Az imádság a családban születik (2011. február 18.)
1./ A Házasság Hete kezdeményezés Angliából indult el, és protestáns testvéreink jóvoltából – Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa útján – 2008-ban került Magyarországra. Ebbe az igazán szép mozgalomba a katolikus egyház is bekapcsolódott. Farkasréten a családok miséjére igen szép számmal jöttek el házaspárok, hogy külön áldásban részesüljenek. Szent Pio atya áldó imádságával kaptak áldást. A televízióban is szép tanúságtételeket hallhattunk a családról. Ifj. Sapszon Ferenc karnagy, a Kodály Zoltán Kórusiskola alapítója például a következő történetet mondta el.
Édesapja – a ma is élő, Magyar Örökség díjas id. Sapszon Ferenc – éppen befejezte a Zeneakadémiát, amikor elállíthatatlan orrvérzést kapott. Az orvosok tehetetlenek voltak. Úgy volt már, hogy el fog vérezni. Ekkor tanára, Bárdos Ferenc zeneszerző és karnagy azt mondta hallgatóinak, hogy végezzenek imakilencedet Sapszon Ferencért. A kilencedik napon Svájcból érkezett egy olyan tampon, amellyel sikerült elállítani a vérzést. Fia, az 59 éves ifj. Sapszon Ferenc hálásan emlékezett vissza a 25 évvel ezelőtt meghalt Bárdos tanár úrra.
2./ Ennek a történetnek látszólag semmi köze a Házasság Hetéhez. Valójában nagyon is a családhoz tartozik, mert egy alapvető imaélményről szól. Az imaélményt pedig legelőször és legmélyebben a családban szerezzük meg.
Chiara Lubich – a Fokoláre mozgalom alapítója – egy 1989-ben tartott előadásán a család és az imádság kapcsolatáról beszélt. Az imádság a családban születik – mondta. A család az imádság első iskolája. A gyermekeknek legkisebb koruktól fogva meg kell tanulniuk Istent érzékelni és tisztelni. Az ember később egész életében ezen a területen is abból él, amit családjából hozott. Ha valaki nem tanul meg imádkozni a családban, nehezen tudja bepótolni ezt a hiányt. Ismeretes, hogy mennyire lényeges az a természetfölötti, az az isteni, amit a gyermekek létük első három évében érzékelnek. Ezért különös gonddal kell foglalkozni velük, legalább hat éves korukig. Az ember jövőjének evangelizálása nagy mértékben a „családi egyháztól” függ. (vö. Család: a társadalom reménye, 129)
Fontos, hogy a gyerekek lássák szüleiket imádkozni. A kisgyereket egyedül a példa ragadja magával. Ha látja szüleit keresztet vetni, letérdelni, imakönyvet vagy szentírást forgatni, ha látja őket szentgyónáshoz és szentáldozáshoz járulni, akkor benne is kialakul mindennek igénye, természetesen fokozatosan. Fontos, hogy a család együttesen, közösségileg is imádkozzon. Pl egy-egy születésnap, névnap, házassági évforduló, egy-egy betegség a családban, vizsga vagy munkahelyi nehézség: mind-mind alkalmat adhat arra, hogy a család együttesen imádkozzon egymásért. Ahogy a karácsonyfa előtt szoktak imádkozni... Mindez imaélményt jelent. Az imádság a családban születik!
Hasonlóan fontos a plébániai közösségben szerzett imaélmény. Ma is emlékezetemben él néhány öreg néni és bácsi, akik gyermekkoromban minden nap ott voltak a templomban és szentmise előtt hosszan imádkoztak. A reumától eltorzult újakkal is rózsafüzérét morzsolgató öreg szobafestő Heisz bácsi, vagy a Szűzanyát igen tisztelő Fliszár néni, aki elmondta egy régi megfigyelését, miszerint szombaton – Szűz Mária napján – ha csak rövid időre, de mindig kisüt a nap. Ezek az imádkozó öregek mély nyomot hagytak bennem egyszerűségükkel és természetességükkel. Látszott rajtuk, hogy az imádságban örömüket lelik. Fontos, hogy a gyermeknek ne csak családi imaélménye legyen, hanem közösségi imaélménnyel is találkozzon. Meg kell mondani, hogy erre ma kevesebb esély van. Évtizedekkel ezelőtt még a gyerekek is részt vettek – pl édesanyjuk mellett – az októberi rózsafüzér-imádságon, a májusi litániákon, vagy a templomi szentségimádásokon. Ministránsként még fél órás váltással be is voltunk osztva a szentségimádásra. - Ma már mindez a múlté. A rózsa-füzérre, vagy litániára jó, ha fél tucatnyi nyugdíjas eljön a templomba. A gyerekek azt sem tudják, mi az a litánia, vagy szentségimádás. Pedig ott láthatnák, hogy a közösségi imának is van élménye.
Chiara Lubich a közlekedőedény elvéhez hasonlítja a közösségi imádságot. Amikor folyadékot öntünk az egyik edénybe, akkor megemelkedik a folyadék szintje az összes többiben is. Ugyanígy van akkor, ha valaki imádkozik. Az imádság a lélek felemelkedése Istenhez, és amikor egyikünk felemelkedik, felemeli magával a többieket is. (i.m. 128 old.)
3./ A Házasság Hete alkalmából szép tanúságtételeket láthattunk a tv-ben a házasság értékétől. A házasság szép. Olyan, mint egy szép ház, ahol a lakó örömmel él. Ám amint a házhoz szükséges a habarcs (malter), úgy a házasság kötőanyaga az imádság!!! Az imádság pedig a családban születik!