Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Magyarország manapság kínok közt vergődik, állami és gazdasági létét igyekszik megmenteni és biztosítani. De nemcsak állami létünk veszedelme ijeszt minket, hanem erkölcseink hanyatlása nehezíti meg helyzetünket, aminek következtében nem állnak rendelkezésünkre azok az erőteljes reakciók, melyek által kiemelkedhetnénk a posványból s azzal a végveszélyből is. Ennek az oka azonban már nemcsak a magyar, hanem az európai világ dekadenciájában keresendő. Az egész európai világon rémülettel látjuk az erkölcsi válság tüneteit s meg kell tapasztalnunk, hogy nemcsak emberek, hanem nemzetek, korszakok s kultúrák is lehetnek betegek, hogy azok is haldokolhatnak s meghalhatnak.

A mai dekadenciának egyik jellemzője a tiszteletlenség. Az individualizmus s az azzal járó tiszteletlenség August Comte (1798-1857, francia filozófus) szerint „nyugat-európai betegség”, melyben egész kultúránk tönkre mehet. A dekadenciának másik jellemzője a cinizmus, mellyel minden nagy eszmét és eszményt és szellemi valóságot bepiszkítanak s profanizálnak.

Ami az erkölcstelenség sártengereit kavarja, s amelyhez fogható destruktív hatalom nem volt a múltban, az a kapitalizmus, a pénz nemzetközi hatalma, mely a legdurvább materializmust szolgálja s kizárólag a profitot, a több pénzt, a hasznot kergeti s annak áldoz föl mindent. Korlátokat s törvényt nem ismer, s ugyancsak immorális. Ez az istentagadásnak s kegyetlenségnek, az önzésnek és zsarnokságnak megtestesülése, - az ördög országa a földön.

A zsák megtalálta foltját. Az erkölcsi dekadencia, mely Istent tagad s magát törvényei alól emancipálta, megtalálta urát: a terror, a zűrzavar és a kényuraság ördögét.

De amikor a mélybe jutunk, akkor eszmélünk rá a magaslatokra, amelyekről leestünk. Az erkölcsi mocsok s kínok e poklában értjük Szent Péter apostol szavát: Jézus „az a kő, amelyet ti, az építők elvetettetek, mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4, 11-12) Vagyis meg vagyunk győződve, hogy az egyetlen, a világ szanálását győző elv a keresztény igazság s Krisztus kegyelme.

A moralitás másik nélkülözhetetlen eleme a törvény tisztelete és szeretete. Erre is a kereszténység nevel rá minket, mint amely Isten szent akaratát látja s tiszteli a törvényben. Ezzel szemben az individualizmus a szabadság bálványainak állít föl oltárokat.

Aki az erkölcsi szép életet megtapasztalni és élvezni akarja, annak nem sopánkodnia kell, hanem küzdeni, élni a hitet, hogy az isteni igazság, melyet Jézus tanított, megszabadítson a dekadenciától, a lélek- és nemzethaláltól.

NB! Mindezeket a gondolatokat 1924-ben Prohászka Ottokár püspök fogalmazta meg, Az erkölcsi válság címmel (vö. ÖM 22, 318-330). Aktualitásából mit sem vesztett egy évszázad múltán.

2./ A 165 évvel ezelőtt született székesfehérvári püspök sírfeliratán ez olvasható: „apostolus et praeceptor Hungariae” - Magyarország apostola és tanítója. A száz éve írt tanulmányából kiemelt gondolatokkal ma is tanít. Írása után 20 évvel az Abdán agyonlőtt Radnóti Miklós költőnk ide illő gondolatát veszem befejezésül:

„Éld e rossz világot és mindig tudd, hogy mit kell tenned érte, hogy más legyen.”