Lisieux-i Szent Teréz békessége – 2022.05.17.

Békességet hagyok rátok; az én békémet adom nektek.” (Jn 14,27) – hallottuk a mai evangéliumban a tanítványaitól búcsúzó Jézus szavait.

Jézus a maga békességét nem viszi magával, hanem úgy hagyja tanítványaira, mint ahogy Illés próféta Elizeusra hagyta a palástját. Jézus megjegyzi még, hogy az ő békessége nem a világ által nyújtott békesség. Két okból is szükséges volt ez a megkülönböztetés. Egyrészt az ókori görögök Plútóban tisztelték a békesség és a gazdagság istenét és úgy vélték, hogy akinek elég pénze van, annak elég békessége is van. Másrészt a rómaiaknál Pax volt a béke istennője; továbbá Augustus császár óta emlegették a Pax Romanum-ot, a római békét, de ahol ennek a világhatalomnak a békessége uralkodott, az a temetők békessége volt.

 

Mit jelent a békesség a mai kor zaklatott embere számára? Leginkább azt jelenti, hogy „hagyjanak engem békén”! Békesség alatt elsősorban nyugalmat, a külső körülményektől függő nyugalmat értünk. Jézus ezzel szemben a körülményektől független békességet hagyja ránk, tehát nem a külső körülményektől függő nyugalmat, hanem az ember belsejéből, lelkéből feltörő nyugalmat hagyja ránk. Így megtörténhet, hogy nincs ugyan nyugalmunk, de mégis van belső békességünk.

„Férfinak és nőnek teremtette őket”, 5. - 2022.05.16.

1./ A farizeusok provokatív módon próbára tették Jézust, amikor a házasság felbonthatóságáról kérdezték. Jézus ezt válaszolta nekik: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségével tart, és egy test lesz a kettő? Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” (Mt 19, 4-5)

Korunk társadalma próbára teszi a keresztényeket. A válás kérdésében jószerivel nem tesznek fel kérdést, mert azt társadalmilag „elfogadottnak” tekintik. Ám a progresszívnek kikiáltott nyitott társadalom újdonsült „termékeivel” kapcsolatban kimondva-kimondatlanul, olykor provokatív formában mégiscsak próbára teszik a keresztényeket. Konkrétan például azzal, hogy miként viszonyulunk a gender és az LMBTQ ideológiához. Az előző elmélkedésekben már érintettem a katolikus tanítást, ezért most inkább a család társadalmi beágyazottságának történelmi változásaira kívánok visszatekinteni.

Lelkipásztori levél, 2022.05.14.

 

Kedves Testvérek!

 

Közeledve Lisieux-i Szent Teréz halálának 125. évfordulójához (szeptember 30.), emlékezve a Teréz-misszió magyarországi megalakulásának 15. évfordulójára (Törökszentmiklós, 2007. május 11.), elmélkedjünk a Teréz-misszió imaközösség jelentőségéről.

 

A múlt

A lisieux-i kármelita kolostor előljárója 1896. május 30-án magához hívatta az akkor már halálos betegségben szenvedő 23 éves Thérése Martin nővért (Lisieux-i Szent Teréz családi neve), és azzal bízta meg, hogy imádkozzon a június 28-án pappá szentelendő Adolphe Roulland-ért (1870-1934), akit augusztus 2-án Kínába küldenek missziós papnak. A két szerzetes ezután levelezés útján tartott kapcsolatot, mely levelek fennmaradtak és értékes kiegészítői a Szent élettörténetének.

„Férfinak és nőnek teremtette”, 4. - 2022.05.09.

1./ A bibliai teremtéselbeszélésnek a címben említett mondata - „férfinak és nőnek teremtette őket” (Ter 1,27) – az embert bensőséges kapcsolatba hozza Istennel. - írja a Katolikus Nevelés Kongregációjának hasonló című dokumentuma. (31).

A dokumentum XVI. Benedek pápát idézi, aki szerint a férfi és nő kettősségének a „gender” általi tagadása valójában az ember teremtményi szemléletét zárja ki; ha pedig a férfi és a nő kettőssége nem teremtett adottság, akkor a család sem létezik többé, mint a teremtéssel meghatározott valóság. (34)

 

A gender-ideológia tehát Isten- és családellenes. XVI. Benedek pápa korábban így írt a család társadalmi szerepéről:

Az Egyház a családban látja a legfontosabb értéket, amit meg kell védeni minden olyan támadástól, aminek célja, hogy aláássa a családban lévő szolidaritást, vagy ami megkérdőjelezi annak puszta létét.

Mindennél fontosabb számunkra, az Egyház számára, hogy segítsük a családokat, amelyek minden egészséges társadalom legalapvetőbb egységei. Ezért csak a családokban alakulhat ki a generációk közötti közösség, amiben a múlt emlékezete a jelenben él, és ami nyitott a jövőre. Így folytatódik és fejlődik valójában az élet. Nem létezik valóságos fejlődés az élet ezen folytonossága nélkül, és ez szintén lehetetlen a vallásos elem nélkül. Istenbe vetett hit nélkül, Krisztusba vetett hit nélkül, aki mindenek felett a hit képességét és az élet képességét adja nekünk, a család nem képes a túlélésre. Ezt láthatjuk napjainkban. Csakis a Krisztusba vetett hit és csakis a részvétel az Egyház hitében mentheti meg a családot, másrészt csak akkor maradhat fenn az Egyház, ha a család megmarad.”