Budapest - Farkasréti Mindenszentek Plébánia

1./ Az ember előtt álló két életútról – vagy kétféle magatartásról – több helyen is olvasunk a Bibliában. A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta szemléletes példával mutatja be azt az embert, aki Istenben bízik, illetve azt, aki az emberben bízik (Jer 17,5-10). Aki Istenbe veti bizalmát, hasonló lesz a víz mellé ültetett fához, melynek lombja szárazság idején is zöldellni fog, és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni. Ezzel szemben az az ember, akinek szíve elfordult az Úrtól és emberben bízik, a pusztai cserjéhez hasonlít.

Jeremiás soraiban az első zsoltár tanítása csendül fel, amely az igaz ember és a gonosz ember magatartását állítja szembe egymással. Az igaz ember az isteni tanítás igazságához szabja életét, ezért olyan lesz, mint a víz partjára ültetett fa, amely kellő időben gyümölcsöt terem és levelei nem hervadnak el. A gonosz ember a gonoszok tanácsát és a bűnösök útját választja, ezért élete a szél sodorta pelyvához hasonlít.

1./ Az ukrajnai háború elől menekülők nagy számban érkeznek a magyar határátkelőhelyekhez. A különböző keresztény segélyszervezetek mindegyike kiveszi a részét a menekültek ellátásában. Ebben a helyzetben érdemes átgondolni az egyház feladatát, illetve azt, hogy a világ mit vár el az egyháztól.

Leo Scheffczyk bíboros (1920-2005) A katolikus hit világa c. könyvében kiegyensúlyozott választ találunk erre vonatkozóan.

„Bizonyos, hogy nem könnyű áthidalni és egyensúlyban tartani az egyház vallási, természetfeletti küldetése és a világban végzett természetes tevékenysége közötti feszültséget, amely szükségképpen hozzátartozik az egyház lényegéhez. A Zsinat utáni korszak kétségkívül megmutatta, hogy félő: a súlypont túlságosan is a világban végzett munka felé tolódik el.” (256)

Tévedés egy szintre helyezni a világ szolgálatát az Istennek tett szolgálattal, pl. konkrétan a segélyezést a liturgikus tevékenységgel. Lehet, hogy egy ilyen háborús válsághelyzetben sokan a menekültek ellátását előbbre valónak tartják az istentisztelet végzésénél. Erre legjobb válaszként Szent Kalkuttai Terézt lehet idézni, akitől egyszer megkérdezték, hogy miért kezdik a napjukat két órás imádsággal és szentmisével, ahelyett, hogy ezt az időt is a rászorulók ellátására fordítanák. Teréz anya azt válaszolta, hogy a szentmise azért előbbre való a karitatív munkánál, mert ott nyernek lelki erőt a munkájuk végzéséhez.

1./ A negyvenes szám szimbolikus jelentése a Szentírásból kiolvasható.

Jézus megkeresztelkedése után – még mielőtt megkezdte volna nyilvános működését – negyven napra elvonult a pusztába, ahol a sátán megkísértette (Mt 4,2; Mk 1,12; Lk 4,2). El kell gondolkodni azon, miért ezt az időközt választotta Krisztus, és miért őrizte meg ezt az ősi hagyomány.

A negyvenes szám több helyen előfordul a Biblia lapjain. Már Szent Hilarius felveti a negyvenes szám misztériumát, amikor így ír róla: „A sátán tudta, hogy negyven nap alatt áradt szét az özönvíz, fedezték fel az ígéret földjét, írta meg Isten Mózes törvényét (ti. a tízparancsolatot), élte a nép a pusztában az angyalok életét (ti. táplálta őket mannával).” Itt nem elvont számmisztikával van dolgunk, hanem egészen konkrét események visszhangjáról.

1./ Az orosz-ukrán háború napjaiban érdemes felidézni olyan emberek gondolatait, akik átéltek egy háborút.

Mahatma Gandhi (1869-1948), India függetlenségének erőszakmentes kivívója, a kereszténység nagy tisztelője mondta: „A legnagyobb erő, amellyel az ember rendelkezhetik, az erőszak-nélküliség. Hatalmasabb, mint mindazon fegyverek között a leghatalmasabb, amelyet emberi értelem pusztításra kiagyalt.”

XII. Pius pápa (1876-1958) szerint egy nemzet élni akarása nem lehet halálos ítélet egy másik nép számára.