Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Az ember aboszolút jövője: az üdvösség 2022.09.27.

1./ A család-csoport levelezőlistáján olvastam a megrázó történetet. A házaspár, miután megszületett első gyermeke, úgy döntött, hogy még egy gyermeket vállalnak, mondván: ha mi már nem leszünk, ne maradjon támasz nélkül gyermekünk, legyen testvére. Megszületett második fiúk is. Néhány év múlva először a kisebbik betegedett meg, ami miatt az édesanya kénytelen volt otthon maradni. Egy éve leukémiában megbetegedett az idősebbik, 12 éves fiú. Az itthoni kezelések nem voltak elégségesek. Gyógyulási esélyre Szingapúrban nyílna lehetőség, de az 270 millió forintba kerülne. A család most gyűjtést kezdeményezett, azzal a megjegyzéssel, hogy amennyiben a szingapúri kezelés mégsem jönne össze, az adományokat visszafizetik.

Hasonló történetekről már hallhattunk. Volt közöttük sikeres gyűjtés a gyógyulás is.

2./ Az embernek kétféle jövőjéről beszélhetünk.

Az egyik a szubjektív jövő, amelyet mi tervezünk, amihez lehetőségünk van. A fent említett szülők is eltervezték a család, ezen belül két gyermekük jövőjét. A tőlünk függő jövőt minden ember tervezi: tanulmányok, pályaválasztás, családalapítás, házépítés, stb.

A másik az objektív jövő vagy másként nevezve a természetfeletti jövő – ezt szoktuk vallásos szóhasználattal üdvösségnek mondani. Az objektív jövőt Isten készíti nekünk, de az ember közreműködésére – földi fáradozására – is szükség van. Szent Ágoston klasszikus mondása illik ide: Isten, aki megteremtett téged közreműködésed nélkül, nem üdvözít téged közreműködésed nélkül.

Az ember abszolút jövője az üdvösség, vagyis Isten közelségébe jutni. Ott érjük el az élet teljességét, nem itt a földi életben. Ennek elfogadására azonban istenhitre van szükség. Aki nem jutott el a hitre, szükségszerűen a földi életben fogja keresni az élet teljességét; pl. a családi életben, a karrierben, felmutatható eredményekben. Csakhogy a földi életet, mely egyszer mindenkinél véget ér, nem mondhatjuk teljes életnek, hiszen véges. Sokat mondó temetői sírkőábrázolás a kettétört fatörzs. A „teljes élet” kifejezésnek logikailag ellentmond a halállal végződő élet. A „teljes élet” megfelelője csak az örök élet, az üdvösség lehet. Ehhez az örök élet reményére van szükség.

 

3./ Mire képesít az örök élet reménye?

A válasz Chiara Corbella Petrillo (1984-2012) életéből olvasható ki. (A 28 éves korában rákban meghalt olasz édesanya életét bővebben az interneten ismerhetjük meg. Nevének beütése után érdemes elolvasni a „Van több a testi gyógyulásnál” írást.)

A fiatal olasz házaspár előbb elveszítette két gyermekét. Gyászukat enyhítette, hogy a születésük után mindössze néhány percet élő gyermekeiket sikerült megkereszteltetni, akik így nem csak egy rövid földi életre, de örök életre is születtek. Amikor harmadik gyermekükkel volt várandós Chiara, rákos elváltozást fedeztek fel a nyelvén. A magzat védelme érdekében csak az egészséges kisfiú születése után vállalta a kemoterápiát, ám egy év múlva, 28 évesen meghalt. Az örök élet reményével képes volt így nyilatkozni: „van több a testi gyógyulásnál”. Boldoggá avatási eljárása elindult.

Az örök élet reménye ilyen hősiességre képesít. Másképpen mondva: „teljes életre” képesít.

 

4./ Az említett 12 éves leukémiás fiú apja azt kérdezi, Isten miért engedi meg szenvedésüket. Emberileg érthető, hogy mindent megpróbálnak gyermekük gyógyulása érdekében, az emberileg alig elképzelhetőt is (270 millió forint összegyűjtését).

Chiara Corbella Petrillo – és oly sok hívő keresztény – másik szempontra irányítja sok-sok nehéz helyzetbe jutó ember gondolatát: az ember abszolút jövőjére, az üdvösségre. Van több a gyógyulásnál – és ez a gondolat megnyugvást ad. Az üdvösség adja meg az élet teljességét! Mi, keresztények, ezt a többletet tudjuk nyújtani sokat szenvedő embertársainknak. És ez nem kevés!

 

Gábor atya

AttachmentSize
Homilia, 2022-09-27.odt31.42 KB