Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

2023. októberében a Vatikánban megkezdi munkáját a püspöki szinódus. Ezt a tanácskozó intézményt Szent VI. Pál pápa hozta létre a II. vatikáni zsinat után, 1967-ben, a pápával való együttkormányzás jegyében. A testületnek tanácsadó szerepe van, a döntést továbbra is a pápa hozza meg, szuverén módon. A püspöki szinódus tagjait a nemzeti Püspöki Karok választják, illetve küldik. Az idei szinódus azonban a korábbiaktól eltérő összetételű lesz. A háromszázhetven szavazati joggal rendelkező tag közé Ferenc pápa ezúttal a püspökökön kívül meghív hetven laikus hívőt, akiknek a fele nő lesz.

A püspöki szinódus – amely már csak nevében püspöki, de valójában püspöki és laikusok szinódusa – nem törvényhozó testület, tehát csak puszta tanácsadás a szerepe, amit a pápa esetleg meghallgat, de nem köteles követni. A szinódus tehát változik. Változásának indítéka, hogy kidomborodjon a kommunio-egyház szerepe, vagyis a közösségi egyház.

Vajon csak az adminisztratív döntéseknek van szerepe a közösségi vonások kialakulásában? Azt hiszem, hogy az egyházon kívül álló körülmények is hozzájárulnak az egyház közösségivé válásához. Az üldözések mindig elősegítették a közösségi vonás megjelenését, hiszen a közös baj mindig összehozza az embereket. Ezzel szemben az üldözésmentes időszakok – s a Nyugat egyházai ilyen időszakokat éltek át hosszú évtizedeken át – inkább az individuális gondolkodás felerősödését hozták el. Márpedig az individualizmus távol áll a közösségi vonásoktól. Az üldözések tehát az Egyház erősödését, az üldözésmentesség viszont az Egyház gyengülését hozták. Az üldözések szükségessé teszik az áldozathozatalt, ami erősíti a közösségi Egyházat. Az üldözésmentesség elkényelmesíti az Egyházat, hiszen nem kényszeríti tagjait az áldozathozatalra.

Áldozathozatalra persze üldözésmentes időben is van példa. A múlt vasárnap felavatott 7-8 új kis ministráns szombaton ministráns focibajnokságon vett részt. A gyerekek Újpestre szállítását több szülő vállalta. Reggel ¾ 8-kor indultak a plébániáról, s ez nemcsak a gyerekeknek jelentett komoly áldozatot, de a szülőknek is, mert a szabad szombaton való továbbalvást tette lehetetlenné. A szülők mégis boldogan vállalták az áldozatot, mert örömet akartak szerezni gyermekeiknek. A közösségi Egyház képének kialakulásához a ministráns focibajnokság is hozzájárul, nem csak a püspöki szinódus. Sőt, minden bizonnyal sokkal konkrétabban és kreatívabban járul hozzá.

Ma divat lett az Egyházat szidalmazni. Ha az Egyházat hajóhoz hasonlítjuk, akkor a kritikusok a hajóorrból csak az alsó részt látják, ami bele van merülve e világ szennyébe. A hajónak erre a tengeri sótól megmart és az időtől beszennyezett darabjára tapadnak osztrigaként a bíráskodók. De a többi, a vizek fölött csillogó részt már nem akarják láttatni. Ők csak az Egyház emberi arculatát látják és láttatják.

Ám az Egyház isteni intézmény; mert Isten bízza rá a lelkeket és nem fordítva, mint azt egyes sekrestyebürokraták gondolják, akik megrostálják a keresztelendő gyermekeket. Nem én adtam be hozzá csatlakozási kérelmemet, hanem úgy vezettek hozzá mint gyermeket, akit kézen fogva visznek el az iskolába, vagy akit elvisznek a ministráns focibajnokságra. Bárcsak az Egyház kritikusai is átélhetnék azt, amit a kis ministránsok – akkor nem a hajó víz alatti rozsdás részét látnák, hanem a vonzó víz feletti részt. Akkor élmény lenne számukra is felszállni erre a hajóra.

A különböző színű diktatúrák, deportációk és koncentrációs táborok XX. százada után itt vagyunk a neokolonializmus által gerjesztett háborúk XXI. századában. S mit látunk? Azt, hogy az ember egyedül Isten számára fontos. Ezt a fontos üzenetet pedig nem a diplomaták és filantrópnak mondott milliárdosok közvetítik az embereknek, hanem a sokat kárhoztatott Egyház. Ebből is látszik, hogy az Egyház isteni intézmény.