Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Lisieux-i Szent Teréz a maga életprogramját önéletrajzának a következő mondatában fogalmazta meg: „Az én Édesanyámnak, az Egyháznak a szívében én leszek a Szeretet.”

A farkasréti templomban őrzött Lisieux-i Szent Teréz ruha-ereklyéje számára Madarassy István ötvösművész készített ereklyetartót. Egy görög kereszt középpontjában álló szívben nyert elhelyezést az ereklye, s körülötte bevésve olvasható Teréz említett mondata. Az ereklyetartó az Oltáriszentséget őrző tabernákulum mögött kapott helyet a falmélyedésben. Nem véletlenül: az Oltáriszentséget méltán mondhatjuk az Egyház szívének; Teréz ebben a szívben nem kisebb szerepet akart betölteni, mint a szeretetet.

2./ Teréz igen nagyravágyó elképzeléseket dédelgetett arról, hogy milyen szerepet tölt majd be az Egyházban, milyen apostoli küldetése lesz. Azok példája vonzotta, akik távoli földeken hirdetik az Igét, térítenek, és vérüket adják az Úrért. Isten akarata és szeretete ehelyett a Kármel falai közé zárta a fiatal lányt. Ennyire kifürkészhetetlen volna Isten? Elpazarolná a tehetséget? Júdás minden bizonnyal ilyesféle kérdéseket tenne fel. Teréz azonban nem így gondolkodik: a szeretet rabja, de szeretetből lesz azzá, és sosem érzi, hogy végtelen vágyait a magány elnyomná vagy megnyomorítaná. Épp ellenkezőleg: a sivatag elhagyatottságában egybeforr Istennel, a csendben megtapasztalja Isten egyszerűségét, és benne maradva szinte észrevétlenül növekszik.

Teréz úgy tekint az Egyházra, mint édesanyjára. Ha egy anyától elveszik mosolygó szemét, vigaszt nyújtva ölelő karját és csitítva simogató kezét, akkor is megmarad küldetésének lényege: életet adott és szereti azt, hiszen saját testéből fakadt.

Az anyák voltaképpen egész életükön át életet adnak. Az együttérzés és a befogadás ereje rejlik bennük, ezért tudják összetartani a családot. Gyermekeket adnak a világnak, de csemetéik nem mérik fel, mennyivel is tartoznak neki ezért. Így van az Egyházban is: aki részesül a keresztség szentségében, természetfeletti életet kap, de ezt nem mindig értékeli kellően.

Isten szemében minden csak annyit ér, amennyi szeretetet magában hordoz, ahogyan a mátkapárt is megszépíti a szerelem. Teréz ilyen szeretettel szerette Istent – apostoli lelkülettel. Mivel az Úr igen korán kivette őt a világból, kevés kapcsolata volt az emberekkel, és hamarabb juthatott el odáig, hogy életét kizárólag a szeretetnek szentelje.

Teréz arra hív, hogy a körülményektől függetlenül lépjünk bizalmas kapcsolatba Istennel. Nem a szerencsén múlik, hogy szentté válunk-e, hanem saját választásunkon. Teréz mindenki számára kijelöli, hogy mi az az „egy”, ami „szükséges” (Lk 10,42). Türelmes és kitartó imádsággal kell ostromolnunk Isten szívét azoknak a nevében és azok helyett, akik elutasítják Őt. Az Úrnak valójában egyetlen dologra van szüksége ahhoz, hogy a világot megválthassa: „igazi imádókra, akik lélekben és igazságban imádják az Atyát” (Jn 4,23-24).

[vö. Victor Sion: Lisieux-i Szent Teréz spirituális realizmusa, 243-251]

3./ Szalézi Szent Ferenc írja, hogy Jézus azzal mutatta ki irántunk való szeretetét, hogy az Oltáriszentségben ételként adta magát nekünk. Ezzel fejezte ki abbéli óhaját, hogy bennünk is olyan nagy legyen a kölcsönös szeretet, hogy a másikat mindig jobban szeressük, mint saját magunkat. Szeretetünket azzal mutatjuk meg, hogy testvéremért mindazt a jót megteszem, amit megtehetek érte és imádkozom érte.

Kis Szent Teréz nem tett mást, mint az Egyház szívében a szeretet volt: minden jót megtett, amit megtehetett és imádkozott az Egyházért.