Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ A szocialista/kommunista rendszer összeomlása után nagy reményekkel tekintettünk a nyugati társadalomra. Vágyaink bűvkörében szinte ünneprontásként hatott Szent II. János Pál pápa 1991. május 1-én (Munkás Szent József emléknapján) megjelent Centesimus annus - Századik év kezdetű enciklikájának mondata: „nem fogadható el az az állítás, hogy az úgynevezett »létező szocializmus« bukása után a gazdasági szerveződés egyetlen modellje a kapitalizmus”. (35.p. 4.bek.)

A szocialista rendszer sem tekinthető megoldásnak, mert az valójában államkapitalizmus. Amúgy a szocializmust akár mint ideológiát, akár mint gazdasági rendszert bőségesen cáfolja az enciklika első része, nem beszélve arról, hogy maga a történelem mondott róla ítéletet, amikor csődbe juttatta azokat a társadalmakat, amelyekre ezt az utat kényszerítette a megszálló hatalom.

De miért nem ajánlható mindenestül a kapitalista rendszer? Az enciklika 36. pontja kifejti. A korábbi századokban a gazdasági tevékenység feladata a javak elegendő mennyiségének megteremtésére irányult. Mára viszont nem az elegendő mennyiség előállítása jelent elsőséget, hanem hogy megfeleljenek a minőségi követelményeknek: mint az áruminőség, a szolgáltatások minősége, végső soron az emberi életminőség. „Egy minőségileg még inkább megfelelő és gazdagabb lét igénylése önmagában véve törvényes. Mégsem lehet szemet hunyni az újfajta veszélyek előtt.” (2.bek.)

1./ Ferenc pápa a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen a következőket mondta:

„Magyarországon egymást követték azok az ideológiák, amelyek igazságként mutatkoztak be, de szabadságot nem adtak. És ez a veszély ma sem szűnt meg: gondolok itt a kommunizmusból a konzumizmusba való átmenetre. Mindkét „izmus” közös vonása a szabadság hamis eszméje; a kommunizmus „szabadsága” olyan „szabadság” volt, amelyet rákényszerítettek az emberekre, amelyet kívülről korlátoztak, amelyben mások döntöttek; a konzumizmus „szabadsága” pedig egy szabadelvű, hedonista, önelégedett „szabadság”, amely a fogyasztás és a tárgyak rabszolgáivá tesz bennünket. Milyen könnyű eljutni a gondolkodásra mért korlátoktól, ami a kommunizmusé, a saját magunk korlátok nélküli elgondolásához, ami a konzumizmusé! A korlátolt szabadságból egy korlátok nélküli szabadságba. Jézus viszont kiutat kínál, amikor azt mondja, hogy az az igaz, ami az embert felszabadítja, ami az embert a függőségeiből és bezárkózásaiból kiszabadítja. Ennek az igazságnak a kulcsa a szeretettől soha el nem szakadó, kapcsolatban maradó, alázatos és nyitott, konkrét és közösségi, bátor és alkotó megismerés. Ez az, aminek a művelésére az egyetemek hivatottak, és amit a hitnek táplálnia kell. Ezért kívánom, hogy ez és minden más egyetem az egyetemesség és a szabadság központja, a humanizmus termékeny műhelye és a remény laboratóriuma legyen.”

Kedves Testvérek!

1./ Noha hazánk legtöbb templomában megtalálható Lisieux-i Szent Teréz ábrázolása, Önéletrajza a Szent István Társulat kiadásában többször is megjelent az 1920-as években, utoljára az Ecclesia Kiadónál 1974-ben, kultuszának felledülése a 2007-es budapesti városmisszióhoz, valamint a 2007-től megtartott országos Teréz-missziós találkozókhoz köthető. A városmisszió keretében Kis Szent Teréz ereklyéjét több egyházmegyénkbe elvitték 2007. augusztus 30. és szeptember 22. között. Ugyanebben az évben indult el Bruno Thevenin atya kezdeményezésére, és Holló Mihályné Magdi vezetésével Törökszentmiklóson a Teréz-misszió imamozgalma. Az elmúlt másfél évtized alatt több ezren vállalták a napi imádságot a nagyon szükséges papi hivatásokért. Az évente megrendezett országos Teréz-missziós találkozók majd mindegyikén részt vett az alapító Bruno atya, akinek karizmatikus személyisége mindenkit megérintett, aki csak találkozott vele.

1./ Május 1., a munkások ünnepe – vagy ahogy nálunk nevezik: a munka ünnepe – a XIX. századi munkásmozgalmak eredményeként lett sok országban nemzeti ünneppé. A munkásmozgalom egyik legfőbb célkitűzését még a század első felében az angol Robert Owen gyártulajdonos fogalmazta meg: 8 óra munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés; ám az akkori 10-16 órás munkanapból jóval később lett 8 órás munkanap.

A munkáskérdésben gyorsan terjedtek a marxizmus és liberalizmus eszméi, de az Egyház is hallatta hangját.

Henri Lacordaire francia domonkos szerzetes, a XIX. század neves hitszónoka ezt mondta:

„Van az embernek egy elidegeníthetetlen tulajdonjoga. Olyan tulajdonjog, amit nem lehet elválasztani, hacsak meg nem szűnünk emberek lenni, és aminek elidegenítését a társadalom nem fogadná el. És ez a munkához való jog.”