Az egyház – és a világ – igazi „válságmenedzserei” a szentek – 2011. június 17.
1./ Az amerikai Roger J. Landry atya fenti megállapítása látszik igazolódni azon a filmsikeren, melyről a budapesti egyetemi lelkészség lapja – az „Egyetemes” - 59. száma is beszámol. A budapesti egyetemisták május 16-án megtekintették a Cannes-i filmfesztiválon Nagydíjat kapott, azaz francia Oscar-díjban részesített Emberek és Istenek c. francia filmet.
Az egyetemisták lapja megrendítő filmélménynek minősítette a filmdrámát. A film alapja egy megtörtént esemény. 1996-ban Algériában fanatikus mohamedán terroristák elraboltak hét ciszterci szerzetest, majd lefejezték őket. Csak a fejük került elő, holttestüknek máig nem akadtak a nyomára. A francia ciszterci szerzetesek kifejezetten jó kapcsolatot ápoltak a helybéli muzulmánokkal. Valakiknek ez nem tetszett, s ezért a terroristák előbb fenyegetéssel akarták őket rábírni az ország elhagyására. A szerzetesek azonban inkább szembenéztek a halálos fenyegetéssel, és nem hagyták el kolostorukat. Az ügy két évvel ezelőtt megint az érdeklődés középpontjába került, mivel Nicolas Sarkozy francia államfő kijelentette, hogy újra fogják vizsgálni az ügy aktáit, mivel felmerült, hogy a gyilkosságot az algériai hadsereg hajtotta végre, hogy a francia közvéleményt a terroristák ellen hergelje. Ezek után egy francia filmrendező filmre vitte a hét szerzetes drámáját. Filmjében nem akarja felfedni az igazi gyilkosokat, hanem inkább a szerzetesekben dúló belső harcot ábrázolja, mely emberi gyarlóságuk és az Istennek tett fogadalmuk hűsége között bontakozik ki. Végül is a hűségük legyőzte halálfélelmüket.
Lám, itt van egy film, amely a kereszténységet nem lejáratni akarja, hanem pozitív formában mutatja be. A tavaly készült film értékét az is növeli, hogy olyan időszakban jelent meg, amikor a média világa a papok pedofil botrányaitól hangos. Olyan időszakban jelent meg, amikor az egyház válságáról beszélünk. Ezért méltán igaz az amerikai Roger J. Landry atya megállapítása:
„Az egyház válsága mindig a szentek válsága. Az évszázadok során sajnos sok botrány fordult elő, de Isten mindig támasztott szenteket, akik visszavezették az egyházat igazi önmagához. A közelmúltban kibontakozott válságot sem elég törvényi szabályozással, szűrővizsgálatokkal, jóvátétellel kezelni. Az egyház – és a világ – igazi 'válságmenedzserei' ma is egyedül a szentek.”
Az amerikai atya egyik beszédében konkrétan a reformáció megjelenésére utalt. Luther Márton ágostonos szerzetes Rómába ment, és ott szembesült a botrányos életű VI. Sándor pápa életével, akinek még bíboros korában ágyasai voltak, akiktől gyermekei születtek. Luther Márton meg akarta reformálni az egyházat, aminek az lett a vége, hogy kiközösítették, ő maga pedig új egyházat alapított. A katolikus egyház valódi reformátora azonban nem ő lett, hanem a Genfben működő Szalézi Szent Ferenc püspök és egyháztanító (1567-1622).
Hogyan újulhat meg a mai egyház a botrányok okozta válság után? Úgy, hogy Isten újra támaszt egy nagy szentet. Mert az egyház – és a világ – igazi „válságmenedzserei” ma is egyedül a szentek.
2./ Az Emberek és Istenek c. filmet nem láttam, csak a róla szóló beszámolókat olvastam. A film – mint említettem – a szerzetesekben zajló belső harcról szól, mely az élni akarás és a vértanúság ellentétéből adódik.
Az emberben olykor vannak irracionalitások. Irracionális pl a terroristákban tapasztalható fanatizmus, amely nem számol a társadalmat érintő szélsőséges következményekkel, nevezetesen ártatlan emberek halálával. De bizonyos értelemben irracionálisnak tűnik a szerzetesek kiállása a hűség mellett, akár a halál árán is. Ez az életmegvető hit nem számol a saját személyét érintő következménnyel: a halállal. Hogy lehet az, hogy valaki nem számol a halállal? Hogy lehet ezt megérteni?
Ezt az irracionális magatartást csak a vértanúk lelkületével lehet megérteni. S ebben segítségünkre van a III. szd-ban élt nagy hittudós, Órigenész. Órigenésznek az apja keresztény vértanú volt az egyiptomi Alexandriában. Az árván maradt sok gyermekről – mint legidősebb fiú a családban – az ifjú Órigenész gondoskodott. Az ókor egyik legnagyobb hittudósa – aki tehát jól ismerte a vértanúk lelkületét – úgy fogalmaz, hogy „a szentben van bizonyos becsvágy, viszonozni akarja azokat a jótéteményeket, amelyekben Isten részesítette őt, ezért kutatja, mit tehetne az Úrnak viszonzásul mindazért, amit Tőle kapott.” (Buzdítás a vértanúságra, 28) S végül csak egyetlen méltó viszonzást talál: ez pedig a vértanúság. - Ezt mondja egy vértanú fia, aki 253-ban maga is kínzások következtében halt meg. - A válság menedzserei ma is a szentek, a vértanúk! A film igazolja ezt.