Aquinói Szent Tamás: a szentek között a legtudósabb, és a tudósok között a legszentebb (2011.01.28)
1./ Joseph Lortz professzor (+1975) megállapítása a lényegét fogalmazza meg mindannak, amit a mai nap szentjéről el lehet mondani. A XIII. században élt egyháztanító, domonkos szerzetes művészi szerkezettel felépített könyvei olyan bámulatra méltók, mint korának gótikus katedrálisai. Főművét – a Summa Theologicat – befejezetlenül hagyta. Ennek nem csak korai halála (49 éves) volt az oka, hanem úgy érezte: minden pelyva, amit eddig írt, és letette a tollat. Írásai roppant logikusak, de roppant szárazak is: teológia és filozófia együtt. De Szent Tamás nem csak nagy tudós volt, hanem nagy szent is. Kortársai vallomásai szerint sokat és áhítatosan imádkozott, keresztelési ártatlanságát haláláig megőrizte, nagyon szerényen élt és hallgatag ember volt. Elmélyült imaéletének gyümölcsei az Oltáriszentségről szóló himnuszai, melyeket a pápa megbízásából írt. Abban az időben vezették be ugyanis az új ünnepet, az Úrnapját, s ehhez Aquinói Szent Tamás írta a liturgikus szövegeket. A Lauda Sion-t, a Tantum ergo-t, vagy az Adoro te devote kezdetű latin himnuszokat ma is énekeljük templomainkban. Tamás valóban a szentek között a legtudósabb, és a tudósok között a legszentebb volt.
2./ Azt hihetnénk, hogy egy ilyen szobatudós – mint Aquinói Szent Tamás – nincs hatással a mai korra. Tévedés! Csak röviden utalok Janne Haaland Matláry asszonyra, akinek önéletrajzi könyvét a Helikon kiadó 2004-ben jelentette meg. A ma már 50-es éveiben járó norvég asszony – egykori külügyminiszteri államtitkár – fiatal korában hitetlen volt. Egyetemi tanulmányai során elmélyült Aquinói Szent Tamás műveiben, konzultációra pedig egy Oslóban élő dominikánus szerzeteshez járt, hogy Szent Tamásról beszélgethessen. A vége az lett, hogy 1981-ben katolikus hitre tért, férje a magyar emigráns Matláry Árpád orvos lett, akitől négy gyermeke született. Matláryné több alkalommal volt tagja nemzetközi tárgyalásokon vatikáni küldöttségeknek, ilyen minőségben ismerte meg Ratzinger bíborost, aki aztán önéletrajzi írásához előszót is írt.
Az egyetemen tanító Matláryné megtérésében szerepe volt Aquinói Szent Tamásnak is. Az ő művei vetettek fel kérdéseket az akkor még egyetemista Janne Haalandban, s ez a keresés vezette el őt Istenhez. Így ír erről önéletrajzi könyvében:
„Krisztus jelenlétére az Oltáriszentségben természetesen nem lehet tanulással vagy logikus úton következtetni, és ugyanígy nem lehet a katolikus katekizmusból elsajátítani. Különös kegyelmi ajándék volt felismernem, hogy minden igaz. Ez az ajándék azonban jól előkészített lélekbe érkezett. A hosszú keresés és az általam feltett kérdések kellettek ahhoz, hogy ezt az ajándékot be tudjam fogadni.”
3./ A XX. század. nagy jezsuita hittudósa – Hans Urs von Balthasar – úgy fogalmazott egyszer, hogy ő a térdeplő teológiát szereti. Aquinói Szent Tamásra tökéletesen illik ez a jelző: ő valóban térdeplő teológus volt. Mielőtt íráshoz fogott, előtte hosszan imádkozott az Oltáriszentség előtt. Ennek a száraz teológiát és filozófiát ötvöző szent embernek a lelke mélyéből fakadt az a gyönyörű himnusz, melyet az Oltáriszentségről írt, s melyet Babits Mihály fordításában gyerekénekkarunk is szokott énekelni. Most csak a 7. versszakot idézem, mely Krisztus eucharisztikus véréről szól:
Kegyes pelikánom, Uram Jézusom!
Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom.
Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá:
világ minden bűnét meggyógyítaná.
Jézus úgy táplál minket vérével, mint ahogy a legenda szerinti pelikán-madár táplálja kicsinyeit: csőrével önmagát sebzi fel, hogy vérével itassa őket. Napjainkban – a véradás korában – nem nehéz megérteni, hogy a vér az életet adja a betegnek. A lélek betegsége a bűn. Jézus a szentmisében a Vérét adja a bűntől sebzett embernek, hogy új életet nyerjen. Persze kifejezőbb lenne, ha minden szentmisében lehetne két szín alatt áldozni. Az V. század előtt még minden alkalommal két szín alatt áldoztak, s a görögkatolikusoknál, ortodoxoknál ma is a bor színében Jézus Vérét veszik magukhoz a hívek. A római katolikus egyházban ritkán lehet a szent Vérrel is áldozni, de ez annál kifejezőbben juttatja emlékezetünkbe azt, amit Aquinói Szent Tamás himnusza tartalmaz: Jézus szent vérének egy cseppje is képes minden bűnt meggyógyítani. Szentáldozás után köszönjük meg Jézusnak, hogy vérével megújította életünket. Vére életet adott nekünk.