Címlap | Blogok | Farkasrét blogja

Urunk mennybemenetele „A” 2020. május 24.

1./ Hatalomátadás

Urunk mennybemenetelének evangéliuma (Mt 28, 16-20) a lelki hatalomátadásról szól. A média be szokott számolni a különböző hatalomátadásokról: amikor egy politikai vezető átadja a hatalmát a következő politikusnak; amikor egy gazdasági vezető átadja hatalmát utódjának; egy pap- vagy püspökszentelésről, amikor a szentelő püspök átadja a lelki hatalmat az újonnan felszenteltnek.

A mai ünnep Jézus hatalomátadásáról szól. Csodálatosan szép záróképpel fejezi be Szent Máté az evangéliumát: Jézus egy magas hegyre rendeli apostolait, és ott átadja nekik hatalmát. Máté nem beszél a mennybemenetelről, de ez hozzá értendő: Jézus elhagyja a földet, s miután létrehozta Isten országát, gondoskodik annak további fönnállásáról. Ennek érdekében adja át a maga lelki hatalmát. Először leszögezi, hogy „én kaptam minden hatalmat égen és földön” (Mt 28, 18), majd átadja ezt a hatalmat: „menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket.” (Mt 28, 19)

2./ A hatalom megkérdőjelezése

Jézus tehát lelki hatalommal ruházza fel tanítványait. Az apostolok ennek az isteni hatalomnak a szolgái, küldöttei (egyébként szó szerint ezt jelenti a görög aposztolosz szó). Amikor az apostolok hatalmáról beszélünk, akkor meg kell említeni, hogy itt nem a hétköznapi életben megszokott hatalomról van szó. A hatalom szónak mindig érezzük a mellékjelentését: politikai vagy gazdasági mellékízét. Amikor jézusi, apostoli hatalomról van szó, akkor ezeket el kell felednünk, mert itt tisztán lelki hatalomról van szó. A politikai és gazdasági hatalom mindig legyőzni akar, olykor oly módon, hogy megalázza az embert. A lelki hatalom nem legyőzni és megalázni akarja az embert, ellenkezőleg, felemelni akarja. Felemelni pl. a bűnből.

Látjuk tehát, hogy egészen más jellegű a politikai és gazdasági, valamint a lelki hatalom. Mondhatjuk úgy is, hogy éles határ húzódik meg az e világi hatalom és a természetfeletti hatalom között. Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert napjainkban többen összemossák a jellegében teljesen különböző hatalmakat.

Miért próbálják összemosni a lelki hatalmat a politikai hatalommal? Azért, mert le akarják járatni a lelki hatalmat. Miért akarják lejáratni az egyház lelki hatalmát? Azért, mert amikor a politikai hatalom annyira lejáratódott, hogy már nem vonzza a szavazókat, akkor nehéz elviselni egy olyan hatalmat – a lelki hatalmat –, amely még vonzani tudja az embereket. Egyszóval az irigység húzódik meg a lelki hatalom lejáratási kísérlete mögött.

Ez azonban nem új jelenség az egyház kétezer éves történelmében. A IV. században a virágzó észak-afrikai kereszténységet a donatista eretnekség osztotta meg. Amikor az egyház éppen hogy megszabadult a 300 éven át tartó keresztényüldözéstől, akkor egy Donatus nevű püspök azt követel-te, hogy – mai szóhasználattal élve - „világítsák át a püspököket”, és akik akármilyen módon is együttműködtek a pogány császári vezetéssel, azt le kell mondatni. Alapelve az volt, hogy bűnös püspök nem lehet az Egyházban, az ilyen püspök ellen fel lehet lázadni. Az „átvilágítást” követelő donatista eretnekek legfőbb ellenfele nem kisebb személy volt, mint Szent Ágoston hippói püspök. Ágoston éppen a keresztség szentsége kiszolgáltatásának példáját hozza fel és azt mondja: nem az a lényeges, hogy egy szent, vagy egy áruló Júdás keresztel, mert a keresztség mindig Krisztus keresztsége marad. „Akiket iszákos keresztelt meg, ha az Krisztus keresztsége volt, Krisztus keresztelte őket – mondja Szent Ágoston.

Szent Ágoston gondolatát később az Egyház hittételként is megfogalmazta. Eszerint a szentségkiszolgáltatás érvényessége nem függ a kiszolgáltató pap vagy püspök hitétől, etikai elveitől és viselkedésétől, továbbá természetfölötti életszentségétől. Természetesen jobb szeretnénk, ha a Jézustól kapott lelki hatalmat minél tökéletesebb személyek gyakorolnák. De mégis azt kell mondani, hogy a lelki hatalmat apostolaira bízta, ennek a lelki hatalomnak a továbbadását is rájuk hagyta, és nem pártokra, nem parlamentekre vagy ki tudja milyen világi intézményekre. (NB! A rendszerváltoztatás után hazánkban is át akarták „világítani” a püspököket bizonyos politikai indíttatásból. Hogy milyen indíttatásból, azt döntse el ki-ki maga. De igaz a közmondás: „nincs új a nap alatt.”)

Jézus mennybemenetelekor bizalmat adott apostolainak azzal, hogy átadta nekik a lelki hatalmat. A mai kor bizalmatlansági légkörében bizalmat kell adnunk nekünk is Jézus egyházának, amely töretlenül és megszakítás nélkül gyakorolja azt a lelki hatalmat, amelyet Jézus adott neki.

 

 

AttachmentSize
Homilia, 2020-05-24.odt31.98 KB