Lelkipásztori levél, 2022.08.15

 

Kedves Szülők és Fiatalok!                „Ne ingadozz bármi szélben, és ne járj minden úton.” (Sir 5,9)

 

1./ Nagyszülőkkel beszélgetve sokszor hallom aggódásukat: „én már elhagyom ezt a világot, de mi lesz az unokáimmal ebben a romlott világban?” Aggódásuk indokolt, hiszen apokaliptikus időket élünk. Az emberiség erkölcsi válsága számos más válság okozója: háborúk, világjárványok, klímaválság, demográfiai és élelmezési válság, migrációs és menekültválság, stb. A felsoroltakból a demográfiai válság egyik összetevőjére, az élettársi viszonyra térek ki. Azért erre, mert ez a fiatalokat érinti elsősorban. Másrészt statisztikailag kimutatható, hogy az élettársi viszonyból kevesebb gyerek születik, ezáltal a demográfiai válságot súlyosbítja. Miközben a klímaválság egyre nagyobb figyelmet kap, és szenvedünk is tőle (pl. aszályos nyár), az élettársi viszony problémáját mély csend övezi. Pedig romboló hatását tekintve felér egy erkölcsi atombombával.

Lelkipásztori levél, 2022.07.23

 

Kedves Testvérek!

 

1./ Orbán Viktor miniszterelnök tusványosi beszédében mondta: „Az EU-nak nem az a dolga most, hogy az oroszok vagy az ukránok oldalára álljon, hanem hogy közéjük álljon.”

 

E megközelítésről jut eszembe néhai Szabó Imre (1930-2018) verbita misszionárius elbeszélése a pápuákról. Imre atyát közel harminc éve rendelte haza a rendje, hogy idehaza erősítse a verbita rend újraindulását.

Az őserdőben élő szomszédos pápua törzsek között – ahol Imre atya is élt – átlag két évente kitört a háború: nyilakkal és dárdákkal, a XX. század második felében! Egy-egy törzs 120-150 emberből állt. A háború mindig valami vita miatt támadt. Nőkre sosem lőttek. Ha 3-4 halott volt az egyik oldalon, akkor rendszerint befejezték a háborút, mert ilyen kis népesség mellett ez már nagy veszteségnek számított. Ha mégsem vetettek véget a háborúnak, akkor egy harmadik törzs lépett közbe (amolyan ENSZ-békefenntartóként), és befejezték a harcokat. A győztes törzs ezután értékes ajándékkal lepte meg a vesztest: disznót ajándékozott neki. Náluk ez komoly értéket jelentett. A győztes így fejezte ki a maga erőfölényét.

„Ahol a kincsed, ott a szíved is” (Mt 6,21) – 2022.06.17.

1./ A mai evangéliumban (Mt 6,19-23) a valódi kincsgyűjtésről hallottunk. Az ókori emberek háborús helyzetben a földbe ásták kincseiket, abban a reményben, hogy a vészhelyzet elmúltával majd előássák. Így kerülhetett a földbe a IV-V. században Székesfehérvár környékén (Polgárdi és Kőszárhegy között) egy ezüst lakomakészlet, melyet egykori gazdag tulajdonosáról Seuso-kincsként ismert meg a világ, s amelyre 1970-ben bukkantak rá.

Jézus ezt a saját korában ismert kincsmentési szokást használja fel arra, hogy a legértékesebb kincsről szóljon. Az az igazi kincs, amely romolhatatlan és örök; ez pedig a mennyi jutalom. Amit evilági kincsnek tartottak – legyen az értékes ruha, pénz – az értékét veszti. A ruhát megeszi a moly, a pénzérmét elemészti a rozsda. Az, hogy ki mit tart igazi értéknek, meghatározza egész életét, minden tettét. Aki Isten szolgálatát tartja értéknek, az egész szívvel éli keresztény életét: a szíve ott van, ahol a kincse.

A lisszaboni szent: Páduai Antal – 2022.06.13.

1./ A Lisszabonban született Antalnak (1195-1231) annyi köze volt Páduához, hogy ott halt meg, és ott van eltemetve. Rövid 36 évet kitevő életének utolsó tíz évét Itáliában töltötte, mégis az egyik leginkább nemzetközinek számító szentek egyike. Tisztelete halála pillanatától kezdve elterjedt az egész világon. Legendáiból ered az a szoborábrázolás, mely szinte minden templomban megtalálható, amint karjában, vagy könyvén tartja a Gyermek Jézust.

„Sajnos, elfeledtük azt, hogy a legendák egyfajta rejtett nyelvet és kulcsrendszert jelentenek. Így mit jelent például az, hogy egy megnevezett tengerparti városkában csak a halak hallgatták meg a prédikációját? Nos, mit jelentenek éppen a halak? Azt, hogy akiknek a prédikáció szólt, ugyanoly süketek maradtak rá, mintha a süketség és némaság szimbólumainak tartott halaknak prédikált volna. A legenda jelképrendszere óvatos és ironikus ebben a képben; kifejezni akart csak és nem lázítani. De az utána következő századok nem vonták kétségbe, hogy valóban a halaknak prédikált...” (Ijjas Antal: Szentek élete II. 88)