Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ A görög oikein=lakni szóból eredő ökumenizmus alatt a keresztények egységtörekvését értjük. Krisztus szándéka az volt, hogy övéi „mind egyek legyenek” (Jn 17,21). A II. vatikáni zsinat Unitatis redintegratio kezdetű határozatában olvassuk: „Krisztus Urunk csak egyetlen egyházat alapított, mégis több keresztény közösség igényli, hogy elismerjék, mint Jézus Krisztus igazi örökségét. Valamennyien az Úr tanítványainak vallják magukat, de különbözőképpen vélekednek és külön utakon járnak, mintha maga Krisztus lenne megosztva. Ez a megosztottság kétségkívül ellene mond Krisztus akaratának, botránkoztatja a világot és károsítja a legszentebb ügyet, az evangélium hirdetését minden embernek.”

Minden év januárjában ún. ökumenikus imahetet tartunk, melynek során kölcsönösen ellátogatunk a különböző felekezetű keresztények templomaiba, hogy közös imádsággal esdjük ki az Úrtól a keresztények egységét. Az imádságon van a hangsúly, hiszen a keresztények egysége nem jöhet létre valamilyen politikai államcsínnyel. Sem a pápa, sem a protestáns világegyház tanácsa nem rendelkezik olyan abszolutisztikus teljhatalommal, hogy megalkosson egy kiegyezési formulát. Az ökumenikus imahét – miként a neve is jelzi – olyan törekvést jelent, melyben az Úrhoz fordulunk, hogy Ő vezessen bennünket az egység felé vezető úton.

1./ Az Ukrajnában dúló proxy-háború sok gondolatot vet fel. Ezek között először az Egyház tanítóhivatalának – a II. vatikáni zsinatnak, ill. pápáknak – a megnyilatkozását idézem.

A Gaudium et spes zsinati határozat szerint „a béke nem egyszerűen a háborútól való tartózkodás, és nem is az ellenséges erők valamiféle stabil egyensúlya”. (78) Szent VI. Pál pápa 50 évvel ezelőtt írta béke világnapi üzenetében, hogy „a béke az igazságosság gyümölcse”, miként azt Izajás prófétánál is olvassuk: „az igazságosság békét terem, az igazságnak meg biztonság lesz a gyümölcse mindörökre” (Iz 32,17). XI. Pius pápa 100 évvel ezelőtti körlevelében pedig arról írt, hogy a béke a szeretet gyümölcse is: „A valódi béke inkább a szeretetnek, mint az igazságosságnak a dolga, mert az igazságosságra csak az tartozik, hogy kiküszöbölje mindazt, ami a béke útjában áll, a sértéseket és károkat; maga a béke azonban sajátos és különleges módon a szeretet cselekedete.”

1./ A történelem vándora, az Egyház nem haladhat át a világon úgy, hogy a környezet érintetlenül és sértetlenül hagyja. Mégsem mondhatjuk, hogy a világ determináló, meghatározó hatással van az Egyházra. Azért nem mondhatjuk, mert hitünk szerint a gondviselő Isten a történelem ura. Az ószövetségi választott nép története is mutatja, hogy Isten az, aki hol óvja, hol bünteti népét, s a pogány népeket nemegyszer a büntetés eszközeként használja. A történelem tehát nem a vak sors műve, hanem Isten műve. Ahogy Dante látni engedi a pokol kapujának feliratát:

„Isten Hatalma emelt égi kénnyel, az ős Szeretet és a fő Okosság.”

Ez a Háromság – a Hatalom, a Szeretet és az Okosság – kiált Isten minden művének, a történelemnek is a homlokzatáról – írja Sczütz Antal Isten a történelemben c. könyvében (131). A történelem nem a vak sors műve, hanem Isten teremtő Hatalmának, megváltó Bölcsességének és közösség-építő Szeretetének a műve.

Kedves Testvérek!

    „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne,

    az el ne vesszen hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

1./ Karácsony ünnepéhez nagyon jól illik János evangéliumának ez a mondata, mert karácsony ünnepe nem valami általános szeretetről szól, hanem az isteni szeretetről. Az idei karácsonyt beárnyékolja a háború. Mit ért meg Isten szeretetéből az a család, amely elvesztette egy tagját a háborúban, vagy földönfutóvá lett? Egy kegyetlen világ fenyegetése alatt szorongó ember mit lát meg abból, hogy Isten szereti a világot? Miben látszik ez a szeretet, amikor annyi kétségbeesés, szomorúság, hazugság, kegyetlenség van ebben a világban; amikor ez a világ egy olyan új katasztrófa felé sodródik, amit egyikünk sem akar!? Hihető, hogy Isten szereti ezt a világot? Ugyan, mit szerethet Isten ezen a világon?

2./ János evangélista itt az agapé szót használja a szeretet kifejezéseként, amely az „annak ellenére való szeretetet” jelenti. Olyan szeretetet jelent, amit nem kiérdemelt az emberiség, hanem előzetes érdem nélkül kapott.