Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

dr. Kozma László temetése, 2021. április 29.

Prohászka Ottokár püspök mondta 110 évvel ezelőtt egy katolikus publicista temetésén:

Mikor szemfedő borul a testre, akkor lepel hull le a lélekről; s hogyha ez a lélek nagy hitnek és nagy szeretetnek vonásait hordozta magán, akkor az a temetés voltaképpen ünnep, hiszen szobor-, azaz lélekleleplezés.” (ÖM 18, 255)

dr. Kozma László temetése is lélekleleplezés. Ha verseit olvassuk – például a Christus Vincit! kötetét – akkor olyan bibliás ember lelkébe pillanthatunk be, akinek lelke Jézus lelkéből fakadt. Akár történelemről, akár társadalmi életről, akár emberről írt, abban a keresztény tanítás tükröződik. Az Igen c. versében Jézus tanításait gyűjtötte csokorba oly módon, hogy az egyben ars poétikának is beillik.

 

Ne keresd azt, ami csupán       Minden elmúlik körülötted        Ne keresd csupán

A világ hiúsága.                       Akár a por és pára.                     A földi kincset.

Olyan kincset gyűjts, ami        Azt keresd, ami örömödnek       Olyan kincset adok,

A lélek gazdagsága.                 Egyetlen forrása.                                        mit lelked

                                                                                                     El nem veszíthet.

 

Köteteinek száma alapján az Írószövetség tagja is lehetett volna, de ő erre nem pályázott. Témaválasztásai alapján a papköltők közé sorolhatnánk, de ő nem volt pap. Szívesen készített interjúköteteket papokkal, sokat írt papokról, püspökökről – különösen Erdély szülötteiről. S miként Szent Lukács evangélista, ő is „mindennek szorgalmasan utánajárt” (Lk 1,3), dokumentálva az elmúlt évtizedek küzdelmes egyházi életét.

Prohászka Ottokár szerint „a hegycsúcsok mindig magányosak; azért magányosak, mert magasak; és a kiváló emberek mindig hegycsúcsok, az ő temperamentumuk a magány.” (im. 257) Kozma László nem zárkózott be a költészet parnasszusába, hanem aktívan bekapcsolódott farkasréti egyházközségünk életébe. A hétfő esti felnőtt katekézisek hűséges látogatójaként élmény volt hallgatni bölcs hozzászólásait. A közelmúltban kiadott Himnusz tanulmányáról ifjúsági csoportunknak tartott előadása emlékezetes maradt számukra, hiszen ilyet az iskolában nem tanítanak. Megvalósította a József Attila-i gondolatot: „én egész népemet fogom nem középiskolai fokon taní-tani!”

Kozma László eredendően katolikus gondolkodása mindenütt felbukkant. Építészmérnök öccsének, Sándornak ajánlotta Építs templomot! c. versét.

                                           Ezer út volt, s az utunk elfogyott.

                                        - Mondtam, öcsém: építs templomot!

                                          A remény elvész, a hit fakulni kezd.

                                        - De megmarad az oltár és kereszt.

                                          A világra hull gyűlölet-korom.

                                        - De sugár ég a templomablakon.

                                          S a betlehemi csillag fénye gyúl,

                                          Mert lelkedbe költözik az Úr.

Laci lelke olyan volt, mint a templomablak: átsütött rajta az isteni fény. Ettől volt szép.

 

Kedves Laci! Adjon az Isten neked nyugalmat, neked, aki igazán sokat dolgoztál érte. Árassza el lelkedet az ő világosságával, a te lelkedet, aki a világosságot szerette s a világosság ellen nem vétkezett. Mi pedig szeretni fogjuk azt, amit te szerettél, hogy gondolataidnak továbbvivői legyünk, irántad való tiszteletből is. Kérjük az Istent és reméljük, hogy szívében élsz; ígérjük neked, hogy szívünkben élsz, s hogy ott temetés nem lesz, temetni téged ott nem fogunk soha! (vö. im. 258) Ámen.

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-04-29.odt28.17 KB