Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

Historia est magistra vitae – a történelem az élet tanítómestere                        2021. június 29.

1./ Az esztergomi főszékesegyház káptalanjában halálozások során megüresedett stallumokat (kanonoki ülőhelyeket/hivatalokat) részeben graduális promóció útján – kinevezési sorrend szerinti előléptetéssel –, részben új kinevezésekkel tölti be a Bíboros Főpásztor. Ily módon kerültem előbbre, a Bánfy Lukács stallumba, ami arra indított, hogy jobban megismerjem a XII. században élt esztergomi érsek életét és korát. A történelmi tájékozódás meglepő felismerésekhez vezetett.

Pro vagy contra?

1./ Kevert világban élünk, ahol a keresztény tanítással ellentétes gondolatok befészkelik magukat katolikus emberek fejébe, s ezt beszédben és cselekedetben kifejezésre is juttatják. Az egyik budai patinás katolikus gimnázium diákja tanítási órán kifejtette, hogy hibásnak tartja az egyház abortuszellenességét. A pedagógus válasza az volt, hogy ő viszont nem ért egyet a diák nézetével. Az ügy ezzel be volt fejezve. Arról is értesültem, hogy több katolikus hívő részt vett a kormánypárt által előterjesztett – majd megszavazott – pedofilellenes törvény elleni tüntetésen. Konkrétan egyházi iskolát végzett, vallásgyakorló fiatalokról és plébániai munkatársról van szó, akik magabiztosak cselekedetük helyességét illetően.

1./ Apátlan nemzedék – ez a fogalom már évtizedek óta használatos. A csonka családban – rendszerint apa nélkül – felnövő generációkra értjük. Az apátlanság következményeit az egész társadalom megsínyli, mert tovább gyűrűzik, mint a vízbe dobott kő által kiváltott hullámok. Nem véletlen, hogy ez a szociológiai jelenség irodalmi alkotásokban is visszhangra talált. Az apátlanság hiányra utaló kifejezés, azonban látnunk kell, hogy ez már valaminek a következménye; olyan, mint a ráknak az áttétele. Pestalozzi svájci pedagógus, a neveléstudomány meghatározó személye már a XIX. század elején rávilágított egy mélyen igaz összefüggésre:

„Az apai hatalom szent! Az édesapák isteni intézményt képviselnek. A gyermekeknek mindenkor kötelességük édesapjukat úgy tekinteni és úgy tisztelni, mint isteni kéz felavatottját és megszenteltjét.”

Igaza van: ha elvetik a tízparancs 4. előírását, akkor annak messze ható következményei vannak.

1./ Szent József a dolgozó apa

Ferenc pápa: Patris corde – Apai szívvel kezdetű apostoli buzdításának 6. pontja a munka kérdésével foglalkozik – Szent József személyén keresztül. „Szent József ács volt, aki becsületesen dolgozott, hogy családja megélhetését biztosítsa.”

Szent II. János Pál pápa munkáról szóló szociális enciklikájában írja, hogy az embert a munka különbözteti meg az állattól. Az állat is tevékenykedik ugyan, hogy önmagát fenntartsa, de ezt a tevékenységét nem lehet munkának nevezni. (Laborem exercens, 1.) A bűnbe esett emberiség életében veríték és fáradság kíséri az ember munkáját (vö. Ter 3,17.). Ebből a szempontból a munka: a bűnért járó elégtétel, penitencia, vezeklés, amit jó szívvel vállal magára a keresztény ember. A munkának a megváltás rendjében betöltött szerepéről így ír a lengyel pápa: „A hívő keresztény munkájában Krisztus keresztjének egy kicsinyke részét találja meg és a megváltás ugyanolyan lelkületével fogadja el, mint amellyel Krisztus fogadta értünk a maga keresztjét.” (LE 124.) De mégis tudatában van a keresztény ember annak, hogy munkájával Isten országát építi és az „új ég és új föld eljövetelét készíti elő” (Jel 21,1). Ilyen értelemben mondja Szent Pál is, hogy „Istennek vagyunk munkatársai” (1Kor 3,9).