Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Milyen világ jön Európában?

Évszázadokon keresztül pestisjárványok és háborúk sújtották Európa népeit. Az elmúlt bő félszáz év békés időszaka úgy tűnik végleg elmúlt. A covid-járvány és annak utóhatásai, pl. tüdőembóliával kórházba kerülő poszt-covidos betegek, vagy a járvány miatt elmaradt beavatkozások miatt meghosszabbodott kórházi várólisták elénk tárják emberi mivoltunk törékenységét. A közel egy éve tartó háború eszkalálódása egyre kilátástalanabbá teszi a helyzetet, ami abból is látszik, hogy az ukrán lakosság menekülése semmit sem mérséklődött. Mindeközben a vallásos hit annyira visszaesett, hogy az Egyház Európában diaszpóraegyházzá zsugorodik. Nyilván sokan örülnek ennek, de nem tudják, hogy inkább sírni kellene emiatt. Miért? Azért, mert a vallásos hit egy kapaszkodót jelent az élet próbatételeiben. Aki látogatóként járt kórházban, láthatott ágy felett lógó kapaszkodót. Aki átélt egy operációt, az tudja csak igazán, mennyire fontos ez a kapaszkodó.

A vallásos hit fontos kapaszkodó az élet krízishelyzeteiben. Nem pótolja semmilyen szakember.

Jól tudták ezt a korábbi századokban. Csak egy példát említek a vallásos hit szerepére vonatkozóan.

2./ Matthias Grünewald isenheimi oltárképe 1516-ban készült az antonita kolostor részére. Ebben a kolostorban ápolták a bélpoklosokat, a gyógyíthatatlan leprásokat. A szárnyasoltár középső képén a keresztre feszített Jézus testét beborítják a korbácsolás okozta sebhelyek. A templom elkerített részében helyet foglaló – szintén sebekkel borított – leprások magukat láthatták Jézus alakjában, egyben erőt merítve Jézus szenvedéséből a maguk szenvedésére. A vallásos hit kapaszkodót jelentett a kor kivetettjeinek számító leprásoknak. Ha a világ ki is vetette magából őket, hitték, hogy Isten szereti őket, aki Fiát adta minden emberért, még a leprásokért is. Nem érezték értelmetlennek az életet.

Kivetettek minden társadalomban vannak. Korunk a kiselejtezés kultúráját gyakorolja, vagyis aki már nem hajt hasznot, azt kiselejtezik, legyen az öreg, halálosan beteg, vagy nem kívánt gyermek. A kiselejtezés kultúrájára Ferenc pápa a következő példát mondta el. Egy több gyermekes család együtt élt a nagypapával. Amikor az idős nagypapa nyáladzani kezdett, s emiatt a szülők szégyelltek vendégeket fogadni, az apa döntött: mostantól a nagypapa külön asztalnál fog étkezni, így szégyenkezés nélkül tudják fogadni a vendégeket. Egy alkalommal az apa hazatérve azt látta, hogy 8-9 éves fia deszkával, kalapáccsal a szögekkel foglalatoskodik. Kérdésére - „mit csinálsz?”- a fiú azt válaszolta: egy asztalt neked, amikor meg fogsz öregedni. Ferenc pápa így összegezte a példát: amit a selejtezéssel vetsz, azt fogod aratni.

3./ Az Istent „kiselejtező” világ megfosztja az embert emberi méltóságától.

Heinrich Böll (1917-1985) Nobel-díjas katolikus író ezt írta:

„Még a legrosszabb keresztény világot is többre értékelném, mint a legjobb pogány világot, mert a keresztény világban van hely azoknak, akiknek semmiféle pogány világ nem ad helyet: a nyomorékoknak és a betegeknek, az öregeknek és a gyengéknek; és nemcsak helyet, de szeretetet is kapnak olyanok, akik a pogány és istentelen világban haszontalannak tűntek és tűnnek.”

XVI. Benedek pápa világosan megfogalmazta az Isten nélküli világ tragikumát:

„Az ember nem lesz nagyobb ott, ahol Isten eltűnik. Éppen ellenkezően: elveszti isteni méltóságát, elveszti az isteni ragyogást tekintetében. Végül már csak a vak evolúció termékének mutatkozik, és mint ilyent, lehet használni és lehet meggyalázni. Korunk tapasztalata éppen ezt erősíti meg.”

Összefoglalva mondhatjuk, hogy az Istent kiselejtező Európa a vesztébe rohan. Az ószövetségi Ozeás próféta Izraelben működött a Kr. e. 8. század derekán, az ország pusztulása előtt. Látva a nép bálványimádását, Istentől való elfordulását, vészjósló hasonlattal eldobott cseréphez hasonlította Izraelt (vö. Oz 8, 8). Ma egyre többen beszélnek Európa marginalizálódásáról. Nekünk látnunk kell ennek okát: Európa elhagyta kultúrájának gyökerét, az Istent. Nem feledhetjük a kinyilatkoztatás tanítását: „aki szelet vet, vihart arat”. Az egykor virágzó Európa könnyen válhat eldobott cseréppé.