„Tartsátok nagy örömnek a megpróbáltatásokat!” – 2011. február 25.
1./ Jakab apostol olyan időszakban (Kr. u. 45-62 között) írta levelét, amikor a jeruzsálemi kereszté- nyeket – kiknek püspöke volt – üldözés érte. Célja tehát az volt, hogy türelemre és bátorságra buz-dítsa az üldözötteket. Ezért levelének elején mindjárt ezzel kezdi: „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket.” (Jak 1,2)
Elképesztő gondolatnak látszik, hogy tartsák örömnek a megpróbáltatásokat. Helyettesítsük be Jakab apostol korát a mai korral, és képzeljük el, hogy az egyiptomi Alexandriában, vagy Indonézi-ában, ahol halomra ölik a keresztényeket, azt üzenné a püspökük, hogy tartsák nagy örömnek eze-ket a megpróbáltatásokat. Ha figyelemmel kísérjük az említett keresztényüldözési híreket, akkor azt látjuk, hogy a püspökök a helyi hatóságokhoz és a világ közvéleményéhez kiáltanak védelemért. Erre azt mondjuk: helyesen teszik. De most képzeljük el azt az esetet, hogy a püspökök Jakab apos-tolhoz hasonlóan azt mondanák: tartsátok nagy örömnek a megpróbáltatásokat! Amint a híradások-ból kitűnik, a mai püspökök nem ezt mondják. Jakab apostol viszont ezt mondta.
Hajlamosak vagyunk a mai üldözött egyiptomi és indonéz egyház püspökeivel egyetérteni, Jakab apostollal pedig vitába szállni. Emberi természetünk ugyanis borzad az igazságtalan megaláztatástól és szenvedéstől. Úgy gondoljuk, hogy a hit miatti megpróbáltatásokat nem lehet ilyen kegyeskedés-sel örömnek mondani.
Csakhogy: Jakab apostol kijelentése Isten kinyilatkoztatott tanításában, a Szentírásban olvasható.
Ha azt mondom, hogy Jakab apostol tévedett, akkor ezzel azt is állítom, hogy az isteni kinyilatkoz-tatás is téved. Márpedig ez lehetetlen. Hát akkor mégis Jakabnak van igaza, és örömnek kell tartani a megpróbáltatásokat? Ezt a dilemmát valahogy fel kell oldani!
2./ A mindennapi életben a próbatételeket kifejezetten hasznosnak és kívánatosnak tartjuk. A fiata-lok különösen szeretik a kihívásokat, amikor kipróbálhatják testi erejüket, vagy szellemi teljesítmé-nyüket. A fiatalok szeretik a versenyeket. A sportolók úgyszintén áhítoznak az egyre keményebb próbatételekre. A boxolók például egyre nehezebb ellenfelekkel mérik össze erejüket az un. „felho-zó” mérkőzéseken. Pedig a mai profi sportvilágban a különböző versenyek kifejezetten szenvedést is jelentenek. Ez nem csak az ökölvívásra érvényes... Mégis örömmel vállalják a próbatételeket.
Másik példa: az új hidakat hatalmas súlyokkal szokták megterhelni, teherbírásuk próbájaként. 1964-ben láttam az új Erzsébet híd próbaterhelését, amikor több villamosszerelvénnyel és autóbusz-szal terhelték a hidat (a villamost azóta megszüntették a hídon). Ahogy a hidat súlyokkal próbálják ki, a szenvedés a hit teherpróbája. Ahogy a sport- és tanulmányi versenyek próbatételére szükség van, úgy szükséges a hit próbatétele is – ez pedig a szenvedés próbája. S ahogy örömmel vesszük a hídavatás próbáját, ahogy örömmel vesszük a fizikai és szellemi próbatételeket, úgy örömmel kell venni a hitbeli megpróbáltatásokat is.
Miért kell örülni a hitbeli megpróbáltatásoknak? Jakab apostol ezt pontosan megindokolja leve-lében. „Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tö-kéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jak 1, 3-4)
Amikor üldözés éri a keresztényeket, akkor természetesen a világ közvéleménye elé tárjuk a sé-relmeket. Ez a külső fórum. De ugyanakkor szemünket magasabb rendű lelki javakra kell irányíta-ni. Ez az egyetlen megoldás és magyarázat. Ez a belső fórum, de ezt csak hitben lehet felfogni. Isten a lelki tökéletesedés eszközeként engedi meg a földi szenvedést választottainak. És ezt jól tudják az egyiptomi és indonéz püspökök is. Lehet, hogy nem mondják, de erre talán nincs is szükség, hiszen a Szentírásban olvashatja az üldözött keresztény Jakab apostol szavait: „tartsátok nagy örömnek a megpróbáltatásokat.”
Szent Ágoston püspök szerint minden kegyelem: a jó és a rossz egyaránt. A XIX. szd-ban élt híres londoni baptista lelkész (Spurgeon) ugyanezt így fogalmazta meg: „mindennek van fény- és árnyoldala, a mi Istenünk pedig mind a két oldalon megtalálható.”
Istenünk tehát azért visz bele a küzdelembe és megpróbáltatásba, hogy nevelhessen és felma-gasztalhasson utána. Aki tovább néz a pillanatnyi szenvedésnél és keresztnél, az mégis valamiféle belső örömmel tudja elfogadni a megpróbáltatásokat. Miként Szent Jakab apostol is tette!