszen mit is nézünk a betlehemben? Az állatokat, melyeket – ha élő állatok – akkor a gyerekek örömmel megsimogatnak? Vagy talán az ajándékot vivő pásztorokat, netán az egzotikus napkeleti bölcseket nézzük különös kiváncsisággal? Nem! A jászolban fekvő Gyermeket! Az Ajándékot! Isten ajándékát! Ez persze titok, misztérium. De valahogy ráérzünk erre a titokra, és ez a titok az, ami lebilincseli a betlehem előtt szemlélődő embert.
Szenteste kibontod az ajándékot. Öröm tölt el. Az ajándékot nézed és fogod, de belül valami másnak örülsz. Azt mondod, hogy az ajándéknak örülsz, de ez nem fejezi ki azt a gazdagságot, amit belül érzel. Lelked mélyén nem az ajándéknak örülsz, hanem valami másnak, valami többnek – amit persze nehéz szavakkal kifejezni. Csak az olyan nagy szellemek, mint Szent Ágoston, tudják ezt megfogalmazni. Szerinte „a közösségnek, a szeretetnek és az egységnek” örülsz.
Ha jól meggondoljuk, igaza van: amikor átveszed az ajándékot, akkor igazából annak örülsz, amit az ajándék kifejez – a családi közösséget, a család szeretetét és egységét.
Köztereinken számos betlehem van felállítva, és számos ember megáll előttük. Mire gondolnak? Talán arra, ami manapság egyre ritkább: a családi közösségre, a családi szeretetre és egységre. Ezért van igény ma oly sok betlehemre. Pontosabban nem a betlehemre van igény, hanem arra, amit az kifejez: a családi közösségre, a családi szeretetre és egységre.
Ez jutott eszembe a Magyar Katolikus Püspöki Kar által tegnap – Szent Család vasárnapján meghirdetett – Család Évében.
2010. december 27.
Gábor atya