Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Vágyunk a mennyországra? - Teréz-mise, 2021.08.17.

1./ A gazdagság veszélyeiről szóló mai evangéliumban (Mt 19,23-30) Jézus egy elképesztő kijelentéssel provokál: „könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába” (Mt 19,24). A tű foka a legkisebb átjáró helyet jelképezi. Amint az ókori kelet legnagyobb állata nem fér át a legkisebb helyen, úgy a gazdag sem üdvözülhet, vagyis nem juthat be a mennybe – állítja Jézus. Mi volt ebben a provokáció?

Ismerni kell az Ószövetségnek a gazdagságról alkotott felfogását. Az ószövetségi szentírás több könyve tanítja, hogy Isten a jámborságot már itt a földön jutalmazza. Most meg azt hallják Jézustól, hogy a gazdag nem juthat a mennybe. Nem csoda, ha felteszik a kérdést: ha az igaz ember, akinek igaz voltát Isten gazdagsággal jutalmazza, nem üdvözül, akkor egyáltalán ki üdvözülhet?

Jézus válasza nem enyhíti a látszólagos ellentmondást. Nem arról van szó, hogy isteni csoda folytán még a gazdag is üdvözülhet, hanem: ami emberileg lehetetlen – lemondani a vagyonról a mennyek országa érdekében –, az Isten kegyelméből lehetséges. Tudjuk, hogy az ember semmit sem visz magával halálában, mindent itt kell hagyni a földi javakból. Ezért késznek kell lenni lemondani mindenről, ami akadályoz Krisztus követésében. Jézus számára „gazdag” az a szegény is, aki nem tud lemondani csekély javáról az Isten országa érdekében, azaz nem tudja vágyait megtagadni. De a gazdag is lehet „lelki szegény”, ha nem ragaszkodik javaihoz, illetőleg ezt a szeretet szellemében megfelelően használja fel. Így tett pl. Boldog Batthyány-Strattmann László, aki hatalmas vagyonából jótékonykodott a szegényeknek és ingyen gyógyította őket. Tehát nem is a vagyon, hanem a hozzá való ragaszkodás, azaz a lelkület dönti el, hogy ilyen értelemben ki a gazdag és ki a szegény. Ugyanakkor Jézus nem határozza meg, hogy a lemondás milyen fokú legyen: ő a készségről beszél. Akik hősies fokon követik a szegény Krisztust, azok az evangélium útján járnak.

(vö. dr. Jakubinyi György: Máté evangéliuma, 218-219)

 

2./ „Az embert vágyai vezérlik” - írja Petőfi Sándor Távolból c. versében. A gyermeket a játék és édesség vezérli, a fiatalt a szerelem, a felnőttet a család és karrier. Összességében sok embert a földi dolgok utáni vágy vezérel, de vannak olyanok is, akiket a mennyek országa, az üdvösség vágya vezérel.

A kérdés az, hogy vágyunk-e a mennyországba? Annyira belemerülünk a földi életbe, hogy már egészen jól érezzük magunkat s nem gondolunk igazi hazánkra, amely odafenn van (vö. Fil 3,20). Elfeledjük, hogy a földi élet híd, amelyen át kell haladni, de nem érdemes rajta sátrat verni (az Úr Jézus egyik apokrif mondása). A még kis gyermek Lisieux-i Szent Teréz anyja halálát kívánta, mert hallotta, hogy csak az juthat az örök boldogság honába, aki meghal. Ő pedig azt akarta, hogy édesanyja boldog legyen (vö. Önéletrajz, 29).

Ernesto Cardenal nicaraguai papköltő (1925-2020) a vándormadaraktól veszi a hasonlatot. Az idegenben kikelt fiókát nyugtalanság fogja el a vándorlás idején. Jóllehet sohasem látta igazi hazáját, ösztöne hajtja, megy, megindul, hogy igazi otthonára találjon. A földön született ember is, amikor értelme nyiladozik, ösztönösen megérzi, hogy ez a föld nem lehet az ő igazi hazája. Lennie kell egy igazi hazának, ahol minden végtelen vágyunk teljesedésbe megy, ahol megvalósul mindaz, ami lelkünket feszültségbe tartja: az igazságosság, a szépség, a zavartalan örök boldogság.

Lisieux-i Szent Teréz híressé vált mondása, hogy „azzal akarom tölteni a mennyei boldogságot, hogy jót teszek a földön”. Még ott is a lelkekért akart dolgozni. Jól érezte, hogy az örök boldogság nem lehet passzivitás. Teréz vágyott a mennyország után, s ezért tud ma is magával ragadni bennünket, akik talán beleragadunk a földi életbe. A szentek sajátossága ez: lelki gazdagságukkal képesek kiragadni az embert az anyagi gazdagság bűvöletéből. A jó példa valóban vonz, az isteni kegyelem pedig segít a lelki gazdagság kialakításában.

Kérjük Kis Szent Teréz közbenjárását a gyermeki bizalom és a lelki gazdagság elnyeréséhez!

(vö. dr. Jakubinyi György: A bizalom és szeretet útja, 85-86)

 

AttachmentSize
Homilia, 2021-08-17.odt32.6 KB